Útban a lincselés felé – erről ír a Zerkalo tizsnya

Jogállamban az ember, ha meg kíván oldani egy konfliktust vagy védelemre szorul, az igazságügyi szervekhez és a bírósághoz fordul.
Ukrajnában ezek az intézmények „egyirányúan” működnek, ezért az emberek (jók és rosszak egyaránt) a konfliktusokat önerőből, s a rendelkezésükre álló módszerekkel kezdik megoldani annak függvényében, hogy milyen messzire mernek elmenni – állítja a Zerkalo tizsnyaországos hetilap internetes kiadásában, a zn.ua portálon megjelent írásában Volodimir Martin, aki a kárpátaljai autógyújtogatások növekvő számából jutott el eddig a következtetésig.

Az autók felgyújtása fokozatosan az informális konfliktuskezelés legelterjedtebb formájává válik Kárpátalján – állítja a szerző. Mint megjegyzi, nyilván egyszerűen nem látnak egyéb – civilizált – módot a konfliktusok kezelésére az emberek. Teljességgel büntetlenül égetik el vállalkozók, hivatalnokok, újságírók, sőt rendvédelmisek – méghozzá a felső vezetésből valók – autóit. És senki sem tud ennek véget vetni.

Martin a továbbiakban felidéz néhányat a legnagyobb visszhangot kiváltó gyújtogatásos esetek közül, amelyekre az utóbbi két évben került sor Kárpátalján.

2011. május 18-án hajnali két óra után Nagyszőlősön egy ház udvarán ismeretlenek leöntötték benzinnel és felgyújtották Volodimir Mocsarniknak, a Csorna hora független járási lap főszerkesztőjének VAZ-21093 típusú gépkocsiját. Martin megjegyzi, hogy a Csorna hora majdhogynem az egyetlen járási lap a megyében, amely megengedi magának, hogy éles hangvételű ellenzéki anyagokat publikáljon, főszerkesztőjét pedig elvhű és megalkuvást nem ismerő újságíróként ismerik. A rendőrség sokáig vonakodott összefüggésbe hozni a bűncselekményt a szerkesztő szakmai tevékenységével, mondván, hogy annak nincs újságíró diplomája… Függetlenül attól, hogy az ügy nagy visszhangot váltott ki, s képviselők felhívásban követelték, hogy a rendőrség ne akadályozza a nyomozást, a gyújtogatók kilétét nem sikerült megállapítani. Maga Mocsarnik úgy tartja, hogy a rendőrség, amelyet lapja folyamatosan bírál, enyhén szólva nem is igen igyekszik kézre keríteni a tetteseket.

Másfél hónappal később, július 9-re virradó éjszaka ugyancsak Nagyszőlősön egy magánház udvarán felgyújtották Ivan Kajlo huszti járási ügyész kétéves Mercedesét. A gyújtogatókat máig nem találták meg.

2011. október 16-án Ungváron lángra lobbant Volodimir Petricjuknak, a megyei belügyi főosztály nem sokkal korábban nyugállományba vonult helyettes vezetőjének Volkswagen Touran típusú személygépkocsija. A szakértők szerint szándékos gyújtogatás történt, de a tettesek nem kerültek elő.

2012. február 23-án fényes nappal Ungváron, a Kárpátaljai Megyei Adminisztratív Bíróság épülete mellett fényes nappal felgyújtották Mihajlo Danyilónak, a megyei belügyi főosztály emberkereskedelem és kibernetikus bűnözés elleni osztálya munkatársának VAZ-2109 típusú gépkocsiját. Danyilo az esetet bosszúnak tartotta, s a megfélemlítésére tett kísérletnek a belbiztonsági osztály részéről, amellyel elhúzódó konfliktusa volt. Az eset felderítetlen maradt.

2012. június 10-én éjjel egy ungvári ház udvarán felgyújtották Margarita Moscsaknak, az Iparosok és Vállalkozók Regionális Szövetsége vezetőségi elnökének, az Ungvári Városi Tanács végrehajtó bizottsági tagjának Toyota Highlander típusú személygépkocsiját. A károsult közölte a rendőrséggel, hogy az eset hátterében a polgármesteri hivatal egyik volt magasrangú beosztottját sejti, egy térfigyelő kamera pedig az elkövetők arcát is rögzítette, az esetet mégsem sikerült felderíteni.

Kilenc nappal később, június 19-re virradó éjszaka egy magánház udvarán lelocsolták benzinnel és meggyújtották Olekszij Szpivaknak, az ungvári közlekedésrendészet vezetőjének Toyota Avensis típusú személygépkocsiját. Az elkövetőket nem sikerült kézre keríteni, pedig a károsult 10 ezer hrivnya jutalmat is felajánlott a nyomravezetőnek.

December 1-jén hajnalban Munkácson Ruszlan Bilovar városi ügyész (volt megyei ügyészhelyettes) házának udvarán ismeretlenek felgyújtottak egy Mercedes Benz ML-350 típusú terepjárót. A bűncselekményt az ügyészségi dolgozók szakmai ünnepének napján követték el, az elkövetőket nem sikerült megtalálni.

A cikk szerzőjének próbálkozásai, hogy megtudjon valamit a fenti, s az ezekhez hasonló bűncselekmények kapcsán indított nyomozások állásáról a megyei rendőrség bűnügyi főosztályán, eredménytelenek maradtak. Megjegyzi, érthető, hogy a nyomozók nem kívánnak szóba állni a sajtóval, hiszen nincs mit mondaniuk, egyetlen autógyújtogatási esetet sem derítettek fel.

Azonban a zn.ua-nak más forrásból sikerült megszereznie az utóbbi három év gyújtogatási statisztikáját. A tavaly novemberi állapotokat tükröző adatokat a rendkívüli helyzetek minisztériuma megyei főosztálya bocsátotta a rendelkezésükre. Ezek szerint míg 2010-ben mindössze hat autót gyújtottak fel a megyében, addig 2011-ben már tizenkettőt, 2012-ben pedig csupán novemberig 15-öt. Ezután elkövettek még legalább három szándékos gyújtogatást (ezekről a sajtó számolt be), következésképpen az év végéig Kárpátalján közel 20 autót gyújtottak fel.

Autókon kívül azonban irodákat, éttermeket, lakóhelyiségeket is felgyújtanak, ezenkívül hivatalnokokra, bírókra, ügyvédekre támadnak rá – emlékeztet a cikkíró. Példának egyetlen hangzatos esetet idéz a zn.ua, amely a Kárpátalján kulcsfontosságú Erdőgazdasági Főosztály vezetőjével, Igor Fizikkel történt meg. Október 4-én este két álarcos férfi támadt a megye főerdészére az otthona közelében, és baseballütőkkel összeverték. Egy héttel később kézigránáttal robbantották be a lakása ajtaját. A robbanástól több emeleten kitörtek az ablakok a lépcsőházban, szerencsére senki sem sérült meg. Fizik mindkét esetet szakmai tevékenységével hozta összefüggésbe, az elkövetőket máig keresik. Hasonlóan vakmerő támadásokat magas rangú hivatalnokok ellen az alvilág nem engedett meg magának Kárpátalján még a viharos kilencvenes években sem – teszi hozzá Martin.

Nyilvánvaló, hogy a hatalom és a rendvédelmi szervek elleni bűncselekmények vakmerősége és tömegessége igen érzékenyen érintette a rendvédelmi szerveket is. Január végén Anatolij Petrunya Kárpátalja megyei ügyésze kijelentette a koordinációs tanácson: „A rendvédelmisek autóinak felgyújtása, a bírók, ügyvédek megverése, a képviselők elleni támadások a vidék egész rendvédelmi rendszere számára kihívást jelentenek. És mi megfelelő választ adunk erre.” A zn.ua cikke szerint azonban a bejelentés némi kiigazításra szorul: ha a bűnözők büntetlenül gyújtják fel ügyészek és rendőrségi vezetők autóit, robbantják fel hivatalnokok tulajdonát, akkor ez nem kihívás, hanem az igazságügyi rendszer megcsúfolása, amelyre immár évek óta késik a méltó válasz.

Összességében mindebből legalább három kiábrándító következtetés vonható le Volodimir Martin szerint.

Az első. Az igazságügyiek saját szakmaiatlanságuk és a korrupció áldozataivá váltak. A tapasztalt nyomozók azt beszélik, hogy az esetek többségében a váll-lapos károsultak gyanítják ugyan, hogy kik lehettek a bűncselekmény felbujtói, azonban hallgatnak róla, kerülendő a „kényelmetlen” magyarázkodást. Némelyeket viszont nem annyira a teljes körű Casco biztosítással rendelkező autójuk felgyújtása keserít el, mint inkább a személyük iránti figyelem, s az efféle kérdések: „És honnan volt rá pénz?” – írja Martin. Ennél is rosszabb, hogy azokat a bűncselekményeket sem derítik fel, ahol ismert a gyanúsítottak köre, vagy sziklaszilárd bizonyítékok állnak rendelkezésre, mint például egy videofelvétel azonosítható arcokkal – teszi hozzá a szerző. Ha feltételezzük is, hogy az ellenzéki újságíró vagy egy vállalkozó esetében a rendőrség csak ímmel-ámmal nyomoz, mert nem érdekelt az ügyben, amikor a rendőrségi vagy ügyészségi főnökség válik áldozattá, a maximális erőbedobással dolgoznak. Az eredmény mégis nulla. Nem profik…

A második. Amikor a társadalomban úgymond „rendhagyó” helyzetek állnak elő (márpedig a proteszthangulat egyre fokozódik), az igazságügyiek semmit sem tudnak tenni (például megvédeni a hatalmat). Még magukat sem képesek megvédeni.

És a harmadik, legfontosabb következtetés. „Civilizált jogállamban az ember szükség esetén az igazságügyi szervekhez és a bírósághoz fordul, ha konfliktust kell megoldania vagy meg kell védenie önmagát. Ha pedig úgy tartja, hogy a hatalom bántotta, az ellenzékhez fordul. Ukrajnában ezek az intézmények tétlenkednek, pontosabban csak a saját érdekeikben cselekszenek, ezért az emberek (jók és rosszak) a konfliktusokat önerőből, s a rendelkezésükre álló módszerekkel kezdik megoldani – annak függvényében, hogy milyen messzire mernek elmenni. Van, aki felgyújtva ellenlábasa autóját igazságot szolgáltat, amit nem tudott elérni az állami szerveknél. Más egyszerűen bosszút áll a be nem tartott megállapodásért, éles kritikáért vagy megsértett önérzetért. De a legrosszabb az, hogy ez a folyamat tömegessé válhat” – írja Martin.

A hasonló esetek száma mindenképpen növekedni fog, s nem csak az összehasonlító statisztika utal erre – állapítja meg a szerző. „A legfontosabb, hogy nincs remény az igazságosság állam által garantált intézményének helyreállítására. A gyújtogatások, támadások, verések, aláaknázások stb. tulajdonképpen a Lynch-féle bíráskodás felé vezető utat jelentik…” – állapítja meg a zn.ua írása.