Vasas–Siófok női…
…kézilabda-mérkőzés. A tét óriási. A hazai csapat már kiesett az NB I-ből. A vendégcsapat már 5. helyen végzett. Sem előre, sem hátra egyiknek sem.
Szép, egyszerű, praktikus csarnok, Sterbinszky Amáliáról elnevezve. Nézzetek utána, ha érdekel, hogy ki ő. Egy legendás játékos.
A pályán nem sok ekkora ikont láttam, bár egy-két válogatott játékos azért akadt. Dán, horvát, szerb és magyar. A szurkolás viszont – és ezért ragadtam billentyűt – élménydús, tanulságos és… most elfogytak a jelzőim. Bocsi.
Élménydús, mert a vendégcsapatot elkísérte kb. 50 szurkoló, akik alkalmanként úgy tolták a szurkolást, a bíróval foglalkozást, a kispadok dicséretét, szidását, mintha a Bajnokok Ligája döntőjében lettünk volna, nem pedig egy tét nélküli magyar bajnokin. Érezni lehetett, hogy siófokiként soha nem lehetnek tét nélküli meccsek, csak és kizárólag élet-halál harcok.
Néha férfiként, mellettük ülve, el is szégyelltem magam, amikor a két bíró hölgyet illették a nem épp szalonképes szóáradattal.
Tanulságos, mert mégiscsak egyik kedvenc csapatom játszott, persze még akkor lett kedvenc, amikor EHF-kupagyőztes volt. Azóta már jó sok halat kifogtak a Balatonból. De az élmény örök, mint amikor szülővárosom férfi kézilabdacsapata egy szezon erejéig az NB I-et is megjárta, mi pedig minden meccsen ott voltunk, és úgy éreztük, hogy mi vagyunk, voltunk a csapat 8. játékosai. Űztük, hajtottuk őket. De ennek is vége lett. Mint ennek a meccsnek is.
Nyert a Balaton-parti csapat, semmi izgalom. Séta haza, a kora nyári melegben.
Ui.: A végén még feltűnt egy másik legenda, a Vasas kapusedzője: Bakos István.
Erbé
A nyitóképen Sterbinszky Amália. Forrás: Vasas SC