209 éve született Egressy Béni

Kétszázkilenc éve született Egressy Béni zeneszerző, színműíró és fordító, a Szózat megzenésítője.  

Sajókazincon (ma Kazincbarcika) született 1814. április 21-én.

Első zenetanára édesapja, Egressy Galambos Pál református lelkipásztor volt. Miskolcon, majd a sárospataki kollégiumban tanult, lelkész apja nyomdokaiba kívánt lépni. A család egyre romló anyagi helyzete azonban más pályára sodorta: előbb Mezőcsáton, majd Szepsiben (ma Moldava nad Bodvou, Szlovákia) volt tanító. Innen látogatott át a közeli Kassára, ahol Gábor bátyja a híres magyar színtársulat tagja volt. A színház világa őt is elvarázsolta, s 1834-ben színésznek állt, a két fivér egy évvel később a Budai Játékszíni Társaság tagja lett.

1837-ben az akkor megnyíló Pesti Magyar Színházhoz (később Nemzeti Színház) szerződtek, ahol Béni a kórusban énekelt, s kisebb énekes és prózai szerepeket is játszott. 1838-ban Milánóban vett énekleckéket és az olasz színjátszást tanulmányozta. Hazatérve olasz, német és francia nyelvből fordított operai és
népszínműszövegeket.

Pályája során 19 opera és 60 népszínmű, illetve vaudeville (francia zenés bohózat) szövegét fordította le e három nyelvből.

1840-ben Erkel Ferenc Bátori Mária című operájának, majd a Hunyadi Lászlónak is ő írta a szövegkönyvét.

1843-ban Bartay András, a Nemzeti Színház igazgatója pályadíjat tűzött ki Vörösmarty Mihály Szózat című művének megzenésítésére, és a húsz aranyat végül Egressy nyerte meg magasztos zenéjével. Nevéhez fűződött számos Petőfi-költemény megzenésítése is (A virágnak megtiltani nem lehet, Alku, Ez a világ amilyen nagy, Fürdik a holdvilág, Ezrivel terem a fán a meggy), amelyek némelyike népdalként terjedt el. Írt zongoradarabokat is, ezeknek néhány motívumát később Liszt Ferenc és Brahms is feldolgozta.

Az 1840-es években fiatal és tehetséges cigányzenészekből zenekart alakított, saját költségén képezte őket, s hatalmas sikerrel léptek fel a Nemzeti Színházban és külföldön is. 1848. március 15-én Petőfi Nemzeti dalához szerzett zenét, amelyet a Nemzeti Színházban Szerdahelyi József kórusátiratában elő is adtak.

A szabadságharc idején beállt honvédnek, s 1849 februárjában a kápolnai csatában láblövést kapott. Főhadnagyi kinevezésének hírére Komáromba utazott, ahol Klapka György tábornok a II. hadtest zenekari főnökévé nevezte ki. Az ő tiszteletére írta a Klapka-induló néven ismert csatadalt, s részt vett a Komáromi Lapok szerkesztésében is. Komárom kapitulációja után menlevelet kapott, s visszatért a Nemzeti Színházhoz, ahol karigazgatóként működött.

Élete utolsó időszakában még megírta a Két Sobri című népszínművét, s elkészült a Bánk bán szövegkönyvével is. Tüdőbaja egyre jobban elhatalmasodott, emiatt 1850 áprilisában kéziratait beadta megőrzésre a Nemzeti Múzeumnak (onnan azóta az Országos Széchényi Könyvtárba kerültek).

1851. május 30-án még megérte az általa fordított Verdi-opera, a Miller Lujza bemutatóját, ám nem sokkal később végleg ágynak esett, s 1851. július 17-én Pesten meghalt.

Forrás: MTI

Nyitóképen: Barabás Miklós festménye Egressy Béniről