A néptánc és népzene ünnepe Ungváron és Beregszászban

A Magyar Állami Nép Együttes nagyszerű előadásának tapsolhatott a kárpátaljai közönség nemzeti ünnepünk, október 23. előestéjén. A budapesti társulat vasárnap Ungváron, a Kárpátaljai Megyei Ukrán Zenei Drámai Színházban, majd másnap a beregszászi művelődési házban adta elő Magyar rapszódia című műsorát.
Az együttes a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) kezdeményezésére, Magyarország Külügyminisztériumának támogatásával érkezett Ukrajnába – tudhattuk meg Tóth Istvántól, Magyarország beregszászi főkonzuljától. A magyar diplomata a beregszászi előadás előtt köszöntőjében emlékeztetett: a zenének, ennek a mindenki számára érthető és értelmezhető műfajnak nemzetpolitikai küldetése van. „Különösen Bartók és Kodály gyűjtéseinek. E két nagy művészünk a magyar mellett magától értetődődő természetességgel és nagyvonalúsággal gyűjtötte és adta közre a Kárpát-medence népeinek zenei anyagát. A térséget a maga sokszínűségével természetes egységnek tekintette. Erre a politikának, az európai nagypolitikát is ideértve nem volt képessége” – tette hozzá rámutatva, hogy a Magyar Állami Népi Együttes is ezt a bartóki-kodályi értékrendet képviseli.
„A rapszódia műfajának jellemző vonásai a zaklatottság, az érzelmek és gondolatok szenvedélyes hullámzása – utalt a műsor címére Tóth István. – A hangnem emelkedett, gyakran eksztatikus jellegű. Nemzeti ünnepünk, az 1956-os magyar forradalom előestéjén ennél aktuálisabb műsort talán nem is kaphatott volna Beregszász és vidékének közönsége.”
A koncertet kezdeményező KMKSZ nevében Kovács Miklós elnök köszöntötte a közönséget. Mint fogalmazott, az, hogy hozzáértő emberek ebből a valaha a nép által megtermelt kincsből megkoreografálva visszajuttatnak valamit a széles tömegeknek, akár sikertörténetnek is tekinthető, hiszen azt mutatja, hogy él a nemzet, s ha más formában, más keretek között is, de fennmarad, továbbvisszük azt, amit elődeink kimunkáltak.
Az 1956-os forradalom évfordulójának előestéjén azonban emlékeznünk kell arra is, jelezte, hogy a forradalmat leverték, s ebben a megszállók tankjain kívül magyarok is részt vettek. A Kárpát-medence többi népének kultúrájával tejtestvéri viszonyban lévő magyar kultúrának nem része a melódiák terén a murka, és egyetlen vidéknek sem népviselete a pufajka, hangsúlyozta a KMKSZ elnöke, hozzátéve: ötvenhatban magyarok mégis pufajkát vettek fel, és lőttek a sajátjaikra. Rámutatott: most is, amikor a kárpátaljai magyarság megmaradásáért vívja küzdelmét, vannak, akik ha nem is lőnek, de ugyanolyan kegyetlen elszántsággal rágalmaznak és hazudnak, mint egykor, ezúttal azért, hogy ne a magyar érdekvédelem, hanem egy-egy ukrán politikai holding kerüljön ki nyereséggel abból a küzdelemből, amelynek tétje a magyarság megmaradása. „Ezért kívánok magunknak, mindazoknak, akiknek lelki habitusa nem a pufajka, ha nem is felhőtlen, de mégiscsak lélekemelő szórakozást” – zárta szavait Kovács Miklós.
Mint Mihályi Gábor, a Magyar Állami Nép Együttes művészeti vezetője, az előadás rendező-koreográfusa elmondta, a műsorban elhangzó zenéket, a bemutatott táncokat gyakorlatilag a teljes magyar nyelvterületről válogatta össze. „Mi magyarok nagyon szerencsések vagyunk, mert a bőség zavarával küzdünk, hiszen a Rába-köztől Moldváig, a Dél-Alföldtől Beregig, Szatmárig egyik tánc csodálatosabb, mint a másik” – mutatott rá kifejtve, hogy a műsorral igyekeztek színes képet adni ezeréves kultúránkról, úgy, hogy abba kicsit beleszövődjenek az itt élő nemzetiségek táncai, „hiszen egy közös tőről származunk”. Így azután az ungvári és a beregszászi közönség láthatott akrobatikus férfitáncot és lírai leánytáncot egyaránt. Az összesen 14 táncos pár ezen kívül eljárt, elropott páros és eszközös, lassú és gyors táncokat is, sok humorral és játékkal fűszerezve a végig dinamikus, magával ragadó előadást. Mindehhez nagyszerű zenei hátteret biztosított a Pál István Szalonna és Radics Ferenc prímások vezette zenekar, amelynek azonban a két táncsor közötti önálló megszólalásai is frenetikusak voltak és ugyancsak óriási tetszést arattak, akárcsak a Herczku Ágnes előadásában elhangzó népdalok.
„A művészek mindig arról beszélnek, hogy mi az, amit hoznak, én viszont arról is beszélni szeretnék, amit mi viszünk el innen, arról a szeretetről, ami a közönség felől áradt – mondta el Mihályi Gábor. – A beregszászi előadásra Munkács várából érkeztünk, de azt gondolom, hogy nemcsak az épített műemlékek, hanem az emberekkel való személyes találkozás, a beszélgetések is nagyon fontosak az én fiatal táncosaimnak, hogy megerősödjenek testben és lélekben, hogy még jobban átérezzék annak a küldetésnek a fontosságát, amelyet teljesítenek. Minden előadás ilyen itt, a határon túl, a szórványmagyarság körében. Sokkal fontosabb, mint New York vagy Tokyo csillogásában táncolni. Ez a legfontosabb, ez erősít bennünket lélekben és fizikai erő tekintetében is.”
A Magyar Állami Népi Együttes műsorát Kárpátalja után október 23-24-én Ivano-Frankivszkban és Lembergben is láthatta a helyi közönség.