Kárpátalja anno: Drótos mesterség

A drótos mesterség közel háromszáz éves múltra tekint vissza. Eredetileg szlovák vándoriparos volt a drótos (drotari), aki főleg eltörött cserépedények javításával, drótozásával foglalkozott. Az értékesebb fazekas készítményt, keménycserepet a vándorló drótos előre is összedrótozta.Munkájához fekete vashuzalt vagy sárgaréz drótot használt. Leghíresebbek voltak a trencséni, abaúji drótosok, akik az egész Alföldet bejárták. A rendszeresen megjelenő drótos a magyar falvak és városok jól ismert, megszokott alakja volt. A századforduló után a bádogedény térhódításával az eredeti drótos foglalkozás fokozatosan megszűnt. Azután a drótosok a kilyukadt bádogedények foltozásával foglalkoztak. A drótos rendszerint kerékpáron közlekedett, hátán faládában hordta a szerszámokat és a bádogot. Legfontosabb szerszámai: a kalapácsok, fogók, szegecsek, csiriz. A falvakban rendszerint elnyújtott „Fazikat fodoooozz!”kiáltással hívta fel magára a figyelmet. Magyarországon a leghíresebb drótosok az Abaúj megyei Háromhuta községben éltek.
Elefánt – Trunkos Andrea munkája
Napjainkban leginkább már csak drótból készült képzőművészeti alkotásokkal, illetve egyedi ékszerekkel találkozhatunk.
Forrás: infoborsod.hu