Etnikai pártok Nyugat- és Kelet-Európában

A Nemzetpolitikai Kutatóintézet valamint a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézete 2012. november 29-30-án Budapesten közös konferenciát tartott „Etnikai pártok Kelet-és Nyugat-Európában” címmel.
A megnyitó beszédeket Tóth Ágnes, az MTA TK KI igazgatója, Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára és Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója tartották. A rendezvény első napján a Magyar Tudományos Akadémia TK Kisebbségkutató Intézetében magyar nyelven, másnap a Magyarság Házában angol nyelven hangzottak el a kisebbségi pártok helyzetét bemutató előadások. A rendezvénynek kárpátaljai előadói is voltak: Dr. Bocskor Andrea és Darcsi Karolina, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola bázisán működő Lehoczky Tivadar Intézet kutatói.
A Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója, Kántor Zoltán, a rendezvény nyitónapján a tanácskozás aktualitása kapcsán arról beszélt, hogy a kisebbségi nemzetépítés egyenlő az identitásépítéssel, és amíg nem valósul meg autonómia, addig az etnikai pártok töltik be ezt a szerepet. Politikai pártbeli funkciójuk mellett fontos szerepet vállalnak a kisebbségi társadalom megszervezésében – mutatott rá. Az anyaország támogatja az etnikai pártokat – rögzítette az intézet vezetője, hozzátéve: ezek a tömörülések részt vesznek a nemzetpolitikai döntéshozatalban is, így többek között a Magyar Állandó Értekezlet munkájában vagy a külhoni magyarságot segítő programokban. Kántor Zoltán köszöntőjében hangsúlyozta, hogy a Nemzetpolitikai Intézetet egy évvel ezelőtt hozták létre azzal a céllal, hogy elméleti, tapasztalati tudást nyújtsanak a kormány részére, és elősegítsék a külhoni magyarsággal kapcsolatos stratégiaalkotást.
Tóth Ágnes, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézetének igazgatója kiemelte: a kisebbségi politikai elitcsoportok kiválasztásában, a számukra kedvező döntések meghozatalában, a szükséges források megszerzésében, elosztásában, és az összetartó közösségek megszervezésében meghatározó szerepe lehet az etnikai alapú pártszerveződéseknek.
Németh Zsolt külügyi államtitkár szerint, ha a kisebbségieket diszkriminálják, akkor arra kényszerítik őket, hogy olvadjanak be, szűnjenek meg kulturális színfoltnak lenni. Ha a közösségük nem kapja meg azt a lehetőséget, támogatást, amelyet a velük azonos államban élő közösség élvez, az önmagában véve is hátrányos helyzetbe hozza őket a többséghez tartozókhoz képest – mutatott rá. Mint kifejtette, az európai jogfilozófia a diszkrimináció közvetett és közvetlen formáját egyaránt elfogadhatatlannak tartja, a joggyakorlat azonban nem mindig foglal ennyire egyértelműen állást. A külügyi államtitkár megfogalmazása szerint etnikai párt az a kisebbségi politikai szervezet, amelynek programja prioritásnak tekinti az egyéni és közösségi nemzeti, nemzetiségi szempontok érvényesítését, a nemzeti közösségek és a hozzájuk tartozó egyének jog- és esélyegyenlőségének a biztosítását. Az államtitkár szerint az etnikai párt, mint fogalom nem igazán szerencsés, bár azt elismerte, hogy nem egyszerű feladat a fogalmat átalakítani. Nem az a lényeg, hogy egy párthoz csak egy meghatározott etnikum képviselői tartoznak-e, csak az ő érdekeiket képviselik-e, azaz nem a származáson van a hangsúly – emelte ki Németh Zsolt. Ezeknek a tömörüléseknek a nemzeti kérdés képviselete „az a negyvennyolc, amiből nem engednek”, ez a fő szempont a programjuk szerint – rögzítette. A külügyi államtitkár szerint a program és a gyakorlat között azonban sokszor különbség lehet. Egyre több helyen jelentkeznek olyan szervezetek, amelyek a magyar kisebbségek körében gyűjtenek szavazatokat, de már programszerűen sem tartják prioritásnak az adott országban élő magyar közösség, mint nemzeti, nemzetiségi közösség védelmét.
A Magyarság Házában a konferencia angol nyelvű blokkjában került sor az erdélyi, felvidéki és vajdasági helyzetet ismertető előadások sorában a kárpátaljai magyar pártok helyzetét és fejlődéstörténetét bemutató prezentáció megtartására. Bocskor Andrea és Darcsi Karolina az előadásban kitért a kisebbség–anyaország–állam–jogi státusz fogalmak összefüggéseire, a kárpátaljai magyarság érdekérvényesítési lehetőségeire a Szovjetunión belül, valamint a független Ukrajna létrejöttével előálló új helyzetről. Az előadásban ismertetésre kerültek a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség és az Ukrajnai Magyar Demokraták Szövetsége létrejöttének körülményei, fejlődéstörténete, elvi és ideológiai nézetei, valamint szereplésük és eredményeik az ukrajnai parlamenti és helyhatósági választásokon. Az ukrajnai pártok politikai stratégiái mellett bemutatásra került az ukrajnai választási rendszer is, mely ciklusról-ciklusra determinálja a kisebbségi politizálás és érdekképviselet számára a lehetőségeket. Az október 28-án lezajlott parlamenti választások kapcsán elhangzott, hogy bár a KMKSZ-nek nem sikerült képviselőt juttatnia a Legfelsőbb Tanácsba, úgy néz ki, hogy a hatalmon lévő Régiók Pártjának listáján induló UMDSZ-vezér viszont valószínűleg mandátumot fog nyerni. Ennek ellenére felmerül a kérdés, hogy a magyar körzetet szétszabdaló, a „látszat-nyelvtörvényt” alkotó és a kettős állampolgárság ellen szankciókat hozó hatalompárt frakciójában ülő magyar nemzetiségű képviselő hogyan tesz majd bármit is a kárpátaljai magyar kisebbség érdekében?
A konferencia programpontjai között még a következő előadások szerepeltek: Vizi Balázs: Az európai etnoregionális pártok és a nemzetközi szervezetek; Kiss Tamás-Barna Gergő: Etnikai szavazók. Az RMDSZ és az erdélyi magyarok választói magatartása 1990-2012 között; Toró Tibor: Változások a romániai magyar érdekképviselet belső struktúrájában és diskurzusában; Egeresi Zoltán: A Mozgalom a Jogokért és Szabadságért – etnikai párt Bulgáriában; Daniel Bochsler: „Vote pooling” az etnikai vonalakon túl; Salat Levente – Székely István Gergő: Etnikai mobilizáció és etnikai pártok; Alfredo Retortillo: Etnoregionális konfliktus, autonómia és az etnoregionális pártrendszer fejlődése: Esettanulmány Baszkföldről; Aurora Madaula: Katalán pártok: Egy nemzeti identitás képviselete; Kris Deschouwer: Veled vagy nélküled? Szeparatizmus Flandriában és a „brüsszeli puzzle”; Sergiu Constantin: A németajkú lakosság politikai képviselői Dél-Tirolban; Martin Klatt: South Schleswig Voters’ Association: kisebbségi, regionális vagy „életstílus” párt? A németországi dán kisebbség politikai képviselete; Henrik Lax: A finnországi svéd politizálás keretei és eredményei; Székely István Gergő: Választási részvétel, pártpreferenciák és a politikai pluralizmus hatása az erdélyi magyar közösség esetén; Öllős László: Magyar politikai képviselet Szlovákiában; Bakk Miklós: Etnikai párt és alkotmány Romániában.
A konferencia Répás Zsuzsanna, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkárának zárszavával fejeződött be. Szerinte a külhoni magyarok gyarapodásának zálogát az etnikai alapon szerveződő pártok jelentik. A helyettes államtitkár kifejtette: a magyar nemzetpolitika szempontjából a magyar állam partnerei azok az etnikai alapon szerveződő külhoni pártok, melyek szavazóbázisa szinte kizárólag az adott közösség tagjaiból áll, programjukban pedig elsősorban a magyarság érdekeit képviselik.