Családban marad?

Hetente legalább egy nő, havonta egy gyermek hal meg úgy, hogy családtag bántalmazta. Sokan inkább miérteket, mint megoldást keresnek a családon belüli erőszakra, pedig a bántalmazottnak és bántalmazónak egyaránt segítségre lenne szüksége.

– Tipikus eset a mienk – mondja Péter. A fiatal református lelkész édesanyját több éven keresztül bántalmazta második férje.

– Édesanyám férje nagydarab, szikár ember volt. Teherautósofőrként nem kellett mindennap dolgoznia, így amikor másnap nem ment munkába, ivott. Engem nem bántott olyan sokszor, csak ha édesanyám védelmére keltem. Nekem az ő szenvedését volt látni a legrosszabb. Hét éves lehettem, amikor elájult, és én voltam mellette, nem volt más, aki segítsen. Sokszor szaladtam rendőrért is, amikor a nevelőapám bedurvult. Nagyon szerettem azokat a rendőröket, akik egy kicsit megcsapkodták. Persze úgy, hogy ne látszódjon, mert a ’90-es években nem tehettek mást, nem lehetett feljelenteni, „csak ha vér folyik”.

Az enyém is, a tiéd is…

– A tízemeletes házban, ahol laktunk, szinte minden emeletre jutott egy ilyen család. „Az én apám is hülye, a tied is…” – a korombeli fiúkkal tudtuk egymásról, kinél vannak gondok. De mivel én később, 7-8 évesen kerültem ebbe bele, nem kisgyerekkoromban, így a családomban még engem viseltek meg legkevésbé a történtek. Mindig féltem én is, mi lesz, ha hazajön a kocsmából, és volt, hogy azért nem mentem iskolába, mert betegség formájában jött ki a feszültség. De édesanyám és a húgom még jobban megsínylette – mondja Péter.

– Mielőtt a húgom megszületett, már két gyermeke vetélt el édesanyámnak a verések miatt. A nevelőapám terhesen is, majd később gyerekkel a kezében is rátámadt. Minket akart menteni, ezért döntött úgy édesanyám, hogy elválik tőle. Egy évig a nagymamámnál laktunk, majd utána visszakaptuk a lakásunkat. Ezek után már nem zaklatott minket rendszeresen, egy-két alkalommal találkoztunk vele, de leszállt rólunk, ami nagyon jó volt. Viszont édesanyám egészsége nagyon megromlott a többéves bántalmazás miatt.

Gyógyulni

Bár korábban nem volt vallásos, Péter édesanyja a történtek után egy keresztyén közösségben tudott gyógyulni lelkileg.

– Nagyon sokat tud segíteni egy olyan gyülekezet, ahol nem megbélyegezik az embert, mert elvált, vagy problémája van, hanem a bántalmazott elfogadást és olyan pozitív érzelmi visszajelzést kaphat, amivel talán még soha nem találkozott. Mert éppen az érzelmeit tették tönkre. Ezért gyógyító, ha valahol nem várnak semmit, csak azt mondják: gyere, légy itt közöttünk. Itt elrejtőzhetsz, és olyan emberek között lehetsz, akik nem akarnak kihasználni vagy bántani, sőt nem is akarnak semmit, csak örülnek, hogy itt vagy, és elengedheted azt a folyamatos feszültséget, amiben élsz, sőt levesszük rólad a terheket. Sok esetben egy sérült ember le van blokkolva, nem tudja hirtelen mit kell csinálni, főleg ha friss az élmény. A gyülekezet viszont segíthet abban, hogy megtalálják a megfelelő szakembert, pszichológust vagy ügyvédet, mert akit bántalmaztak, teljesen ki van ürülve, minden energiája felőrlődött.

A rosszabbik én

Ha nem kerül börtönbe, talán már nem is élne – mondja Ferenc, akit erőszakos nemi közösülésért négy és fél év letöltendő szabadságvesztésre ítéltek. A negyvenes évei végén járó, többdiplomás férfi azt állítja, nem követett el nemi erőszakot egykori élettársán, de megverte, amikor kiderült, hogy a nő megcsalja. Ferenc azt mondja, hogy a családját is a nő miatta hagyta el.

– Közös életet terveztünk, építkeztünk és jöttek a gondok. Számára a válás igen jelentős anyagi veszteséggel és több évig tartó huzavonával járt. Elfogyott a pénz(em), elfogyott a szerelem. Nagyon magas telefonszámlák keletkeztek a családi telefonon, amit én fizettem, de még ekkor sem láttam igazán, hogy nagy baj lenne. Együtt nyaraltunk Korfun, majd rá 2 hétre megtörtént a baj. Arra érkeztem haza, hogy hosszas telefonbeszélgetés folyik zárt ajtók mögött. Kérdésemre, hogy kivel beszélgettél, a válasza az volt: „Ahhoz neked semmi közöd!” Megindult a küzdelem a telefon megszerzéséért, és hatalmas pofont kaptam. Ekkor összeverekedtünk.

Soha többé

Az egykori iskolaigazgató három évet töltött börtönben, volt tanítványának édesapja tanácsolta, hogy járjon a váci fegyház gyülekezetébe.

– A gyülekezetben szerető közösségre leltem, Csuka Tamásné lelkésznő pedig szembesített az addigi életemmel és nem engedte, hogy takargassam énem kevésbé szép dolgait. Egy hosszú folyamat vége volt a verekedés, amit bánok, mert mindig kell legyen annyi önuralom az emberben, hogy nem emel kezet a másikra. Jogosan ítéltek el, bűnt követtem el, amit megbántam.

Ferenc három év után kedvezményesen szabadult 2009-ben, jelenleg segédmunkásként dolgozik egy kisvárosi cégnél.

– Korábban istentagadó voltam, de a börtönben mindent elkövettem, hogy megismerjem Istent. Tanultam, olvastam a Bibliát, teológiai tanulmányokat kezdtem a Sola Scriptura Teológiai Főiskolán, ahol már a szabadulásom után szereztem újabb két diplomát. Az által, hogy megismertem Istent és a bocsánatát kértem a bűneimre, új ember lettem. Ma már nem követnék el hasonlót, sőt másnak is azt mondanám, ha csalódottnak és becsapottnak érzi magát, imádkozzon, mert Isten tud segíteni. Vagy, ha az illető nem hívő, akkor forduljon pszichológushoz, de ne bántsa a kedvesét, még szavakkal sem.

Valami gyanús

A családon belüli erőszak nem csak tettlegességet vagy szexuális visszaélést jelent, a szakemberek ebbe a kategóriába sorolják a mentális erőszakot (szóbeli megalázás, becsmérlés, fenyegetések) és az elhanyagolást (gyermekek, beteg, vagy idős hozzátartozók felé). Nem kizárólagosan, de a partnerkapcsolatok többségében a férfi a bántalmazó személy.

„Erőszakos házisárkány volt, aki mellett nem lehetett kibírni” – sokszor így vélekednek a kívülállók a családon belüli erőszakot szenvedett nőkről.

Urbán Erika családszociológus szerint, amikor egy férfi rendszeresen bántalmazza feleségét vagy élettársát, akkor nem párkapcsolati problémák váltják ki az erőszakos viselkedését.

– Birtokló és bizonytalan férfiakról van szó, akik úgy akarják biztosítani maguknak a szeretetet, hogy uralkodnak a párjukon.

A bántalmazónak legtöbbször érzelmi hiányosságai, kudarcai vannak, ezért akar tartani valakit, aki csak őt szereti.

A családszociológus elmondja, nem is a fizikai bántalmazással kezdődik az erőszak, hanem egy lassan kibontakozó lelki terrorral, aminek következtében a nő személyisége és más, addig egészséges családi vagy baráti kapcsolatai is sérülnek, ezért nem tud idejében segítséget kérni.

– A nők inkább ott követnek el hibát, hogy nem veszik észre a férfi viselkedésében az ellentmondásokat. Ezeknek a férfiaknak a többsége nagyon odaadóan, hízelgően udvarol, és azt mondják a párjuknak, annyira szeretlek, hogy lehoznám a csillagokat is az égről. Ez nem egy giccses fordulat, hanem valóban így viselkednek, mert a maga módján tényleg szeretik a nőt, ami a hölgyeknek az elején nagyon imponáló. Mindenhová elkíséri, vele akar menni, ami egy kapcsolat kezdetén nem is furcsa. Nem arról van szó, hogy egy kedves, jóravaló férfi már rögtön gyanús kell legyen, mert igenis vannak jelei, ha valaki erőszakos. Ezek a férfiak, másképp viselkedek egy párkapcsolati szituációban, amikor udvarolnak egy nőnek és másként, ha a haverjai körében van. Jel lehet, ha barátaival, a munkatársaival lekezelően, fölényesen bánik. Vagy például ha elmennek egy étterembe, a férfi abszurd, bántó módon viselkedik a pincérrel, és látszik, hogy fitogtatja az erejét. Tehát ha valaki érzi, hogy a férfi túl hízelgő, menjen el vele egy a baráti közösségbe, és figyelje meg, ahogy velük beszél, és ahogy a nőkről általában beszél.

Azért, hogy vége legyen

Urbán Erika szerint a családon belüli erőszakot úgy lenne érdemes kezelni, hogy segítünk a bántalmazónak is.

– Ez nagyon sokakban ellenszenvet vált ki, mert úgy gondolják, hogy miért kellene pénzt költeni erre, miért kellene törődnünk az erőszaktevővel. Pontosan azért, mert ha egy nőnek sikerül kilépni a bántalmazó kapcsolatból, annak az embernek továbbra is szüksége van társra, akit birtokolnak, és ha lesz egy újabb kapcsolata, abban ugyanígy fog viselkedni. Ez egy hosszadalmas ördögi kör, és ha magát a bántalmazás folyamatát nem állítjuk meg, akkor hagyjuk, hogy tovább folyjon ez a történet. Ezért a bírósági ítélet mellett kötelezővé tenném, hogy az elkövetők részt vegyenek rehabilitáción, agressziókezelésen.

November utolsó és december első hetében világszerte civilszervezetek, magánszemélyek igyekeznek felhívni a nyilvánosság figyelmét a nők elleni és a családon belüli erőszakra, ezzel is kifejezve szolidaritásukat az áldozatok iránt. A 16 Akciónak a Nők Elleni Erőszak Ellen idei programjáról bővebben itt tájékozódhatnak.