Nagyböjti gondolatok (13.)

„A legmélyebb örömöt adó érzés, amit életünk végére elértünk, az lehet, hogy olyanná váltunk, amilyennek Teremtőnk elgondolt, azaz emberré. A legnagyobb szomorúság viszont az, ha nem lettünk azzá, akivé lehettünk volna. Ezért van olyan sok depressziós öregember, aki nem tudja pontosan, hogy mi a baja, de homályosan érzi: tévedés volt az egész élete. Valóban az, mert a testéhez-lelkéhez tapadt szerep miatt nem tudta megélni önmagát, nem az lett, aki lehetett volna.”
(Gyökössy Endre: Magunkról magunknak)
Forrás: otkenyer.hu