Kárpátalja anno: Munkácsi királyi dohánygyár

A Kárpát-medencében először a XVI. században, Erdélyben kezdődött el e nemes növénynek a termesztése.
A dohány termesztése, feldolgozása és árusítása 1850-ig szabad keretek között folyt, majd 1851. március 1-én az osztrák császár nyílt parancsával kiterjesztette a dohány állami egyedárúságát.
Magyarországon, a pestisjárvány idején a nagyszebeni orvosok megelőző módszerként a dohányzást javasolták.
II. József már egyenesen pártolta a dohányzást és a dohánytermesztést. Bánsági községekbe eredeti amerikai dohánymagokat hozatott, ennek termése lett a nevezetes „császárdohány”. Az 1848-49-es szabadságharc előtt 55.000 holdnyi területről 50.000 mázsa dohányt értékesítetek.
A szivar szót amúgy Vörösmarty Mihály ajánlotta a Figyelmező 1837. II. félévi 7. számában, a nálunk addig használatos cigarro és szipa helyett.
Magyarországon az első szivarkagyártmányok forgalomba hozása 1865-ben kezdődött, a fiumei gyár termelésének beindításával. Ekkor jelent meg a kettős szivarka, melynek ára 2 krajcár volt. Egy év múlva már 8 fajta szivarka közül válogathattak a dohányosok.
1872-ben Temesváron, 1883-ban Kolozsváron kezdődött meg a gyártás. Ugyanebben az évben kezdte meg működését a Ferencvárosi Dohánygyár, a Köztelek utcában. Itt készült az első, nagysikerű Magyar elnevezésű szivarka. 1889-től a Debreceni, 1892-től a Budapest-Óbudai dohánygyár is megkezdte a cigaretta gyártását. 1911-ben indult meg a Ferencvárosból áttelepült Lágymányosi Dohánygyár termelése. Az ezer munkást foglalkoztató gyár a kor legnagyobb üzeme lett ezen a területen. 1915-ben 22 dohánygyár működött az országban: Erzsébetváros, Lágymányos, Óbuda, Debrecen, Eger, Fiume, Kassa, Kolozsvár, Munkács, Pápa, Pécs, Pozsony, Sátoraljaújhely, Selmecbánya, Sepsiszentgyörgy, Szeged, Szentgotthárd, Szepesbéla, Szomolnok, Temesvár, Zágráb, Zengg.
A Millenniumi Kiállításon külön pavilon épült a Magyar Királyi Dohányjövedéknek.
Forrás: dohanymuzeum.hu