Akikre büszkék lehetünk… Interjú Molnár Andreával

Gyakran éri az a vád a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolát (II.RFKMF) (is), hogy az intézményben túlképzés folyik, s a friss diplomások nem tudnak megfelelően elhelyezkedni. A probléma valóban létezik, hiszen hiába képeznek kiváló szakembereket a Rákóczi-főiskolán, a többségüknek nehéz dolga akad, mivel térségünkben gyakorlatilag lehetetlen tanári munkát kapni. Ez a jelenség nemcsak az említett intézmény hallgatóit érinti – sajnos olyan korrupt világban élünk, ahol legtöbbször csak rokoni vagy kihalásos alapon, esetleg megfizethetetlen árakon juthatnak tanári álláshoz az érintettek. Eközben az oktatás színvonala folyamatosan csökken, s az sem okoz nagyobb megbotránkozást, ha nem szakmabeliek tanítják az egyes tantárgyakat, mondván, a kellő óraszámra mindenkinek szüksége van.
Interjúsorozatunk eddigi alanyai is kellőképp bizonyították, hogy az élet több területén is helyt tudnak állni, s kamatoztatni tudják a főiskolán tanultakat, függetlenül attól, hogy milyen szakon szereztek diplomát. Molnár Andrea gyermekkorától kezdve a tanári pályára készült. Kitűnő eredménnyel fejezte be a középiskolát, majd a II. RFKMF tanítói szakán szerzett kitüntetéses diplomát, ám végül mégsem a tanári pálya mellett döntött. Jelenleg a Rákóczi-főiskola Rektori Titkárságának vezetője. S bár nem dolgozik tanárként, kisfia mellett nap mint nap módjában áll gyakorolnia a hivatását.

– Mikor és hol születtél? Hogyan telt a gyermekkorod, a tanulmányaid?
– 1980-ban születtem Beregszászban. Mivel novemberi születésű vagyok, az iskolába csak egy év késéssel vettek fel. De ezt a mai napig sem bánom, mert olyan alsós tanító nénit kaptam, akit a mai napig példaképemnek tekintek. Ő volt az, aki megismertette velünk a betűk és a számok csodálatos világát. Már akkor eldöntöttem, hogy én is alsós tanító leszek. Elhatározásomat a felsőbb tagozatban még jobban erősítette osztályfőnököm, akitől szintén nagyon sokat tanultam. A Beregszászi 3. Számú Zrínyi Ilona Középiskolát 1998-ban kitűnő eredménnyel, aranyéremmel fejeztem be.

– Miért döntöttél a beregszászi főiskola mellett? Tudatos döntés volt részedről?
– Amikor annak idején az újságban olvastam a beregszászi főiskola megalapításáról, rögtön tudtam, hogy azt fogom választani. Semmilyen előzetes információm nem volt az intézményről, de már az a lehetőség, hogy anyanyelvemen, itthon tanulhatok, a legnagyobb vonzóerő volt számomra. Persze nem volt kérdés, hogy a tanítói szakot fogom választani.

– Mi történt a főiskola után?
– A sors fintora, hogy ugyan elvégeztem a tanítói szakot, de nem pedagógusként dolgozom. Már főiskolai tanulmányaim alatt is dolgoztam az intézményben működő kertészmérnöki és gazdálkodási képzések tanulmányi előadójaként, ügyintézőjeként. Amikor 2002-ben kitüntetéses diplomával befejeztem a főiskolát, a Rektori Titkárságon kaptam munkát. Jelenleg is a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Rektori Titkárságának vezetője vagyok. Mindig szerettem a szervezést, az ügyintézést, olyan emberekkel vagyok körülvéve, akiket tisztelek, becsülök. Különösen nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy egy olyan nagyszerű emberrel dolgozhattam együtt, mint Soós Kálmán, a főiskola rektora volt.

– Az Öregdiák Szövetség titkáraként is tevékenykedsz. Mikor kerültél kapcsolatba a szervezettel?
– Az Öregdiák Szövetség megalakulásától, azaz 2006-tól tagja vagyok a szervezet elnökségének, kezdettől fogva a titkári posztot töltöm be. 2012-ben immár 7. alkalommal szerveztük meg a Rákóczi-napokon belül az öregdiák-találkozót, amelyen a főiskola egykori diákjai találkozhattak egymással, tanáraikkal. De ebben az évben nem ez volt az egyetlen rendezvény, melyet lebonyolíthattunk. Tudományos konferencia és zenésztalálkozó is a programjaink között szerepelt. Reméljük, a közeljövőben több hasonló rendezvényt tudunk szervezni.

– A munkád sok időt vesz igénybe. Mennyire jut időd a családodra, pihenésre?
– Sajnos nincs annyi időm, amennyit szeretnék. Van egy 3. osztályos fiam, akivel munka után mindennap át kell néznem az aznapi leckét, és persze ott van a házimunka is. Pihenésre nem sok idő jut, de azért igyekszünk úgy alakítani az életünket, hogy sikerüljön néha összehozni egy kis kirándulást a családdal.

– Mit adott neked a főiskola?
– Nagyszerű tanáraim voltak, akik mindent megtettek azért, hogy ne csak diplomát, hanem megfelelő tudást is szerezzünk. Szoros barátságok szövődtek a főiskolai évek alatt. A tanítói csoportban csak hatan voltunk, valamennyiükkel a mai napig tartom a kapcsolatot. Itt ismerkedtem meg a leendő férjemmel is, akivel már kilenc éve élek boldog házasságban. Végül, de nem utolsósorban a főiskolának köszönhetem a munkahelyemet is.

– Mi tetszett itt a legjobban?
– Tetszett a családias légkör, a tanárok emberséges magatartása. A főiskola vezetői, tanárai, munkatársai mindent megtettek azért, hogy megfelelő körülmények között tanulhassunk: gondolok itt a tiszta környezetre, a megfelelő szintű tankönyvellátottságra, a számítógép-hozzáférésre, a kulturális és egyéb programokon való részvételre stb. Mindig is csodáltam tanáraim nagy tudását, a mai napig felnézek rájuk, és büszke vagyok rá, hogy immár kollégák lehetünk.

– Van olyan főiskolás diákélményed, melyet szívesen megosztanál az olvasókkal?
– A főiskolás éveimhez számos jó és kevésbé jó élményem fűződik. A legfontosabb és legemlékezetesebb talán mégis az, amikor a főiskola vezetőitől átvehettem a rég óhajtott diplomámat, melyet kemény, de becsületes munkával szereztem meg.

– Szerinted miért érdemes a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolát választani?
– Ha ismerőseim vagy barátaim megkérdezik tőlem, hogy miért érdemes a főiskolán tanulni, elsősorban azt szoktam nekik felelni: a beregszászi főiskola az ukrán állam által elismert felsőoktatási intézmény, diplomáját mindenhol elismerik, és nem hanyagolható el az a tény sem, hogy itt a diploma nemcsak papírlapot jelent, hanem tudás is párosul hozzá. Az érdekes, színvonalas előadások mellett a diákok számos kulturális programon, szakkollégiumi foglalkozásokon is részt vehetnek. Ráadásul mindezt ingyen és anyanyelven. A főiskola végzősei bárhol a világon megállják a helyüket. Ha tanácsot kellene adnom egy továbbtanulni szándékozó fiatalnak, hogy melyik intézményt válassza, én mindenképpen a főiskolát ajánlanám. A saját fiamnak is ezt fogom javasolni.