Vasárnapi üzenet

„Szárai, Abrám felesége nem szült Abrámnak gyermeket. De volt Szárainak egy egyiptomi szolgálóleánya, akinek Hágár volt a neve.  Szárai ezt mondta Abrámnak: »Íme, az Úr bezárta méhemet, és így nem szülhetek. Menj hát be a szolgálóleányomhoz: talán az ő révén lesz fiam!« És hallgatott Abrám Szárai szavára.  Akkor Szárai, Abrám felesége fogta szolgálóleányát, az egyiptomi Hágárt, és férjéhez, Abrámhoz adta feleségül; Abrám akkor már tíz éve Kánaán földjén lakott. Abrám bement Hágárhoz, az pedig teherbe esett. Amikor látta, hogy terhes, úrnőjének nem volt többé becsülete előtte.  Ezért Szárai ezt mondta Abrámnak: »Miattad ért engem sérelem! Magam adtam öledbe a szolgálóleányomat, de látja, hogy teherbe esett, és nincs előtte becsületem. Ítéljen ügyünkben az Úr!« Abrám így felelt Szárainak: »Hiszen a te szolgálóleányod, a te kezedben van: csinálj vele, amit jónak látsz!« Ettől fogva olyan rosszul bánt vele Szárai, hogy az elfutott tőle. Az Úr angyala rátalált egy forrásnál a pusztában, annál a forrásnál, amely a Súrba vezető út mentén van, és ezt mondta: »Hágár, Szárai szolgálóleánya! Honnan jössz és hová mégy?« Ő így felelt: »Úrnőm elől, Szárai elől futok.« Azt mondta neki az Úr angyala: »Térj vissza úrnődhöz, és alázkodj meg előtte!«”       
1 Mózes 16, 1–9

Ez a történet abban erősít meg bennünket, hogy a szerető Isten megszólítja és szeretetével meggyógyítja a menekülő embert.

Bár a történet több ezer évvel ezelőtt történt meg, a benne lévő menekülés valós, mindennapi probléma. Egy fiatal szolgálóleány menekül el a biztonságot nyújtó otthonból. Arról a helyről, amely védelmet, biztonságot, megtartást jelentene számára. Valamilyen módon elkerült otthonából szolgálóleánynak. Valószínű, hogy együtt jött ki Száraival és Ábrahámmal Úr-Kaszdimból. Látta, hallotta, átélte, ahogy Abrámot vezeti Isten. Valószínű, hogy látta gyötrelmüket is, hogy gyermektelen maradt a házasságuk. Sára azt a tanácsot adja Ábrahámnak – mivel nem volt türelme kivárni, hogy Isten ígérete beteljesedjék –, hogy menjen be a szolgálóleányhoz, és támasszon utódot a szolgálóleánytól számukra. Hágár teherbe esik, és ebből a terhességből egy fiúgyermek születik: Izmáel. Már a terhessége elején elkezdi bosszantani úrnőjét, akinek rosszul esik ez.  Úrnője, Sára sem maradt adós. Azt olvassuk, hogy elkezdett vele kegyetlenkedni, gyötörte a fiatal szolgálót. Olyan kegyetlenséggel tette ezt, hogy a szolgálóleány azt a döntést hozta: inkább elmenekül. Megszökött, és így került a pusztába. A puszta a biztos halál helye. A szó magába foglalja a jelentését. Nincs élet. Vadállatok, tűző nap, forróság. Eltévedni maga az élet vége. Milyen szörnyű belegondolni ebbe a lelki állapotba, hogy inkább belekalkulálja a halált is a számításába, de mégis elmenekül. Szép kis otthon!

Nagyon sok ilyen menekülő fiatal, középkorú, de élete derekán levő kilátástalan ember van ma is, akik inkább otthagyják az otthonukat, nyakukba veszik a nagy ismeretlen világot, csakhogy a hátuk mögött hagyják a gyötrelmet. Éppen ott, ahol megértésre, gondoskodásra, biztatásra kellene találniuk, ott gyötri őket legjobban az élet. Ott nincs szeretet, ahol az édesapa, édesanya, nagymama kellene legjobban szeressen. Lehet, a kamasz kezdi a kellemetlenkedést, és az „úrnő” ezt nem bírja kellő türelemmel, úgy beindul az adok-kapok. Pont annyira, hogy valakinek menekülni kell. És ez a történet azért van leírva, hogy megismerjük belőle a minket kereső, szerető Istent. Ebben a kiszolgáltatott, lehetetlen helyzetben küldi el Isten az Ő angyalát. Kiderül, hogy Isten ismeri ezt a menekülő leányt. Tudja a nevét, tudja az élethelyzetét, sőt a megoldást is tudja. Milyen jó, hogy így ismerjük mi is az Urat. Nevén szólítja: „Hágár, Szárai szolgálóleánya, honnan jössz?” „Úrnőm elől menekülök” – beismeri, hogy menekül. Sokan nem akarják tudomásul venni, hogy menekülnek. Például a gyermekek a család kütyüjébe. Döbbenetes volt tapasztalnom, hogy gyermekek félve nézik az okkult meséket, nem tudnak még éjszaka sem nyugodtan aludni, de inkább menekülnek, mert akkor anya nem ordít! Olyan hágári menekülés. Inkább retteg, kifacsarodik a lelke, de menekül. Mert megértésre számít, de nem kapja meg. Ki érti meg? Ki ad tanácsot? Hát maga az Úr! Isten maga oldja meg az életét. Menj haza. Alázd meg magad úrnőd előtt, mert nekem tervem van veled és a problémáddal. Hágár komolyan veszi Isten parancsát, visszamegy Száraihoz, és az Isten ígéretei beteljesednek az életében. Úgy megy haza, hogy ő maga mondja, láttam azt, aki előbb látott engem. Személyes találkozása volt az Istennel. Biztonságban van már az élete. A menny ura a biztonsága.

Nem  kellene menekülni. El lehet mondani az Úrnak a nyomorúságot közös imádságban, és akkor Isten adna megoldást. Úgy érzed, valami miatt menekülnöd kell? Ne menekülj. Keresd te az Urat. Ismer, szeret, tud rólad. Beszélj vele imádságban, és meggyógyítja a te sebzett lelked is.

Molnár Zsolt
 református lelkipásztor

Forrás: karpataljalap.net