222 éve született Vörösmarty Mihály

Bár 16 éves korától sokszor kellett nélkülöznie, Vörösmarty Mihály a biztos jövedelmet nyújtó jogi pálya helyett a művészetet választotta hivatásul. A 222 éve, 1800. december 1-jén született költő Szerb Antal szavaival élve a „köztudatban is úgy él, mint az Ébresztő, a költészetté nemesült trombitaszó, a munkás hazaszeretetre és összetartásra buzdító Koszorús Költő. De ez csak egyik oldala bonyolult, ellentmondásokban gazdag egyéniségének. Vörösmarty nemcsak koszorús költő. A koszorús költők általában kifogástalanok és unalmasak, ők az irodalom színjeles diákjai. Vörösmarty nem kifogástalan és nem unalmas.”

A nélkülözéstől a hírnévig

Vörösmarty Mihály a Velencei-tóhoz közeli Pusztanyéken (ma Kápolnásnyék része) látta meg a napvilágot elszegényedett nemesi családban. Apja, idősebb Vörösmarty Mihály Nádasdy Mihály kápolnásnyéki birtokán dolgozott és gazdatisztként tartotta el népes, kilencgyermekes famíliáját.

Vörösmarty Mihály igen fiatalon megtanulta, hogyan tartsa el önmagát. Miután 1811 és 1816 között a székesfehérvári Ciszterci Szent István Gimnáziumban koptatta a padokat, a pesti Piarista Gimnáziumban folytatta tanulmányait, ahol már magánórákat adott, így szállását és ellátását fedezni tudta.

Magántanítói tevékenységét egy családi tragédia miatt még hosszú évekig folytatnia kellett. 1817-ben ugyanis édesapja meghalt, így a fiatal, egyetemi tanulmányai előtt álló Vörösmartynak az iskola mellett családja eltartását is szem előtt kellett tartania.

Az ifjú ezért házitanítói állást vállalt a dúsgazdag Perczel Sándor családjánál. Az általa nevelt három Perczel fiú közül Mór később a szabadságharc ismert tábornoka lett. Tanulmányait magánúton folytatva 1824-ben sikeres ügyvédi vizsgát tett.

A jogi tanulmányai és a nevelősködés közben beleszeretett a Perczel fivérek nővérébe, Etelkába, de a közte és a lány között fennálló, áthidalhatatlan társadalmi különbségek lehetetlenné tették kapcsolatuk komolyra fordulását.

A jogi pálya kecsegtető lehetőségei azonban mindinkább a háttérbe szorultak. Vörösmartynak ugyanis volt még egy szerelme, mégpedig az irodalom és a verselés. Már Székesfehérváron foglalkozott diákként verseléssel, Etelka iránt érzett vonzalmának köszönhetően pedig megszülettek első szerelmes költeményei.

Az 1822-23-as győri joggyakorlatoknak köszönhetően, ahol a szárnyait bontogató költő kapcsolatba került a nemesi vármegyék Habsburg-ellenes köreivel, megjelentek lírájában a hazafias témájú versek is. 1823-ban nekilátott a Zalán futása című honfoglalási eposza megírásához. Az 1825-ben megjelent mű nagy sikert aratott, a reformkori magyar irodalom nyitánya lett.

Vörösmarty ezzel bekerült az irodalmi élet pezsgő forgatagába, és olyan hírességekkel került kapcsolatba, mint Kisfaludy Ferenc, Bajza József vagy az irodalomtörténész és kritikus Toldy Ferenc. A jogi pályával való szakítást annak ellenére vállalta, hogy súlyos anyagi gondjai voltak, amelyek 1828-ban részben megoldódtak, miután szerkesztői állást kapott a Tudományos Gyűjtemény című folyóiratnál.

1830-ban a Magyar Tudós Társaság (Magyar Tudományos Akadémia) rendes tagjává választották. Ebben az időben tájszótárt szerkesztett és Toldy Ferenccel közösen kidolgozta az első magyar akadémiai helyesírási szabályzatot. 1830-ban írta meg drámai költeményét, a klasszikus magyar dráma egyik alapkövét, a Csongor és Tündét. 1833-ban újabb elismerés érte, hiszen Vérnász című romantikus drámájával elnyerte az Akadémia első drámapályázatának fődíját.

A szabadságharc költője

A harmincas években még egy mesterművet alkotott: 1836-ban megírta hazafias lírájának műremekét, a Szózatot, amely Egressy Béni 1843-as megzenésítésének köszönhetően a magyar kultúra egyik alapkövévé vált. 1837-ben Árpád ébredése című darabjával nyitották meg a Pesti Magyar (később Nemzeti) Színházat, ahol többi színművét is bemutatták.

Ugyanebben az évben Bajza Józseffel elindította az Athenaeum című politikai-társadalmi-irodalmi folyóiratot, amely egészen 1843-ig a kultúrára fogékony reformnemzedék egyik jelentős sajtóorgánumaként funkcionált. Az Athenaeum jelentette meg többek közt Petőfi Sándor első versét is.

1843-ban, negyvenhárom éves korában vette nőül a tizennyolc éves Csajághy Laurát, akinek alakja ihlette A merengőhöz című versét. Vörösmarty a politikára is fogékony volt, 1847-től a reformellenzék egyik meghatározó szervezetének, az Ellenzéki Körnek az alelnökeként tevékenykedett, amelynek tagjai Kossuth vezetésével megalkották a sajtószabadságot, a kötelező örökváltságot, az ősiség eltörlését, a felelős kormány szükségességét hirdető Ellenzéki Nyilatkozatot.

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején átmenetileg országgyűlési képviselőként tevékenykedett, majd Buda eleste után követte a kormányt Debrecenbe. Buda visszavételét követően 1849-ben Kossuth egy igen magas pozícióba helyezte Vörösmartyt, aki a kegyelmi törvényszék bírájaként szolgálta a szabadságharc ügyét. Megbízatását csak rövid ideig tudta betölteni, mert a kormány ismét menekülni kényszerült, immáron Szegedre.

A szabadságharc bukása után Szatmárban bujdokolva, Bajza József társaságában próbálta elkerülni Haynau bosszúszomját. 1850-ben azonban nem bírta tovább a nomád életet és feladta magát. Kegyelmet nyert, földet bérelt a Fejér megyei Baracskán és gazdálkodással próbálta fenntartani három gyermekét és feleségét. A Vörösmarty család később Baracskáról a családfő szülőföldjére, Kápolnásnyékre költözött.

A szabadságharc bukása, a hosszú bujdosás és az anyagi létbizonytalanság komorrá, depresszióssá tette a költőt. A sötét lélekállapot fokozatosan őrölte fel Vörösmarty egészségét, súlyos szívpanaszokat okozva neki. Ebben az időszakban írta időskori lírájának kiemelkedő darabjait, az Előszó és A Vén Cigány című verseit, amelyekben kozmikus képekkel fejezte ki a magyar nemzetnek a szabadságharc bukása utáni életérzését.

A költő betegsége végül annyira súlyossá vált, hogy családjával 1855-ben Pestre költözött. Ugyanabban a házban bérelt lakást, ahol 25 évvel korábban Kisfaludy Károlyt érte a halál. Vörösmarty 1855. november 19-én hunyt el. Két nappal később a Kerepesi úti temetőben több mint húszezer ember kísérte végső útjára a költőt, akinek temetése egyben tiltakozás volt az önkényuralom ellen.

Nehéz körülmények közé került családjának, a három Vörösmarty gyermeknek és az özvegynek egy Deák Ferenc szervezte országos gyűjtés segített. Egyik lánya, Ilona a későbbi miniszterelnök Széll Kálmán felesége lett, fia, Béla pedig ügyvédi pályára lépett.

Nyitókép: Vörösmarty Mihály költőről készült litográfia. Az eredeti kép készítésének pontos dátuma és helyszíne ismeretlen (Fotó: Nemzeti Fotótár/Reprodukció)

Forrás: mult-kor.hu