Mámorító titkok a világhírű magyar nedűről – Tokaji aszú, az ünnepek bora

A királyok bora, a borok királya – így vélekedett a Napkirály, XIV. Lajos, amikor belekortyolt a mámorító zamatú, nemes nedűbe, a Tokaji Aszúba. A francia uralkodó udvarába II. Rákóczi Ferenc fejedelmi ajándékaként került a mézszínű, illatos bor, amelynek hírneve azóta bejárta a világot, s ünnepi asztalunkon ma is nagyra becsült ínyencség.
Miként fedezték fel a világ egyik leghíresebb borának, az évszázadok óta tradicionális magyar termék készítésének fortélyait? A legenda szerint a véletlennek köszönhető: az 1630-as évek egyik őszén ugyanis hosszasan halogatták a szüretet Tokaj-Hegyalján, mert a portyázó törökök támadásától tartottak.
Így a novemberi késői szüretkor Szepsi Laczkó Máté, helyi prédikátor arra figyelt fel, hogy az Oremus-dűlőbeli szőlőjében, a fürtökön a szemek egy része mámorítóan édesre, mazsolásra töppedt. Megízlelte, majd tudván, hogy a jó bor egyik titka a zamatos, édes szőlőszemekben rejtőzik, rögvest bort készíttetett belőle. Oly’ remekmű lett az eredmény, hogy az udvari lelkész úrvacsorai bornak ajánlotta fel aszúját I. Rákóczy György erdélyi fejedelem hitvesének, Lorántffy Zsuzsannának. Majd a lelkész – a történelem folyamán először – papírra is vetette az aszúbor készítésének receptjét.

A legenda vitatható?
A Hegyalján élők előszeretettel emlegetik, hogy aszúbort már Szepsi Laczkó Máté előtt is készítettek a vidékükön. Zelenák István tokaji helytörténész levéltári kutatásba kezdett, és hamarosan kénytelen volt bejelenteni a trónfosztást, hisz a legrégebbi dokumentum, amelyben az aszúbort említik, 1571-ből származik. Az irat arról számol be, hogy a magyar történelem egyik leghíresebb főúri családjában miként osztoztak az elhunyt Garay János vagyonán gyermekei, János és Anna. Az okiratban szerepel, hogy a Garayak pincéjében tárolt hetven hordó és ötvenkét átalag (kis hordó) „asszú szőlő borokat” János kapja mindenestül.
Hegyalján előszeretettel emlegetik azt is, hogy Tokaj, pontosabban a Rákóczi-pince jeles történelmi esemény színhelye volt. 1526-ban ugyanis a vidék birtokosa, Tokaj várának ura, Szapolyai János erdélyi vajda itt választatta magát királlyá. Ám, ha már a XVI. század második felében jól ismert és nagy becsben tartott kincs volt az aszú, akkor egy egészen kicsivel korábban mi mással is koccinthattak volna Szapolyai hatalmának megpecsételésére, mint aszúval.

Út a világhírnév felé
Az aszú a XVIII. század elején tett szert világhírnévre, amikor II. Rákóczi Ferenc kiterjedt diplomáciai és gazdasági kapcsolatai révén a hegyaljai borkereskedelem rendkívüli módon fellendült. Annyira, hogy a fejedelem a szabadságharc költségeinek jó részét hatalmas szőlőbirtokai jövedelméből fedezte. A bordiplomáciát XII. Károly svéd, Erős Ágost lengyel, I. Frigyes porosz király és Anna angol királynő udvarában is alkalmazta. Vendégeskedett XIV. Lajos francia király udvarában is, akit szintén megajándékozott Hegyalja kincsével. A tokaji aszú a királyi és cári udvarok, jeles művészek, a többek között Nagy Péter cár, Katalin cárnő, II. Frigyes, Voltaire, Goethe, Schubert kedvelt italává vált.
Sikerét fokozta az az orvosi körökben elterjedt nézet, miszerint mértéktartó fogyasztása gyógyító, regeneráló hatású, így ‘Vinum Tokajense Passum’ néven az 1800-as évek végén a magyar gyógyszerkönyvekben is szerepelt. Ám nemcsak a bor fogyasztása, hanem a szőlőterületek birtoklása is státusszimbólummá vált mind egyházi, mind pedig világi hatalmasságok körében.

Vajon mi a titka a Magyarországot világhírűvé, Tokaj-Hegyalját pedig a Világörökség részévé tevő nedűnek? Nem más, mint a napsütésben gazdag, hoszszú, meleg ősz, a Bodrog és a Tisza folyók párás vidéke, a déli lejtők, a vulkanikus talaj, na és persze a ‘botrytis cinerea’. Ez utóbbi nemes penész telepszik meg a túlérett, megrepedt héjú szőlőszemeken, és okozza a nagyarányú aszalódást, az aszúsodást. Ám ez csak a kedvezőbb évjáratokban, 3-5 évente megy végbe a szőlőfürtökön, amelyek leszüretelése akár decemberig is elhúzódhat. Ezt követően azonban már elkészülhet a világ legnemesebb édes, desszert-bora.
Forrás: vjm.hu