Kárpátalja anno: Cigány negyed

A romák közül a kárpáti cigányok (roma nyelvű romungrók) élnek a legrégebben a Kárpát-medencében, őseik a 15. században érkeztek. A monda szerint első csoportjuk vezetője, László vajda egyenesen Luxemburgi Zsigmond királytól kapott menlevelet. Ebben a menlevélben Zsigmond címei, királyságai is fel voltak sorolva. (Köztük Bohémia, azaz Csehország is; innen kapták a Nyugat-Európa országaiba továbbvándorló romák a bohém nevet.)
Mária Terézia és II. József nevéhez fűződnek a Regulatio Cigarorum rendeletei. A 18. század végén megkezdődött a cigányok erőszakos integrálása és asszimilálása.
Mária Terézia 1761. november 13-án rendeletében megtiltotta a cigány nép elnevezésének további használatát és az új elnevezésüket tette kötelezővé: újlakosok, újmagyarok, újparasztok (németül Neubauer). 1767. november 27-én megtiltotta a cigányok egymás közti házasságát. Elrendelte az újparasztok félévenkénti összeírását, megtiltotta és büntette a döghúsevést.
Mária Terézia és II. József igyekezett erőteljes törvényi szabályozással letelepíteni őket – részleges sikerrel. A 18-19. században áttértek a magyar nyelv használatára. A magyar anyanyelvűvé vált romungrókból alakult ki tehát a magyarcigányok hagyományos nagy csoportja.
A második világháború idején, 1944-ben kezdődött meg a zsidókéhoz hasonló tragédia, a „cigány holokauszt” (porajmos, azaz „elnyeletés”), a romák elhurcolása a Harmadik Birodalom koncentrációs táboraiba.
Forrás: wikipedia.org