Akikre büszkék lehetünk… Interjú Kudron Katalinnal

Napjaink generációs jelensége a fiatalkor kitolódása. Kitolódik a gyermekvállalás és a családalapítás is, ami legtöbbször a továbbtanulásnak tudható be. A fiatalok később önállósulnak, élvezik a biztonságot, amit a szüleik nyújtanak nekik. A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (II.RFKMF) működési berendezkedése önállóságra készteti a diákokat, s rákényszeríti őket, hogy felelősségteljes felnőttként intézzék tanulmányi ügyeiket.
Kudron Katalin öntudatos, célratörő személyiség. Imádja a zenét, hivatásszerűen táncolt, volt fordító, újságíró, s jelenleg a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Nagyszőlősi Középszintű Szervezetének irodavezetőjeként tevékenykedik, s mindeközben szemtelenül fiatal. Ez nem a fiatalságtól függ − mondja, hisz a lehetőség mindenki számára adott… S valóban, ha kitűzünk magunk elé egy célt, s keményen küzdünk érte, akkor megvalósulhat.

– Mesélj a gyermekkorodról, tanulmányaidról?
– 1988. június 19-én születtem Nagyszőlősön. Vidám, izgalmakkal és játékkal teli gyermekkorom volt. A szüleim és nagyszüleim mindent megtettek annak érdekében, hogy élvezzem gyermekkorom minden pillanatát, játszva tanítottak, és készítettek fel a különböző életkori megmérettetésekre. 1995-ben kezdtem mag az akkor még véget nem érőnek tűnő tanulmányaimat a Nagyszőlősi 3. Számú Perényi Zsigmond Középiskolában. Mint minden átlagos gyerek, nem szerettem iskolába járni, de tanulni annál inkább. Élveztem, hogy a titkokat rejtő könyvek megnyílnak előttem, és érdekesebbnél érdekesebb dolgokról mesélnek. 1996-ban egy újabb érdekes világba csöppentem – a zene világába, ugyanis ekkor írattak be szüleim a Nagyszőlősi Bartók Béla Zeneiskola táncművészet és zongora szakára. A mozgalmas tanulmányi évek elsuhantak, és a szorgalmas munka meghozta gyümölcsét.

– Miért döntöttél a beregszászi főiskola mellett? Tudatos döntés volt részedről?
– Az, hogy a főiskolán szeretnék tanulni, már 7. osztályos koromban megfogalmazódott bennem. Amikor befejeztem a középiskolát, több tanárom az Ungvári Nemzeti Egyetemre való jelentkezésemet szorgalmazta, még vizsgáznom sem kellett volna a középiskolai eredményeim miatt, de egyik porcikám sem kívánta azt a világot. Többször jártam már a főiskolán, még általános iskolásként, és már akkor elvarázsolt. Nem volt kérdés, hogy hová megyek felvételizni, csak az foglalkoztatott, hogy milyen szakra. Hosszas tépelődés után a magyar nyelv, irodalom és történelem szakpárt választottam. Nagyon örülök neki, hogy annak idején így döntöttem.

– Jelenleg hol dolgozol?
– A KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezetének az irodáját vezetem.

– Gondolkodtál azon, hogy esetleg a tanári hivatást választod?
– Főiskolásként volt idő, amikor szerettem volna tanárként elhelyezkedni, de a gyakorlatok rádöbbentettek, hogy nemcsak tanítással és gyerekekkel szeretnék foglalkozni, hanem a különböző korosztályokkal és a táradalom minden rétegével.

– Ha jól értem, közel áll a szívedhez a zene és a tánc. Hogyan alakult ki nálad a zene iránti vonzalom? Jut még időd arra, hogy legalább hobbi szinten foglalkozz vele?
– Valóban. Mint már említettem, zeneiskolai végzettségem is van. Édesanyám zenetanárnő, így már a pólyában találkoztam a zene varázslatos világával. A ritmusérzék és a zenét értő hallás adott volt, csak fejlesztenem kellett. Beszélni és énekelni egyszerre tanított édesanyám. A hivatásos táncos pályafutásom akkor ért véget, mikor befejeztem a főiskolát, de nem hagytam végleg abba. Természetesen nem hagyom abba, nem tudom abbahagyni a táncolást, éneklést, mert a zene már belém égett. Amit az ember szeret, örömét találja benne, arra időt kell szakítani.

– Egy ideig honlapunknak is dolgoztál. Mesélj kicsit erről az időszakról! Nem hiányzik az újságírás?
– Felejthetetlen élmény és nagy megtiszteltetés volt a KÁRPÁTALJA.ma-nak dolgozni. Amikor felkértek, nevezetesen Kudlotyák Krisztina, hogy fordítsak híreket ukránról magyarra a hírportál számára, első nap nem is tudtam felfogni, hogy mivel fogok foglalkozni. Aztán a fordítások mellett egyéni ötleteimet, cikkeimet is megírhattam, amelyek leginkább az ifjúsághoz szóltak. Fantasztikus érzés látni a neved egy cikk alatt egy olyan újságban, amelyet rengetegen olvasnak. Alig vártam, hogy véget érjenek az óráim, hogy leírhassam azt, ami egész nap megfogalmazódott bennem. Nagyon hiányzik, hogy megint írhassak, és szívesen meg is tenném, csak jelenleg leköt a munkám, és egyszerűen nem érkezem ezzel is foglalkozni.

– Fiatalon kerültél irigylésre méltó pozícióba. Úgy érzed, hogy jelenlegi munkahelyeddel révbe értél?
– A fiatalság és az irigylésre méltó pozíció relatív párosítás, mindenkinek megadatik a lehetőség, csak élni kell vele. Ez a munkakör mindig is tetszett nekem. 1995-óta aktív KMKSZ-es életet élek. Volt egy lehetőség, amit meg tudtam ragadni. Igaz, hogy nem esett az ölembe, megdolgoztam érte, és a mai napig dolgozom. Itt is „felvételiznem” kellett. Barta József, a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezetének elnöke érdemesnek látott erre a munkára, így megkötöttük a szerződést. Természetesen azóta is minden erőmmel azon dolgozom, hogy továbbra is fennmaradjon a véleménye. Megtiszteltetés itt dolgozni, egyelőre nem gondolkoztam azon, hogy mi lesz tovább. A Jóisten most ide rendelt, erre a beosztásra.

– Alapvetően művészléleknek vallod magad?
– A művészlélek számomra kicsit elvont állapotot jelöl, inkább a művészetre érzékenynek vallom magam.

– Mit adott neked a főiskola?
– Röviden és tömören: tűrőképességet. A főiskolán megtanultam, hogy ha megbotlunk, nem szabad a földön maradni, mert senki nem rohan oda hozzánk, mint a kisgyermekhez az édesanyja, hogy felemelje, és megszeretgesse, ha elesett. Fel kell állni, és határozottan lépkedni tovább, még akkor is, ha nem látjuk, hová lépünk legközelebb. Olyan barátságokat kötöttem, amelyek erősítettek a tanulmányi évek alatt, és amelyek a mai napig életben tartanak, és továbbra is erősítenek. Mind a két tanszék (magyar és történelem) tanáraitól sok mindent tanultam a tananyagok mellett. A tanáraimra hálás szívvel gondolok vissza, és remélem, hogy egyszer valamennyien büszkék lesznek rám.

– Mi tetszett itt a legjobban?
– A legjobban az tetszett, és tetszik mai napig is, hogy a főiskolán az emberség és a tudás alapján értékelnek.

– Van olyan főiskolás diákélményed, melyet szívesen megosztanál az olvasókkal?
– Rengeteg pozitív és negatív élménnyel gazdagodtam az öt év alatt, nem is tudnék választani, hogy melyiket meséljem el, mert mindegyik érdekes, és tanulságos a maga módján. A nagyobb események: gólyabál, terepgyakorlatok és természetesen a vizsgák mind meghatározó pontjai az életemnek.

– Szerinted miért érdemes a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolát választani?
– Azt tudom mondani, hogy akinek fontos az, hogy a diploma mellé tudás is járjon, annak mindenképpen a főiskolán a helye! A főiskola nemcsak tanulmányi intézmény, hanem életforma is. Aki a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolát választja, és diplomát szerez, az az életben bárhol meg tudja majd állni a helyét – ezt garantálom.