98 éve hunyt el Lenin

1924-ben ezen a napon hunyt el az az ember, aki a németek ügynökeként érkezett Oroszországba 1917-ben, s akit halála óta nem temették el. Torz eszméi, melynek alapján társaival Szovjetunió néven új államot alapítottak, legalább százmillió ember halálához vezettek. A nyugat-európai balos értelmiség által a mai napig tisztelt pártvezető utasítására hoztak létre először koncentrációs táborokat egy európai országban.  

„1918. augusztus 11-e. Távirat a Penzai kormányzóság bolsevik vezetőinek: »Elvtársak! a körzeteitekben zajló parasztlázongásokat le kell verni. Járjatok el kíméletlenül! Intézzétek úgy, hogy a lakosság száz versztányi körzetben tanúja legyen a megtorlásoknak, reszkessen és adja tovább a hírt. A bolsevikok minden vérszomjas kulákot megölnek. Táviratozzatok, hogy megérkezett-e az üzenetem, és hajtsátok végre ezeket a parancsokat! Lenin. Utóirat: Keressetek még több könyörtelen embert!«”

Ez a dokumentum, melyet a Discovery Channel történelmi sorozata (Kommunista uralkodók – Az eltitkolt Lenin) mutatott be, már önmagában cáfolja azt a hamis mítoszt, melyet a megalakuló szovjet állam véres kezű diktátoráról alakítottak ki, s ami közel száz évvel elhunyta után is makacsul tartja magát.

Uljanovot, a német állam – valószínűleg szifiliszben elhunyt – ügynökét valamiféle ábrándos, a demokráciában hívő forradalmárnak állítják be, azt a valótlan állítást sulykolva, hogy csak a sztálini Szovjetunióban voltak rabtáborok, kegyetlenkedések és tömeges kivégzések.

Vlagyimir Iljics Uljanov, aki előszeretettel neveztette Leninnek önmagát, egy jómódú tisztviselő gyermekeként született egy orosz nemesi családba 1870. április 22-én, Szimbirszkben. Apja a kormányzóság iskoláinak tanfelügyelője, majd igazgatója volt; felmenői között orosz, zsidó, német, tatár és svéd ősöket is találunk. Szimbirszkben ma hét Uljanov-ház is áll, a család ugyanis minden gyermek megszületése után egy újabb házba költözött.

Uljanov, aki középiskolai tanulmányait Szimbirszkben, jogi végzettségét Szentpétervárott és Kazanyban szerezte meg, gyorsan radikalizálódott, miután bátyja, Alexandr, aki tagja lett egy forradalmi, agrárszocialista eszméket valló csoportnak, ami III. Sándor cár meggyilkolását tűzte ki céljául, lebukott, és a slisszelburgi börtönben felakasztották.

Felforgató tevékenysége miatt Uljanovot 1895. december 7-én társaival együtt letartóztatták, később akkori szervezete, majd 1897-ben a Harci Szövetség többi letartóztatott tagjával együtt három év szibériai száműzetésre ítélték.

Lenin számára engedélyezték, hogy ne gyalog, hanem saját pénzén vasúttal és hajóval utazzon a száműzetése helyszínére. Február 23-án a moszkvai pályaudvarról a családjával együtt indult el, ők egészen Tuláig kísérték.

Kérvényt írt a hatóságoknak, hogy tartózkodási helyéül a Krasznojarszktól délre fekvő, tűrhetőbb éghajlatú területet határozzák meg. Kérvényét egészségi állapota miatt elfogadták, így az azon a környéken lévő Susenszkoje faluba utazott. Családja Pétervárra költözött, hogy elláthassák: ők vitték Leninnek az ételt és a gyomorproblémái miatt számára előírt ásványvizet.

1898 januárjában kérvényezte a hatóságoktól, hogy a Harci Szövetség egy Ufában szintén száműzetésben lévő női tagja, Nagyezsda Konsztantyinovna Krupszkaja hozzá költözhessen, ugyanis össze akartak házasodni. Ez 1898. július 10-én a helybéli templomban egy fiatal pópa jelenlétében, a család távollétében meg is történt.

Száműzetése, ami alatt lebarnult és az egészsége is javult, 1900-ban véget ért. Miután május 5-én megkapta útlevelét, a Harci Szövetség sok más tagjával együtt Svájcba emigrált.

Lenin Genfben, a száműzött orosz forradalmárok „törzshelyén” töltötte a következő 17 év jó részét. Mett megkezdte az elméletének megfelelő csapat kialakítását: úgynevezett „forradalmi iskolát” szervezett a Párizs melletti Longjumeau-ban, az itt végzettek közül többen kormányának tagjai lettek.

Az orosz valóságtól elszakadt, kizárólag elméleteinek élő Uljanov politikai rövidlátására mi sem jellemzőbb, mint hogy Svájcban még 1917 januárjában egy beszédében azt mondta: „nem érjük meg az orosz forradalmat.” (Az 1905-ös felkelés idején egy ideig hazautazott, majd Finnországba menekült.)

A hatalmat a Kerenszkij vezette Ideiglenes Kormány vette át. Az új Oroszországban a tervek szerint novemberben tartottak általános parlamenti választásokat, melyek mandátumát tükrözve, a kormánynak felhatalmazást adva 1918 elején kellett összeülnie az Alkotmányozó Nemzetgyűlésnek. Mindezt az átalakulást, a parlamentáris köztársaság létrehozását a még háborúban álló országban kellett véghez vinnie a kormánynak.

A háborúban szintén kimerülni kezdő Németország legfontosabb érdekei közé tartozott, hogy meggyengítse Oroszországot – azt az államot, ahol Lenin át akarta venni a hatalmat. Céljaik tehát megegyeztek: így aztán komoly fordulat állt be a (valódi) orosz forradalmat „elalvó”, teljesen marginalizálódott, az eseményeket is csak Svájcból követő Uljanov életében.

A németeket sürgette az idő: 1917. április 6-án már az Egyesült Államok is az antant táborát erősítette, így Berlinben mindent elkövettek, hogy az oroszokkal így vagy úgy, de lezárják a háborút. Ennek a legjobb módja az oroszországi politikai instabilitás fenntartása volt. Lenin személyére egy litván–zsidó származású, szociáldemokrata érzelmű fegyverkereskedő, bizonyos Aleszandr Lvovics Parvusz hívta fel Berlin figyelmét. Parvusz a kereskedelem mellett a német titkosszolgálatnak is dolgozott.

A németek 1917 kora tavaszán akcióba lendültek. Uljanovot és több mint harminc „forradalmár” társát (a forradalom ekkor már hónapok óta győzött Oroszországban, a kormány megalakult, az emberek „el is felejtették” addigra a forradalmat és az eseményeket lekéső szélsőséges politikust) egy lepecsételt vagonban Németországon, Svédországon és Finnországon keresztül titokban Pétervárra utaztatták. A „hivatásos felforgatókat” szállító szerelvény 1917. április 16-án gördült be Oroszország akkori fővárosába.

„Lenin, a hős, ki csak népének élt” – a magyarországi kommunista diktatúra 1989-es összeomlásáig kötelező volt többek között ennek a dalnak a tanítása és elénekeltetése az általános iskolákban. Uljanov viszont végig azt kérdezgette, aggódva társaitól, a lepecsételt vagonban utazva, hogy megérkezésükkor vajon nem fogják-e őket letartóztatni.

Legnagyobb meglepetésére, mivel az országban a rendet fenntartani és helyreállítani képtelen kormányzat nem foglalkozott csoportjukkal, sőt a vonatot éjszaka a Finn pályaudvaron hatalmas tömeg és a pétervári Szovjet küldöttsége fogadta.

A hazatért Lenin nem teketóriázott „áprilisi téziseiben” összefoglalta a bolsevikok céljait: földosztást, a gyárak államosítását és a háború befejezését ígérte a néptömegeknek, és felemelte szavát a hatalmon lévő Kerenszkij-féle polgári kormányzat ellen.

A német kormány több millió márkát adott a bolsevikoknak felforgató tevekénységük szervezésére, az emberek forradalmi hangulatba hergelésére.

A Lenin által bolseviknak (többségnek) elnevezett, valójában kisebbségben levő, a hatalom erőszakos megragadására törő csoport a németek titkos pénzügyi támogatásával összesen 42 újságot alapított. A legnagyobbat, a Pravdát 420 ezer példányban nyomtatták ki – a német állam által biztosított pénzből felvásárolt nyomdagépeken.

A Lenin vezette bolsevikok már ekkor, júliusban fegyveres puccsot kíséreltek meg a kormány megdöntésére, ám ekkor még nem jártak sikerrel: a frontról behívott kormányerők leverték a lázadást.

A németek 1917 szeptemberében újabb támadást indítottak Riga ellen, a front északi végén, októberben pedig kikötöttek az észt tengerpart melletti szigeteken, így kontrollálták Lettország legnagyobb részét és a Finn-öböl megközelítési útjait.

Az anarchia egyre jobban elterjedt Oroszországban. A korábbi birodalom számos nem orosz népe kikiáltotta a függetlenségét – vagy önmaguktól, vagy az országaikat megszálló németek győzködésére. A finnek, az észtek, a lettek, a litvánok és a lengyelek 1917 végére mind többé-kevésbé az elszakadás állapotában voltak; ugyanakkor az ukránok, grúzok, örmények és azerbajdzsániak is ugyanilyen aktívak voltak saját nemzeti mozgalmaikban.

Az idő tehát Leninéknek kedvezett. A bolsevikok október 25-én puccsal átvették a hatalmat Pétervárott.

Forrás: hirado.hu