Kárpátalja anno: Gerebenezés Nagydobronyban

A szavak tanúsága szerint már a honfoglalás előtt lehetett őseinknek valamiféle vászonneműje, hiszen a kender, csepű, orsó, tiló elnevezése bolgár-török eredetű, és ha ehhez a finnugor korig követhető fon, sző igénket is hozzávesszük, akkor aligha lehet kétséges, hogy ez a házi foglalkozás, legalábbis egy részében, legősibb műveltségi rétegünkhöz tartozik. A magyar len szó már szlávból származik, de jelentősége a Kárpát-medencében régebben sem volt hasonlítható a kenderéhez, háttérbe szorulása az utóbbi évszázadokban egyre gyorsult.
a régi időkben egy-egy család annyi kendert, lent vetett, amennyit egy év alatt fel tudott dolgozni. Közvetlenül a falu alatt, a vetésforgón kívül, egymás mellett terültek el az 50–150 négyszögöles kenderföldek. Ezt a földterületet a leányok is örökölhették, hiszen az ő munkájuk eredményeként lett annak terméséből vászon. Mivel pedig minden évben azonos kultúra került az apró parcellákba, ezért alaposan megtrágyázták és megművelték. Erre különösen a len tartott igényt. A föld megmunkálása és a kender korai elvetése a férfiak feladata volt.
A kenderrel a betakarításig nem sok munka akad, mert olyan sűrűn vetették, hogy minden gyomot agyonnyomjon. A len kihúzogatására (nyűvés) júliusban, a kenderére csak augusztusban került sor. Néhány napig szárították, majd árokban, holt vízben, patakban az egymás fölé rakott kévéket megáztatták. Kővel, sárral nyomtatták le, esetleg lekötik, és annyi ideig hagyták ott, amíg megfelelően megpuhult. Ez a szár vastagságától, az időjárástól, a víz hőfokától egyaránt függött. A kiszedett kévéket lemosták és megszárították, erre szép napfényes időben egy-két nap is elegendő volt.
A megszáradt kendert durvábban megtörték(törő), majd finomabbra megtilolták (tiló), melynek az volt a feladata, hogy a kender fás részét, a pozdorját összetörje, és a felhasználható szálakat megpuhítsa. A további tisztítás deszkába vert szegek segítségével történt (gereben). A lábbal történő taposás vagy a nagyméretű dörzsölő, szösztörő szerszám csak egyes vidékeken volt ismeretes. A fonásra teljesen előkészített szöszt összekötve elrakták, és csak a kinti munkák befejezésekor, késő ősszel vették újra elő.
A kender és len feldolgozása a vászon elkészítéséig jellegzetes asszonymunka, csak a növény vetése, betakarítása, áztatása várt a férfiakra.
Forrás: oszk.hu