Kisvállalkozók, kistermelők – nagy gondban
Kárpátalján nem dörögnek a fegyverek, ám a háború gazdasági hatásait itt is mindannyian érezzük, akár kisebb, akár súlyos, akár katasztrofális mértékben. Ezeket két kisvállalkozó és egy kistermelő helyzetén át szeretném bemutatni.
– Kerti bútorokat gyártok, amelyeket egy magyarországi üzlettársam értékesít külföldön – mutatja be vállalkozását a salánki Kész Attila. – A bútorokhoz szükséges deszkákat egy kárpátaljai hegyvidéki vállalkozótól szerzem be február végén, amik augusztus közepére száradnak ki teljesen. Ezt követően kezdődik a megmunkálásuk: a faanyagból az asztalosmestereim bútorokat gyártanak, míg a festő kollégák lefestik, lelakkozzák azokat. Idén viszont a vállalkozótársam a háború kitörése után közölte, hogy a bizonytalan helyzet miatt nem hoz deszkát, vár, míg véget nem ér a háború. Most még van három hónapra való feldolgozott faanyagunk, amiből tudunk bútorokat gyártani, és azokat értékesíteni. De hogy később mi lesz? Nem tudom. Ezt a kérdést látom az asztalosmestereim szemében is, akikkel már hét éve együtt dolgozom. Minden vállalkozó tudja, hogy egy vállalkozás vezetése, a munkák megszervezése nem kis feladat, s emellett természetesen felelősséget érzek az alkalmazottaim iránt is. Nem titkolom, álmatlan éjszakákat élek meg.
– Már a koronavírus-járvány kitörése után a felére esett vissza a forgalmunk, a háború kirobbanását követően pedig az addigi felére esett vissza a kereslet – magyarázza Tóth Márta, a nagyszőlősi Varázstű hobbibolt és a Nagyszőlősi Révész Imre Galéria tulajdonosa. – A háború első napjaiban zárva voltunk, nem láttam értelmét, hogy a bizonytalan helyzetben kinyissunk, de aztán az ajtónkra kihelyezett telefonszámomon felhívtak a vásárolni szándékozók, így most, ha kisebb forgalom mellett is, de nyitva tartunk. Az emberekben ott él az alkotás vágya, és sokan most is szeretnek hímezni, kézimunkázni, amivel egy időre a figyelmüket el tudják terelni a háborúról. Nemcsak helybeliek, de a harcok helyszíneiről érkező, a városi szállodában, illetve magánszemélyeknél elhelyezett háborús menekültek is betérnek hozzánk.
– Milyen nehézségekkel kell szembenézniük?
– Drasztikusan visszaesett a beszállítás, mivel a kézimunkázáshoz szükséges anyagok épp azokból a városokból érkeztek, ahol most harcok folynak, illetve amelyek a harcok közelében találhatók: Kijevből, Harkivból, Mikolajivból, Odesszából, stb. Ott működnek, vagy éppen működnének azok a korrekt, megbízható cégek, melyek minőségi árukat forgalmaznak, és külföldi cégekkel is kapcsolatban állnak. De most külföldről sem lehet rendelni, csak akkor lehetne, ha már véget érne a háború. Így csak a meglévő készlettel gazdálkodunk. Az ajándéktárgyak sem fogynak nagy számban. Az üzlettársammal azt tervezzük, hogy kötetlen kézműves-foglalkozásokat szervezünk menekült gyerekek számára, hogy egy kicsit eltereljük a figyelmüket. Egyébként mindenféle agressziót elutasítok, és várom a békét, hogy újra nyugodt körülmények között dolgozhassunk.
A nyugodt körülmények hiányát a kistermelők is megérzik.
– A háromszorosára ment fel a vetőmag, a fekete fólia, a csepegtetőrendszer ára – mondja Kis András, salánki zöldségtermesztő. – Két fóliaházunk van, az egyikben paradicsomot, a másikban uborkát termesztünk, de a duplájára ment fel a fűtőanyag és a gázolaj ára (dízelautóval hordjuk évek óta a zöldségeinket a nagyszőlősi nagybani piacra). Fóliasátrakat ötévente veszünk Magyarországon, és épp az idén lett volna esedékes az újak megvásárlása, amelyek közül egy is 150 ezer forintba kerül. Ezen kívül évente 20 ezer hrivnyát fektetünk be a zöldségtermesztésbe. Március végén, április elején kezdjük termeszteni a primőröket, amelyek május végén, június elején termést hoznak. Június végén, július elején már a szabadföldi zöldségek – uborka, paradicsom – is teremni kezdenek. Ám az idén, amikor szétnéztünk a nagybani piacon, alig pár, a hágókon túlról érkezett felvásárlót láttunk. Nem jönnek, mint más években. Ráadásul minden felvásárlónak megvan a saját termelői köre, az a felvásárló pedig, aki a mi termékeinket veszi meg, közölte, hogy most nem vásárol tőlünk, mert nem tudja eladni a zöldségeinket. Ezért az idén nem is termesztünk semmit, ez az év ki fog esni a számunkra. Nem tudjuk, mitévők legyünk. Még két-három hónapra való tartalékunk van, aztán a helyzettől függően meglátjuk, mit teszünk.
Kisvállalkozók, kistermelők és minden ember számára létfontosságú, hogy mielőbb megszülessen a béke!
Lajos Mihály