Vasárnapi üzenet: „Akié a Fiú, azé az élet”

„Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban.” (1 János 5, 12)

János levelében egy határozott és kategorikus kijelentést olvasunk. Ha megnézzük a Bibliának az egészét, akkor sok ilyen kategorikus kijelentéssel találkozunk. Gondoljunk arra, amikor azt mondja Urunk: van a széles út és van a keskeny út. A széles úton sokan járnak, a keskeny úton pedig kevesen. Miért kellett ezt ennyire hangsúlyozni? Azért, mert az emberek nagy többsége mit keresett már akkor is? Az arany középutat.

Két lehetőség közül választhatunk. Az egyik: enyém Jézus, és vele együtt enyém az élet. A másik: nincs meg bennem az Isten Fia, és így nincs bennem élet sem. Ha valaki vallja, hogy enyém Jézus, enyém az élet, akkor ebben erősödjön, és ezt adja tovább. Ha valaki pedig azt vallja, hogy még nem enyém a Fiú, nem enyém az élet, akkor kérje: „Jöjj szívembe, áldott Jézus! Így száll imám most feléd. A lelkem oly csüggedt és fáradt, jöjj szívembe, jöjj ma még!”

Jézus Krisztus amikor eljött erre a földre, akkor önmagát hozta és adta. János az élet igéjéről azt mondja: „Amit megismertünk, amit hallottunk, amit láttunk, amit kezeinkkel érintettünk.” De tovább megy János, és azt mondja: „…és akit befogadtunk”. Mert ezt az életet nem elég látni. Ezt az életet nem elég hallani. Ezt az életet nem elég tapintani. A Bibliából ismerünk olyan személyeket, akik próbálták ezt. Sokan hallották Jézust, de nem lett övék az élet. Nagyon sokan látni akarták Jézust. A vérfolyásos asszony érinteni akarta ruhája szegélyét. Azt mondja Isten igéje: „Aki a Fiú, azé az élet.” Nem azt mondja: akinek Jézus Krisztusról már van már fogalma, vannak ismeretei, hanem „akié a Fiú”.

Akié Jézus Krisztus, az mindent megkap vele együtt. Azt mondja a Róma 8, 32: „Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne adna vele együtt mindent minekünk?” A hangsúly a következőn van: „vele együtt”. Azért emeli ki ezt Isten igéje, mert ismeri a mi szívünket és gondolatainkat, érzéseinket, hogy mi sok mindent szeretnénk – de Jézus nélkül. Ez viszont nem megy, csak vele együtt. Hányan kérték Jézust, hogy adj nekünk gyógyulást, adj nekünk kenyeret. Hányan mondták, hogy ez kellene, az kellene – békesség, csak egy kis nyugalom kellene. Azt mondja nekünk az ige: igen, Jézussal együtt. Jó lenne, ha ez az élet áradna belőlünk e háború idején is. Ma is minden feltétel adott. Szól az Isten igéje, hallod az Isten igéjét. Kegyelemből adja Isten az Ő Fiát is. Szeretetből adja. Mondjuk el neki az énekünk szavaival: „Ó, kedves vendég, nálam szállj, bűnömtől ne iszonyodjál! Térj be hozzám, te szolgádhoz, szegény, megtérő juhodhoz!”Ámen.

Cseresznye Albert
hetyeni lelkipásztor

Forrás: karpataljalap.net