Az átállás hagyománya

A frakciót, s nemegyszer pártot is váltó önkormányzati képviselőkről közölt összeállítást minap a mukachevo.net „Husizás” kárpátaljai módra: két évvel a helyhatósági választások után némelyik megválasztott elfelejtette a pártját címmel („Husi”-nak [тушка] az ukrán politikai zsargon a más pártba, frakcióba átállt képviselőket nevezi – a szerk.).

A portál mindenekelőtt megállapítja, hogy sajnálatos módon Ukrajnában végül is nem alakultak ki normális „párthagyományok”, a választó továbbra sem az ideológiára vagy a programra szavaz, hanem a pártok politikai vezetőinek személyére, csak ritkán gondolkozva el azon, hogy pontosan ki is képviseli az adott politikai erőt helyben. „A helyi képviselők egy része pedig köp a pártkötelezettségeire: bejutva a tanácsba – a megyeitől kezdve a falusiig – akár el is felejtheti, ki «népszerűségének a hátán» került oda” – teszi hozzá az írás szerzője, amivel sajnos egyet kell értenünk.

A cikk egy sor további elméleti-etikai fejtegetést követően számba veszi azokat a kárpátaljai képviselőket, akik elhagyták pártjaikat, frakcióikat 2010, azaz az előző önkormányzati választások óta.

Sztepan Derkacs az Ukrán Szocialista Párt képviselőjeként jutott a megyei tanácsba a huszti városi körzetből. S bár a szocialisták ellenzéki pártnak tekintik magukat, ez nem zavarta meg Derkacs urat abban, hogy a hatalompárt, a Régiók Pártja (PR) frakciójának tagja legyen – írja a mukachevo.net. A portál szerint vélhetően e politikai átállás jutalmaként indulhatott Sztepan Derkacs a parlamenti választásokon a 71. számú Huszt központú egyéni választókerületben, bár végeredményben alulmaradt az Egységes Centrum (JeC) jelöltjével szemben.

Hasonló Mihajlo Lanyo esete. A politikus a JeC jelöltjeként lett a megyei tanács képviselője, de nem sokkal a parlamenti választások előtt átállt a kék-fehérekhez, azaz a PR-hez, a hatalompárthoz, és legyőzte az ellenzéki színekben induló Olekszandr Kemenyast a szolyvai választókerületben.

A PR megyei tanácsi frakciójában olyan képviselők is vannak, akik azért kerülhettek oda, mert földijeink hittek „Szerhij Tihipko harmadik erejében” – írja a portál. Az Erős Ukrajna négy megyei tanácsi mandátumot szerzett legutóbb – hárman pártlistáról, egy képviselő egyéni körzetből jutott be. Amikor Tihipko úgy döntött, hogy „beolvad” a régiósok közé, Szerhij Kovacs, Pavlo Cserevko, Vaszil Csurej és Mihajlo Popovics, az Erős Ukrajna kárpátaljai megyei tanácsi képviselői egy emberként követték a pártvezért, s a régiós frakció tagjai lettek. A legutóbb említett honatya a frakcióba történő „beolvadás” után a végrehajtó hatalomba is sikeresen „beolvadt”, amennyiben a Kárpátaljai Megyei Állami Adminisztráció vezetőjének helyettese lett – teszi hozzá a portál.

A mukachevo.net rámutat, hogy mindeközben csupán egyetlen ember akadt, akit a PR tekinthetne joggal árulónak. Az illető nem más, mint Mihajlo Lakatos, aki Beregszász városában szerzett mandátumot. Őt társai állítólag azért zárták ki a PR-ből, mert 2012-ben önjelöltként elindult a parlamenti választásokon a 73. számú Beregszász központú egyéni választókerületben, holott pártja mást indított ott. Legalábbis a hivatalos magyarázat szerint. Ugyanakkor december 12-i állapotok szerint a képviselő még mindig a Régiók Pártja megyei tanácsi frakciójának tagja volt. Jutalmul tettéért Lakatos úr az általa addig igazgatott Beregszászi Erdőgazdaságnak a kárpátaljai ügyészség általi alapos ellenőrzését kapta – jegyzi meg a portál.

„Az Egységes Centrum négy képviselőjében «tudatosult» hirtelen, másfelé visz az útjuk, mint a pártjuké. Ahelyett azonban, hogy lemondtak volna mandátumukról, ők kiléptek a frakcióból.” – folytatódik az írás. Sajtóinformációk szerint november 16-án – tehát mintegy két héttel a parlamenti választásokat követően, amelyek a hatalompárt győzelmét hozták – a JeC frakcióját elhagyta Jurij Pereszta, Volodimir Szulima, Olekszandr Jackanics és Valerij Murga. (Ők most egyes információk szerint független képviselőknek minősülnek, a Kárpátaljai Megyei Tanács hivatalos honlapján viszont továbbra is a JeC-frakció névsorában szerepelnek – a szerk.)

Hasonló a helyzet a járások és a megyei alárendeltségű városok önkormányzataiban, derül ki az írásból. Különösen Ungvár városa példaértékű e tekintetben. Viktor Pogorelov polgármester nem önjelöltként, hanem az «ЕКО+25%» Ökológiai Megmentési Párt tagjaként lett a megyeszékhely polgármestere, ennek ellenére megválasztása után belépett a Régiók Pártjába. Ami Ungvár önkormányzatát illeti, 2010-ben a hatalompárt 15 képviselőt juttatott be a városi tanácsba, a tavaly decemberi helyzet szerint viszont már 19-en voltak…

„Ha valaki egy párt színeiben lett önkormányzati képviselővé, de a megbízatása felét sem tudta abban a pártban vagy annak frakciójában letölteni, képes-e egyáltalán méltóképpen képviselni a közösség érdekeit? – teszi fel a jogos kérdést befejezésül a mukachevo.net. – A magáéit – igen. A közösségéit – egyértelműen nem. Nem marad más, mint a remény, hogy a választó megfelelően értékeli e «husikat» a következő helyhatósági választásokon.”

A cikk végkövetkeztetésével is messzemenően egyet tudunk érteni, mégis némi hiányérzetünk támadt elolvasása után. Már a középkorú olvasók is jól emlékezhetnek rá, hogy a tömeges párt- és a frakcióváltás nem 2010-ben kezdődött Ukrajnában és Kárpátalján. Jusson csak eszünkben, miként indult meg a népvándorlás a kétezres évek elején az akkori hatalompártba, az SZDPU (o)-ba, majd 2005 után, a narancsos forradalmat követően hogyan szivárgott át tagságának igen jelentős része az ukrán nemzeti beállítottságú pártokba. Mindennek természetesen a helyi önkormányzatok szintjén is megvolt a hatása. De magyar példát is említhetünk a párt- és frakciótagság rugalmas kezelésére: Gajdos István, az UMDSZ elnöke eddig két párt színeiben indult parlamenti választásokon, s a Legfelsőbb Tanácsban három frakcióban is ült már. Kár, bár érthető, hogy a JeC-hez közel álló mukachevo.net csak most kezdett foglalkozni a pártelhagyás témájával, amikor pártjuk ugyancsak megszenvedi a politikai elvándorlást, a „husik” távozását.