Csukás István: Sanzon

Most azt hiszem: boldog vagyok
és az leszek, míg élek.
Nap süt, a fény alá merült
utcán ülnek a vének.

Szívükbe süppedve puhán
a régi utcák, fények,
ahol mostan is ülnek ők,
s amit én már nem értek.

S amit majd ők nem értenek:
ha vén szívemben élnek,
örök Nap süt az elmerült
utcán, hol üldögélek.