Életmentő üzenet

Nem tudom, hogy a barátomnak, aki gimnazista korában elindította az sms-missziót, milyen dallammal jelezte a telefonja, amikor üzenete érkezett. Ha erre gondolok, a képzeletemben mindig angyalszárnyak suhogása hallik. Milyen bátor, elkötelezett legénynek kellett ahhoz lenni az ezredfordulón, hogy mobil mozgalmat indítson az ige terjesztésére. Ha valaki a Biblia üzenetére akart ébredni a kollégiumban, egyszerűn meg kellett adnia a számát.
Állítólag kedvezményes díjat számolt a szolgáltató, de a kézhez kapott csekk nem erről tanúskodott. Mély sóhajok és zsebbenyúlás után a misszió ilyenformán felfüggesztette tevékenységét. A két évtizedre visszatekintő találmány forrásvidékét vizsgálva kiderülhet számunkra, hogy az első tesztüzenet, amit két tudós váltott egymással, egy karácsonyi köszöntés volt. Vajon mennyire lehetett tudatos, jelzésértékű a részükről, hogy a legősibb üzenetközvetítők, az angyalok munkájába kapcsolódtak be? A mennyei szolgáltató viszont nagyon is tudatosan, évezredek óta, szünet nélkül küldi megszámlálhatatlan üzenetét az emberiségnek.
A karácsonyi történetben az üzenet nem digitalizált, hanem angyali formában jutott el az érintettekhez. Mária és József egymástól függetlenül nem csak szimpla „üzit”, jókívánságot, találkára hívást vagy üzleti ajánlatot kapott, hanem életmentő üzenetet. Ez különbözteti meg Isten szavát attól, amikor valaki bitorolja azt és visszaél vele. Üzenetének tartalma a komolyan vétel függvényében az élet megmaradását eredményezi.
Máriához nem mindennapi látogató érkezik, és amit elmond, félelmetes. Mária, ami veled most történik, nem a sors furcsa játéka, nem a természet elfajzása és nem is valamiféle ellened szőtt összeesküvés. Azért vagyok itt, hogy megtudd, változás készül az életedben, a világ megérett az elmozdulásra. Te leszel az, aki életet ad az Univerzum Királyának. Nem lepődnénk meg, ha az elhangzott információ egyszerre sok(k) lenne. Nem csak azt kell feldolgoznia Máriának, hogy leányanyává válik és ezzel kora társadalmának mindennemű megvetését és ítéletét el kell viselnie. A mennyei kegyelem az életveszély forrásává lesz. Aztán ott van még az üzenet másik része, a születendő gyermek a jövő formálója, meghatározó alakja lesz, királyi sarj. Az események későbbi alakulása rávilágít, hogy ez sem életbiztosítás, inkább egy újabb rizikófaktor. „Hová meneküljek szégyenemmel? Az angyal nem marad mellettem, hogy mindenkinek elmagyarázza a nemes küldetést, aminek magam is részese lettem” – futhatott át Márián a felismerés.
De ha érlelem magamban a helyzetet, akkor rá kell jönnöm, hogy pontosan ez az üzenet mentette meg Máriát. A gyermek akár minden előjel nélkül megfoganhatott volna. Mária egyetlen feladatot kap, nevezze el a jövevényt Jézusnak. Nincs egyéb extra teendő a Magasságos Fiával kapcsolatban.
Amikor túlzott elvárásokkal kell szembenéznünk, akkor talán mi is menekülnénk a kialakult helyzetből. Az ünnep is hordozhat magában ilyen csapdákat. Mindenhol és mindenkivel jót tenni, odaadni magunkat, mint egy darab kenyeret. Alárendelni magunkat a karácsony világmegmentő programjának. De ha ezt csak mint ünnepi teendőket végezzük, akkor valóban nagy menekülő vagy szabaduló számmá válik az adventi idő. Strigulázni, kipipálni mindent. Életmentő üzenet nélkül az elhordozandó sorscsomag, a hiátusként tátongó szükségek betöltése mérgezett teherré válik. Megkeseríti azt a kenyeret is, amit osztani tudnánk. Mária megértve, hogy miért/kikért is történik mindez, ki tudja mondani: „Történjék velem a te beszéded szerint.” Már nem rohannak a gondolatai, már nem villámlanak kitörni vágyó impulzusok, fékezhetetlen attrakciók a tagjaiban. A félelem nem űzi hetedhét határon túlra, mert megérkezett.
Az ausztrál bennszülöttek, mielőtt valahová odaérnek, még a cél előtt leülnek néhány órára, hogy a lelkük utolérje őket. Ha túl gyorsan érünk oda valahová, akkor az utazás maga nem tölti be a szerepét. Az elindulót és a megérkezőt nem csak az elhagyott kilométerek, hanem az átélt és feldolgozott tapasztalat is megkülönbözteti egymástól. Úgy végigmenni az adventi heteken, hogy közben üzenetek vezetnek minket, persze nem a hűtőajtóról kandikáló cetlik, amik a gyerek, a kutya vagy a sütő használati utasítását rögzítik. Mennyei, életmentő üzenetre van szükségünk, ami eligazít az ünnep rejtélyében.
Míg Máriának nyugalomban kellett maradnia bármily rettenet szakadt rá, addig József üzenete pont ennek az ellenkezője. Fuss, menekülj, menekíts! József nem sokáig adhatja át magát az apaság friss élményének, a különleges babalátogatók feletti csodálkozásnak. Mennyei üzenetet kap, hogy azonnal induljanak Egyiptomba. Isten a „tanúvédelmi program” keretében ismeretlen helyre költözteti az övéit, hogy amikor az idő elérkezik, sorsdöntő vallomást tehessenek. Ellenkező esetben az ellenség örökre elhallgattatná őket.
Ha sikerült megérkezni az ünnepbe és a lelkünk is utolérte életünk eseményeit, akkor nem szabad hagyni, hogy bármi elpusztítsa azt, amire ebben a néhány hétben rátaláltunk. Az év vége és az új kezdet kiválóan alkalmasak arra, hogy visszarántsanak az emelkedett, mondjuk ki, megszentelt lelkiállapotból. Ahogy a karácsonyfa és az ünnep jegyei a spájzba, szekrény mélyére, porzsákba, kukába kerülnek, úgy a karácsony maga is süllyesztőbe kerülhet újra egy egész évre. A mennyei üzenet figyelmeztet, ne engedd elpusztítani, aki megszületett az életedben.
Szerencsés embernek tartom magam, mert az elmúlt évben vásárolt adventi naptár kicsiny zsebeiből idén ki-kikukucskálnak a nyalókavégek, színes csokipapírok és apró masnival összekötött üzenetek. Életmentő üzenetek ezek, mert odalenne az adventem a halálosan füstölgő kályha, a vészesen beázó templom és az üresen kongó eklézsiai kincstár miatt. Bianka Blair, Baranyai Ferenc, Lengyel József, Edgar Allan Poe, Kereszty Zoltán és még sokak gondolatain keresztül maga a mennyei szózat is megérkezik hozzám. Ugyan nem értek egyet Bernard Show véleményével, miszerint nem csak a Bibliát, hanem minden irodalmi művet a Szentlélek inspirált, azonban érzem, hogy ezeken a meglátásokon, ihletett mondatokon keresztül is különös gondja van rám a Mindenhatónak. Az én üzenethozóm két lábbal a földön állva, de a mennyei világot fürkészve csempészi be az életembe a megtartatást. S hogy ki jelzi az üzenet érkeztét? Egy igazi angyal, akinek ugyan a szárnyai nem susognak, de harsány nevetésével figyelmeztet, hogy az ő édessége mellett nekem is van itt valami, ami ezen a napon sem enged megkeseredni. Tudja a hazai angyalcsapat, hogy sokan ünnepüknek zamatát, életmentő üzenetét tőlem várják. Fontos, hogy a mennyei szó odaérjen rendeltetési helyére, hidd el, életbevágó.
Te kinek az angyalául szegődtél ezen az adventen?

Forrás: parokia.hu