Vasárnapi üzenet: „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek.” Fil 4,4

Az öröm egy olyan fogalom, amelyet az emberek csupán érzés formájában értelmeznek. Hiszen az örömünk a külső hatások miatt nagyon könnyen eltűnik. Ha borús időre ébredünk reggel, akkor rossz lesz a kedvünk, ha durván szólnak oda nekünk, ha nem sikerült úgy a munkánk, ahogy szerettük volna, ha kevesebb bevételünk van, akkor azonnal elhagy a jókedvünk.

Pál apostol életében azonban olyan öröm volt, amelyet érdekes módon nem befolyásoltak a külső behatások és körülmények. Hiszen akkor, amikor írta ezt az igét a Filippiben élő gyülekezetnek – „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek” – akkor éppen börtönben volt. Ő tudott örülni egy olyan helyen is, ahol sötét, nyirkos, kellemetlen szagok terjengtek, hiszen abban az időben állati körülmények között tartották a rabokat. Öröme akkor sem fogyott el, amikor nem volt elég ennivalója, vagy elkergették egy városból az evangélium hirdetése miatt.

Ő minden körülmények között örülni tudott. De éppen azért tudott örülni, mert számára az öröm nem egy egyszerű érzés volt, amely könnyen megváltozik kisebb negatív hatásokra, hanem számára az öröm egy állapot volt. Ő az Úrban örült. Ő az Úrral járt, és aki az Urat megismeri, az az ember csodálatos szeretetkapcsolatba kerül vele, és Isten lesz számára a soha ki nem fogyó örömforrás. Aki az Úrral jár, annak igazi örömteli állapota van. Ezt az örömöt senki és semmi nem veheti el tőlünk. Még akkor is tudunk örülni, amikor körülöttünk mások panaszkodnak, depressziósak és életuntak.

Ha vágysz erre az örömre, akkor ismerd meg Őt, keresd Őt és fogadd be Őt teljes szíveddel, hogy elmondhasd hitvallásként a körülötted élőknek: Örülök az Úrban mindenkor, és ti is örülhettek Őbenne.