Akikre büszkék lehetünk… Interjú Bocskor Szedlákovics Zitával
Előzetes elhatározásunknak eleget téve választunk felsőoktatási intézményt továbbtanulásunk céljából, ahol a későbbiekben csiszolódunk, formálódunk. S hogy végül mi lesz belőlünk, azt az adandó lehetőségek döntik el.
„Tanár szeretnék lenni” – jelentettem ki még iskolás koromban. Azonban az élet gyakran felülírja szándékainkat.
Bocskor Szedlákovics Zitával beszélgettem, akinek mindvégig egyértelmű elhatározása volt, hogy a Rákóczi-főiskolán szerez diplomát, mert pedagógus akart lenni. A körülmények azonban más lehetőséget adtak számára: az újságírói szakmába csöppent, ahol jól kamatoztathatja a főiskolán megszerzett tudását.
− Mondj pár szót gyerekkorodról, középiskolai tanulmányaidról!
− 1988. június 3-án születtem Nagyszőlősön. Református családban nevelkedtem. 1994-ben kezdtem meg tanulmányaimat a Nagyszőlősi 3. Számú Perényi Zsigmond Középiskolában. Alsó tagozatos tanítónőm Popovics Júlia volt, akire ma is példaképként tekintek. Ő szerettette meg velem a tanulást. Szüleimnek köszönhetően felhőtlen gyerekkorom volt, mindent biztosítottak számomra, amire egy gyermeknek szüksége lehet. Iskolásként hitoktatóm, Czirók Éva tiszteletes asszony és középiskolai tanáraim biztatására sokat szavaltam, különböző versenyeken indultam. S így szép lassan szívembe zártam az irodalmat. A másik kedvenc tantárgyam az angol volt. A reál tantárgyak mindig is távol álltak tőlem.
− Miért döntöttél a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola mellett?
− Azt, hogy a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolára fogok jelentkezni, már 9. osztályos koromban elhatároztam. Leginkább az motivált, hogy a nővérem is ott végzett. Miután 2005-ben leérettségiztem, egyetlen felvételi kérelmet nyújtottam be, mégpedig a beregszászi főiskolára. Meg sem próbáltam máshová jelentkezni. Természetes volt számomra, hogy ennek a tanintézménynek a falai között fogok továbbtanulni.
− Milyen szakot végeztél?
− Angol-magyar szakot végeztem a főiskolán. Az angol nyelvet és irodalmat folytattam az Ungvári Nemzeti Egyetemen, így specialista fokozatú végzettséget szereztem ebből a tárgyból is. A főiskolán szerzett tudással könnyedén boldogultam az egyetemen. De a légkört nem lehet összehasonlítani. A főiskolán sokkal barátságosabb, emberközelibb hangulat uralkodik. A tanárok hozzáállása a diákokhoz is teljesen más.
− Jelenleg hol dolgozol?
− 2010-től a Nagyszőlős-vidéki Hírek járási lapnál dolgozom. Az újság két nyelven, magyarul és ukránul jelenik meg. Gyerekkoromban mindig tanítani szerettem volna. Az Úr másképp rendelkezett, mert még végzős főiskolás voltam, mikor Sztankó Margit, a magyar kiadásért felelős szerkesztőhelyettes felajánlotta a munkalehetőséget az újságnál. Átgondoltam, és döntést hoztam: azóta a járási lapnál dolgozom mint felelős főtitkárhelyettes. Munkakörömbe a fordítás, a korrektúrázás és a magyar vonatkozású események megírása tartozik. Szeretem a munkám, nem bántam meg, hogy nem a tanítás mellett döntöttem.
− Mit adott neked a főiskola?
− Ha egy szóval kell megfogalmaznom, akkor azt mondom: tudást. Nem elég a végzettség, a diploma ahhoz, hogy az ember érvényesülni tudjon, megfelelelő tudással kell rendelkeznie.
− Mi tetszett itt a legjobban?
− A főiskolának kellemes légköre van. Nem mellesleg rendezett körülmények között tanulhatnak a diákok. Kárpátalján főiskolánk az egyedüli tanintézmény, mely teljeskörű belső felújításon esett át. Lehetőségünk volt a korlátlan számítógép- és internethasználatra is. Tanáraimra a mai napig felnézek, mert nem csupán tudást, megértést kaptam tőlük, hanem embert faragtak belőlem. Míg élek, hálás leszek mind az angol, mind a magyar tanszék tanárainak. Olyan emberekkel voltam körülvéve, akik kihozták belőlem a lehető legtöbbet.
− Van olyan főiskolás diákélményed, melyet szívesen megosztanál az olvasókkal?
− Felsorolni sem tudnám azt a sok jó dolgot, melyet a főiskolán tapasztalhattam meg. Rengeteg program, rendezvény várja itt a tanulni vágyókat. Részképzésen is részt vehettem, így betekintést nyerhettem egy magyarországi felsőfokú tanintézmény életébe. Minden vizsgaidőszak külön élmény volt a maga nehézségeivel és örömeivel együtt.
− Szerinted miért érdemes a beregszászi főiskolát választani?
− Csak ajánlani tudom a főiskolát, hisz nemcsak tudást szerezhetünk a tanintézmény falain belül, hanem kulturált körülmények között tanulhatunk, barátokra lelhetünk. Ráadásul anyanyelvünkön, magyarul tanulhatunk. Nem kellett azzal a nehézséggel megküzdenünk, hogy számunkra idegen nyelven kelljen elsajátítanunk a tananyagot. „Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem” – mondta Bessenyei György. Ez napjainkban is érvényes. Megfelelő tudást csak anyanyelvünkön tanulva szerezhetünk, az államnyelvet pedig elsajátíthatjuk önszorgalomból vagy akár a főiskolán indított ukrán nyelvtanfolyamokon is.
− Mit köszönhetsz a főiskolának?
− Elsősorban a munkahelyemet. Hiszen ha nem szerzek diplomát, most nem dolgozhatnék a hetilap szerkesztőségében. Másodsorban élettapasztalatot. A négy év alatt életre szóló barátságokat kötöttem. Ismeretségi köröm kibővült. Végül, de nem utolsósorban Beregszászban, főiskolás éveim alatt ismertem meg leendő férjemet, akivel azóta boldog házasságban élek. Büszke vagyok arra, hogy a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán tanulhattam.
Gál Adél
Kárpátalja.ma