A nap verse: Finta Éva: ESTE, ÚJÉV, HAVAZÁS

„valami mindig születik.
most gyémántcsiszolású fények
csipkésre csiszolt jéglapok
hópihéznek

valami mindig felfénylik az éjben.
most a hideg ragyog.
a lámpák alatt fényes táncot
járnak a hócsillagok.

valami mindig mozdul a csendben.
most tündöklő tűszúrásokat
bökdös arcomba az este
és Petőfi – verset iszogat.

valahol mindig felfénylik a múlás.
most a biztosat hozza elém
s a törvényhez térdelve szólal:
belőle lettem én.

valahol mindent törvénybe iktat
a mögénk került történelem.
néha fenyeget, néha biztat
és elfoglalja énekem.

valami mindig születik.
most gyémántcsiszolású fények
csipkésre csiszolt jéglapok
hópihéznek.”
Forrás: extra.hu