Kárpátalja anno: „Alföld s Kárpátok intenek egymásnak”

Sáfáry László (1910–1943) munkácsi költő verse szülővárosáról, szülőföldjéről és a magyar sorsról szól.

Alföld s Kárpátok intenek egymásnak
Felette néma, örök üdvözlet –
Őseink várat és sáncot itt ástak,
Rákócziaknak kastélyt itt emeltek.

Itt is tombolt a császár zsarnoksága,
Szenvedett rabként széplelkű Kazinczy –
A napot itt egy zsenink is meglátta,
Lángecsete ránk az örök fényt hinti.

Derék magyarok porai hamvadnak
Latorca mentén, völgyön és dombokon –
Ki nem él, talán jobb is annak,

Nem érzi sajgón mint sorvadunk, veszünk
S közben – Teremtőnk, ne vedd tőlünk zokon –
Nótázva visszük a magyar keresztünk.

Marosi Anita

Kárpátalja.ma