Hogyan lehet „betegség” a szenvedély?
Munkám során gyakran találkozom azzal a felvetéssel, hogy szenvedély nélkül nem lehet vagy nem érdemes élni. Ezzel egyet is értek, de a szenvedély nem egyenlő a szenvedélybetegséggel, bár a kettőt könnyű összekeverni.
A szenvedély fontos része az életünknek. Ebből merítünk energiát, amikor elfáradtunk, célokat tűzünk ki, mikor reménytelen lenne a helyzet, motivál, boldogít, lelkesít és még sorolhatnám. Sok függő megriad attól a gondolattól, hogy mi lesz vele a függősége nélkül. Unatkozni fog, vagy reménytelennek tartja majd az életet. Ürességet érez, boldogtalanságot. Holott a szenvedélybetegség nem egyenlő a szenvedéllyel: egy felépülő függő ugyanúgy megtalálja az örömöt az életében, mint bárki, anélkül, hogy veszteségélménye lenne.
Ahhoz, hogy értsük a különbséget, fontos tisztázni, hogy mit is jelent a függőség. Függőségnek egy olyan rendszeres szerhasználatot vagy viselkedést tartunk, aminek fő jellemzője, hogy előbb-utóbb károkat okoz az életünkben. Ezek a károk lehetnek egészségügyiek, anyagiak, szociálisak vagy munkahelyiek. A függő azonban a hátrányok ellenére sem tudja abbahagyni a tevékenységet.
Világos, hogy a függőség egy szenvedélyből indul. A kezdetekben nyilvánvalóan megvannak az ebből adódó előnyök. Például inni egy társaságban, eufóriát érezni droghasználat közben, de akár a sportfüggőség esetében a testedzés jótékony hatásai. Egy idő után azonban egyre kevesebb lesz a pozitív élmény, és egyre több a negatív. A függő jellemzően ilyenkor emeli az adagot és/vagy a rendszerességet, mert ugyanazt akarja érezni, mint az elején. Csakhogy ez egy ördögi kör: egyre rosszabbul érzi magát, egyre több a veszteség, ezért egyre több kell, ami még több kárt okoz.
A szenvedély ezzel ellentétben nem pusztít, hanem épít. Legyen szó akár egy hobbiról, egy munkáról vagy szerelemről, a szenvedély nem zár minket a saját börtönünkbe, épp ellenkezőleg: kinyitja a korlátokat.
Dr. Máté Gábor magyar születésű kanadai orvos, addiktológus a Sóvárgás démona c. könyvében így fogalmaz:
„A szenvedély ad, és gazdagít, az addikció pedig meglop. A szenvedély az igazság és a megvilágosodás forrása; a függőség a sötétségbe vezető kapu. A szenvedélybeteg a saját létének sötét, szégyennel terhelt zugaiban tévelyeg.”
Amikor a klienseim hozzám fordulnak, nagyon fontos első lépésnek tartom, hogy elválasszam a függőségekből származó örömöket annak hátrányaitól. Amikor elkészül egy ilyen lista, a legtöbb esetben kiderül, hogy öröm már alig akad, veszteség viszont egyre több van. Következő lépésben meghatározzuk a felépülésben lévő örömöket. Például ha valaki leáll egy szerhasználattal, annak milyen pozitív következményei lesznek. Egy függő szinte észre sem veszi már, mennyi jó dolog történik vele, mert állandóan azon kattog, hogy kell a következő adag. Amikor viszont leáll a szerhasználattal (vagy viselkedéssel), az élet újra kinyílik, és tele lesz szépséggel.
Ahhoz, hogy kilépjünk egy függőségből, az első lépés, hogy beismerjük, hogy problémánk van. Márpedig ha azzal áltatjuk magunkat, hogy „szenvedély nélkül nem lehet élni”, csak elhárítjuk a problémát. Ezért fontos meghatározni, hogy mit jelent a szenvedély, és mi számít szenvedélybetegségnek.
Ernyei Bea – addiktológiai konzultáns
Nyitókép: metro.co