Évezredek óta hiába kutatják a bibliai frigyláda hollétét

A frigyláda alighanem a történelem legkeresettebb ereklyéje. A sokak által a zsidó-keresztény kulturális örökség részeként számon tartott, de alapvetően a zsidó hagyományhoz kötődő tárgynak a Kr. e. 1. évezred közepén veszítették el a nyomát. Azóta a legkülönfélébb elméletek keltek szárnyra a szövetség ládájának hollétét illetően, amely az 1980-as években Indiana Jones révén az addiginál is szélesebb körben került az érdeklődés homlokterébe. De mit tudhatunk valójában a szent ereklyéről?

A Tízparancsolat őrzője

Hét nappal azután, hogy Izrael népe az Egyiptomból való kényszerű távozás után megkezdte viszontagságos útját az ígéret földje után kutatva, Isten felszólította vezetőjüket, Mózest: készítsen egy ládát számára. Az utasítások szerint a kívül és belül arannyal bevont ládát akáciából kellett elkészíteni, az „engesztelés táblájára” (vagyis a láda fedelére) pedig két – szintén aranyból készült – kerubot kellett elhelyezni.

Bár az Ószövetségben pontos leírást olvashatunk a szövetség ládájának kinézetéről, csak kevés művészi ábrázolását ismerjük. Az izraeli Kafarnaumban a Frigyláda nevet viselő dombormű egy négy kerékre szerelt furcsa építményt ábrázol, amelyen a láda mellett Salamon templomát is megjelenítették.

A chartres-i katedrális északi kapujának egyik pillérén található lapos dombormű szintén négy kerekű ládaként ábrázolja a szent tárgyat, amelynek belső tartalma is látható. Jean Fouquet 1475 táján keletkezett munkájához, az Antiquités judaïques-hez készített illusztráción Jerikó elfoglalása alkalmával jelenik meg, a kerubokat azonban furcsa módon lehagyták a képről.

A frigyládát a bizonyság ládájának is nevezik, mivel arra volt hivatott, hogy befogadja a „bizonyságot”, vagyis az Isten által a zsidó népnek adományozott Tízparancsolat két kőtábláját. Ám a frigyláda jóval többet jelentett, mint egyszerű tárolóeszközt: Izrael népe vándorlásai során magával vitte a szent ládát, amely így számukra mindenekelőtt Isten jelenlétének jelképévé vált.

Fontos szerepe volt a fedélnek is, amely elrejtette az illetéktelen szemek elől a láda tartalmát, valamint szent területként is funkcionált. A rajta álló két kerubnak az volt a feladata, hogy behatárolja azt a teret, amelyben Isten időről időre megjelenhet, hogy parancsait tolmácsolja a kiválasztott nép felé. A frigyláda tehát közvetítő szerepet is játszott Isten és az emberek között.

A hagyomány szerint a szent láda emellett képes volt feléleszteni az izraeli nép erejét. A „régi izraeliek” – ahogy Sámuel nevezi őket – a frigyládához fordultak a filiszteusokkal való összecsapásaik alkalmával, a tengeri nép seregei pedig valóban az isteni jelenléttel és védelemmel azonosították a bizonyság ládáját. Bár a filiszteusok végül megkaparintották az ereklyét, az csak bajt hozott rájuk: az alatt a hét hónap alatt, amíg a birtokukban volt, a szent tárgy útját halálos rettegés kísérte.

A ládát először Asdódba, majd Gátba vitték, de miután ennek következtében mindkét város lakosságát daganatos megbetegedések sújtották, a következő állomás, Ekrón lakói már felzúdultak a félelmetes hírű láda érkezésének hírére. A véget nem érő csapások után a filiszteusok jobbnak látták, ha visszajuttatják a ládát a zsidóknak.

A rettegett ereklye

Jóllehet a frigyládát emberi kéz alkotta, szerepe megközelíthetetlenné és érinthetetlenné tette. A Krónikák I. könyve elbeszéli, hogy egy Uza nevű kocsihajtó egyenesen életével fizetett, amikor meg merészelte érinteni a frigyládát, amikor az majdnem leesett Kirját-Jearimból való elszállítása alkalmával. Még maga Dávid király is megdöbbent az isteni büntetés szigorúságán.

A frigyláda az apokalipszis víziója során is rettegett hatalmú tárgyként jelenik meg: „Megnyílt az égben az Isten temploma, és láthatóvá vált a szövetség ládája a templomban. Erre villámlás, égzengés, földrengés és nagy jégeső támadt.” – olvashatjuk a Jelenések könyvében.

A bizonyság ládája mindezek mellett azonban elsősorban arról vált ismertté, hogy segítette Izrael népét az ígéret földjének meghódításában. Mögötte haladni annyit jelentett, mint az isteni hatalom által támogatva menetelni.

A Jordán partjához érve az izraeliek a ládához fordultak, hogy át tudjanak kelni a folyón. Amint a frigyládát tartó papok beléptek a folyó vizébe, a Jordán kettévált, hogy Izrael népe száraz lábbal kelhessen át. A zsidók Jerikó ostromakor is a ládához fordultak, és segítségével a hetedik napon végül bevették a várost.

A századok során a hívők frigyláda hatalmába vetett hite alig változott. A hagyomány szerint II. Ménélik etióp császár még az 1896-os adouai ütközetnél is az akszúmi láda segítségére támaszkodott, amelyet egy történelmileg mélyen gyökerező legenda az eredeti frigyládának tart.

Az etióp hadsereg – a várakozások ellenére – végül megnyerte az olaszok ellen vívott csatát. Ezután nem maradt kétségük afelől, hogy a csodát a ládának köszönhetik.

A láda hányattatásai

A frigyláda hosszú időn keresztül elkísérte Izrael népét vándorlásai során. Jerikó bevétele után a hagyomány szerint Józsué átszállíttatta Ai városába, majd az Ebal-hegyre. Sámuel I. könyve szerint a frigyláda Silóban is megfordult, ahonnan Afekbe szállították át, hogy segítse Izrael népét a filiszteusok ellen, akik azonban – ahogy azt már említettük – megkaparintották és városról-városra szállították. A láda ezután Kirjat-Jearimba került.

Dávid király volt az, aki „az ezres és százas csoportok vezetőivel és a vezérekkel” egyetértésben elhatározta, hogy elszállítja a frigyládát Jeruzsálembe, amit végül a szállításra az Úr által felhatalmazott leviták segítségével meg is tett.

A szent tárgyat Dávid fia, Salamon az Isten dicsőségére általa építtetett csodálatos templom belső részében kialakított szentélyben, két, olajfából készített kerub alatt helyezte el. A templom ezáltal – a frigyláda fedeléhez hasonlóan – az isteni jelenlét és hatalom megnyilatkozásának helyszínévé vált.

A jeruzsálemi templomban való elhelyezése után a frigyláda sorsa a homályba vész. Némelyek úgy vélik, hogy Sesonk egyiptomi fáraó kaparinthatta meg a Kr. e. 10. század második felében az Izraeli Királyság ellen intézett támadások során, ám valószínű, hogy Jeruzsálemet nem érintették ezek a betörések.

A Kr. e. 8. században Jóás izraeli király hadserege már valóban elfoglalta és kifosztotta Jeruzsálemet (a város ekkoriban Júdea részét képezte), de nem tudni, hogy az uralkodó megkaparintotta-e a frigyládát.

Nabukodonozor babiloni király csapatai Kr. e. 587-ben lerohanták a várost és feldúlták Salamon templomát, de a királyi archívumok a városból hozott zsákmány felsorolásakor nem említik a frigyládát. II. Kürosz perzsa király néhány évtizeddel később kiszabadította a zsidókat a babiloni fogságból, a láda azonban ekkor sem szerepelt a Jeruzsálembe visszaszállított értékes javak listáján.

Zavaros elméletek

Elképzelhető, hogy létezett egy, a templom alatt kialakított helyiség, melyet Salamon kifejezetten a frigyládát fenyegető támadások esetére épített volna? Mindössze egyetlen forrás, a Makkabeusok apokrif könyve utal arra, hogy Jeremiás próféta a Nébó-hegyen helyezte biztonságba a ládát Jeruzsálem Kr. e. 6. századi megszállásakor: „A próféta isteni sugallatra elrendelte, hogy a sátort és a szövetség ládáját vigyék utána. Aztán fölment arra a hegyre, amelyre Mózes ment az Istentől örökségül kapott földet megnézni. Megérkezvén Jeremiás talált egy barlangszerű lakóhelyet, oda vitte a sátort, a szövetség ládáját és az illatáldozat oltárát. Aztán eltorlaszolta a bejáratot” – olvashatjuk a Makkabeusok II. könyvében.

Vannak, akik úgy vélik, a frigyláda Salamon templomában maradt Manassé júdeai király uralkodásáig, vagyis a Kr. e. 7. századig. A teória szerint ekkor Asszuánba, majd a szudáni Meroéba szállították. Elképzelhető, hogy a láda tárolására építettek egy másik templomot a Nílus menti Elephantiné szigetén, ahol két évszádon át maradt, majd a Kr. e. 5. században Etiópiába, a Tana-tó egyik szigetére szállították. Számos hívő úgy véli, hogy az eredeti frigyládát jelenleg az akszúmi Miasszonyunk Sioni Mária-templomban őrzik, ahol egyedül a templomőr láthatja.

Egy másik elmélet szerint a frigyláda Tutanhamon sírjának kincsei között van, és akad, aki úgy gondolja, hogy a chartres-i katedrális alatt van eltemetve. Bár a ládával kapcsolatos legendák sokszínűsége arra utal, hogy a szent ereklye valószínűleg örökre elveszett, mégis kutatók tucatjai indulnak újra és újra a keresésére – mindhiába. Létezéséről mind a mai napig semmiféle bizonyíték sem látott napvilágot.

Indulatok kereszttüzében

A Makkabeusok II. könyvéből fentebb idézett szövegrészlet alapján egy kutatócsoport még a jordániai Nébó-hegy környékén is ásatásokba kezdett, azonban nem járt sikerrel. A nyolcvanas években az eredeti foglalkozása szerint altatásoknál segédkező Ron Wyatt amerikai régész azt állította, hogy sikerült megtalálnia a frigyládát egy mára betemetett föld alatti járaton keresztül. Állítása szerint lefényképezte a kincset, ám a felvételek előhíváskor rendkívül homályosak lettek.

A láda mindmáig feszültségek forrása. A jeruzsálemi Templom-hegyet felügyelő muszlim hatóság már többször is megvádolta Izraelt azzal, hogy alagutat fúr a szent hegy belsejébe, hogy megkeresse és biztonságos helyre szállítsa a frigyládát.

Még nem érkeztünk el a Jeremiás próféta által vizionált korszakba, amikor a szent tárgy feleslegessé válik, és teljesen kitörlődik az ellenségeskedéssel felhagyó emberek emlékezetéből: „És ha majd megsokasodtok és megszaporodtok a földön azokban a napokban, azt mondja az Úr, nem mondják többé: Az Úr szövetségének ládája! Szívére se veszi senki, rá se gondolnak, meg sem látogatják, és nem készítik meg újra.” – olvashatjuk Jeremiás próféta könyvében.

Az indulatok tehát nem csillapodnak, a bizonyság ládájának hollétét pedig továbbra is homály fedi. Vannak, akik azt állítják, hogy a frigyládát egyenesen felsőbb hatalom védelmezi – politikusok, vagy talán Isten maga. Lehet, hogy csupán a nagyközönség számára veszett nyoma évszázadokkal ezelőtt?

Forrás: mult-kor.hu