Nekünk kell megtennünk az első lépést

Jótékonysági koncert a Nagydobronyi Református Líceumért

Október 20-án az Ungi Református Egyházmegye szervezésében jótékonysági estet hívtunk létre, melynek bevételével a Nagydobronyi Református Líceum működését támogattuk. Az iskola csaknem két évtizede végzi a maga felelősségteljes szolgálatát a kárpátaljai magyar reformátusság nevelésében és képzésében, azonban az elmúlt években az ukrán oktatási rendszer deformálódása, valamint az iskoláinktól megvont állami támogatás nehéz helyzetbe hozta a líceumot. A szükségállapot viszont összefogásra sarkallta mindazokat, akiknek szívügye a templom és az iskola megmaradása. Ezért is került megszervezésre ez a csodálatos alkalom, amely azon túl, hogy mindannyiunkat gazdagított lélekben, egyfajta figyelemfelhívás is egy közös tehervállalásra.

Az alkalmat Balogh Attila esperes nyitotta meg, s arról beszélt, hogy mindig nekünk kell megtennünk az első lépést. Sokszor másokra várunk és hagyatkozunk. Gyakran úgy látjuk, hogy egyedül maradtunk a gondjainkkal. Pedig nem vagyunk egyedül. Isten velünk van. S bizonyosan kedves Isten előtt ez a közösség és ez az összefogás, és megáld bennünket. Bátori József főgondnok elmondta köszöntésében, hogy egy ilyen esemény egyfelől csodálatosan bemutatja az Ungi Egyházmegye lelki gazdagságát és fiatal tehetségeit, de nem titkolt célunk az sem, hogy felhívjuk a figyelmet a nagydobronyi líceum helyzetére, és anyagi áldozatokat is hozzunk az iskoláért. Pandy-Szekeres Anna iskolatanácsos Máté evangéliumából idézett: „Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek.” (Mt 5,13) Majd elmondta ezzel az igeverssel kapcsolatban, hogy egykor, még az átkos időszakban egy olyan tanár-házaspártól hallotta ezt a jézusi idézetet, akik felvállalták a hitüket kockáztatva az állásukat is. Ez a házaspár most is jelen volt a jótékonysági alkalmon, mégpedig Oláh Gáborné és férje személyében. Oláh Gáborné, aki az Emberi Erőforrás Minisztériumának Oktatási Államtitkárságának helyettes államtitkára, arról szólt röviden, hogy az Anyaországban a jövő évtől indul el minden oktatási intézményben a hitoktatás, amit a rendszerváltás utáni évek egyik legnagyobb eredményének érez. S szólt arról is, hogy a magyar kormány a válsághelyzet ellenére mindig igyekszik figyelmet fordítani a határon túli magyarság támogatására, így a nagydobronyi líceumról sem feledkeznek meg. Gubicza Gábor konzul a sorsközösségről beszélt, valamint arról, hogy a mi összefogásunk valahol a forradalom hősei előtt való tisztelgés is. Kolozsy András, a líceum lelkészi igazgatója arról szólt, hogy a gyümölcsfa mindig a gyümölcse miatt értékes. A hívő ember élete is a tettei által válik értékesség, hasznossá. A béna meggyógyításának történetén keresztül szemléltette, hogy miképpen kellene hívő emberként valóban felvállalnunk egymás terheit. Az elidegenedés korában élünk, s rajtunk is múlik, hogy vissza tud-e találni testvér a testvérhez? Ez pedig csak Krisztus által lehetséges.

Miután Katona Béla igazgató röviden bemutatta az iskola történetét és életét, a Nagydobronyi Református Líceum énekkarának szolgálata következett Szopó Tibor karnagy vezetésével. Utánuk az Ungvári Református Egyházközség énekkara szolgált, fantasztikus dinamikával, Ivaskovics Józseffel az élükön. Az est további részében Gerber Andzselika (Nagygejőc) énekében gyönyörködhettünk, majd Szabó Eszter (Rát) és Kovács Fekete Judit (Csap) duettje színesítette a műsort. A Szalókai Református Egyházközség énekkara Nagyné Fekete Zsuzsanna vezénylésével kápráztatott el bennünket, majd pedig az ungvári Varga Katalin szólóénekét hallgathattuk meg. Az Eszenyi Református Egyházközség felnőtt és ifjúsági énekkara is szolgált közöttünk, végül pedig a Nagydobronyi Református Egyházközség felnőtt énekkarát hallgathatta meg az egybegyűlt közönség. Hálásak vagyunk Istennek a megszervezett alkalomért, s az összegyűjtött adományokért is, amivel elsősorban a nehéz sorsú diákok tanulmányait tudjuk megkönnyíteni. Mi megtettük az első lépéseket, lesz-e vajon, aki a nyomunkba lép?

Szimkovics Tibor