Isten szabadító Isten

Textus: Dániel 3, 13–27

Nem egy megszokott húsvéti textust választottam a Dániel próféta könyvéből, de úgy gondolom, hogy azok az Istenhez hűséges zsidó férfiak, akik a babiloni fogságban voltak, példák lehetnek a mi számunkra most is.

A babiloni király olyan hatalmat kapott a Mindenség Urától, hogy sokakat leigázzon, sok országot feldúljon, rengeteg rabszolgát szerezzen, és uralkodjon sokakon. Nebukadneccár király a sikereitől felfuvalkodott, és többre vágyott. Hatalmas arany istenszobrot készíttetett, és azt akarta, hogy mindenki hódoljon az aranyszobor előtt. A felfuvalkodott királynak nem volt elég a hatalom, a sok fizikailag kiszolgáltatott ember, ő a lelkeket is akarta. Gyakorlatilag ma is ugyanez a helyzet: a lelkünket akarja a világ. A hithű embereket is éri kísértés. Történetünkben a három ifjúnak – Sadraknak, Mésaknak és Abédnegónak – is be kellene állnia a sorba, elvárják tőlük, hogy ők is leboruljanak az aranyszobor előtt, hogy ők is ugyanazt csinálják, mint a többiek. Ám a király kérdésére, hogy leborultok-e, ők azt mondják: „Nem szükséges, hogy erre bármit is feleljünk. Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk: Ő ki tud minket szabadítani az izzó tüzes kemencéből, és ki tud szabadítani a te kezedből is, ó, király! De ha nem tenné is, tudd meg, ó, király, hogy mi a te isteneidet nem tiszteljük, és nem hódolunk az aranyszobor előtt, amelyet felállíttattál!” 

Csak ők lógtak ki a sorból. Mindenki megy, ők mégsem. Ez egy nagy figyelmeztetés számunkra: nem a tömeg után kell menni, nem a mindenki után kell menni. Ma nagyon sok provokatív kérdést tesznek fel az itt élő embereknek, a kárpátaljai magyaroknak, hogy ha mindenki, ti miért nem? Nem kell válaszolni. Miért nem? Mert vannak helyzetek, és vannak olyan lelki események, amikor nincs szükség semmilyen mentegetőzésre. Történetünkben azért nincs felelet, amiért nem volt Heródes előtt sem, nem volt Pilátus előtt sem. Ez egy igazi vallástétel, amiben a világosság ragyog, amiben az élet ereje van benne. Ma is azok a vallástételek az igazak, amelyekben a Világ Világossága ragyog, és az, aki az életet hozta és visszaadta az ember számára; nemcsak egyszeri földi létre, hanem az örökkévalóságra.

Ez a vallástétel, ami ott, akkor, az ószövetségi korban elhangzott, nagyon újszövetségi, nagyon Krisztusra és a feltámadásra mutató. Nincs benne alku. Azt mondja a három halállal, tüzes kemencével megfenyegetett ember, hogy van nekünk Istenünk. A mi Istenünk hatalmas Isten. Ki tud szabadítani a kemencéből. Ki tud szabadítani a király kezéből is. És itt jön az, ami nem emberi, amiben az Isten lelke van benne: „De ha nem tenné is, mi akkor sem borulunk le.”

Jó lenne, ha idén, 2022-ben el tudnánk ide jutni, erre a lelki magasságra: hogyha az Isten nem tenné is, mi akkor is csak Neki szolgálunk, mi akkor is csak Benne hiszünk. Ez az igazi hit szava. Jó lenne, ha a feltámadás ünnepekor így tekintenénk a Golgota keresztjére és egymásra, azokkal az üzenetekkel, amelyek a Szentírásból elhangzanak húsvét napján a szószékről: üres a sír, Jézus feltámadt a halottak közül!

Szeretném, ha eljutna minden keresztyén ember – nemcsak Kárpátalján, hanem az egész világon – arra a hitérettségre, hogy ha Isten nem tenné is, mi akkor is hűségesek maradunk, nem tagadjuk meg, mert nekünk nemcsak földi létünk van, hanem mennyei is, örökkévaló létünk, mert Isten elküldte az Ő egyszülött Fiát, hogy „aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”. Jézus azt mondta: „Én elmegyek és helyet készítek nektek, az én Atyám házában sok hajlék van…” Ezek az ígéretek mind a mi ígéreteink. Ha ezekben hittek az ószövetségi emberek, akkor nekünk, újszövetségi embereknek mennyivel inkább hinnünk kell a feltámadásban és az örök életben! Jézus azt mondta: „Veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” Ő az a negyedik, aki ott a három védelmében volt – és a hajuk nem perzselődött meg, még a füst szaga sem járta át őket.

Isten oltalmában vagyunk mi is itt, Kárpátalján, és háborús időszakban is teljes reménységgel, bizalommal kell lennünk. Aki úgy tud imádkozni egy betegágyon, hogy „Istenem, ha akarod, akkor gyógyíts meg engem”, és ha eszébe jut a beteg embernek Jézus szava a Gecsemáné kertben: „Ha lehetséges, múljék el tőlem ez a pohár, de ha nem, Atyám, akkor legyen meg a Te akaratod” – az készen van. Aki így tud imádkozni nap mint nap, annak a félelmei nem fognak eluralkodni rajta, mert tudja, hogy velünk van Jézus, ahogy ígérte: „…veletek vagyok minden napon a világ végezetéig”. Adja az Úr, hogy ezt meg tudjuk tapasztalni, el tudjuk hinni, és a kísértésekben meg tudjunk állni! Nagyon sok mindentől nekünk is távol kell magunkat tartani ahhoz, hogy az a hitvilág, az a lelkivilág, amire a Szentírás tanít bennünket, a miénk is maradhasson, az nekünk is és a mi gyermekeinknek, unokáinknak is reménységet adjon.

Zán Fábián Sándor,
a Kárpátaljai Református Egyház püspöke

Forrás: karpataljalap.net