15 éve hunyt el Albert Hofmann

 Lizergsav-dietilamid, közkeletűbb nevén L.S.D: bonyolult szerves vegyület, amelynek hatóanyaga bizonyos gombákéhoz, például a meszkalinhoz hasonlatos, a XX. század egyik legellentmondásosabb, elátkozott és áldott találmánya volt. Gyógyászati eszköznek indult, az 1960-as években az „ellenkultúra” egyik fontos kísérője lett. Az „utazó drog” feltalálója, Albert Hofmann svájci vegyészprofesszor Baselben szívroham következtében, életének 102. életévében hunyt el 2008. április 29-én.    

Bár az egzakt tudományok vonzották és abban ért el kiváló eredményeket, valószínűleg már gyerekkorában determinált volt egyfajta misztikus-transzcendens „utazásra”. Gyermekkorának egyik meghatározó élménye volt ugyanis a természet szépségének felfedezése, egy erdei ösvényen talált rá a „valóságos élet csodájára”. Különösen a fotoszintézis jelensége nyűgözte le.

Ezért kezdett el vegyészetet tanulni, és a híres svájci Sandoz gyógyszergyár laboratóriumában kezdett kísérletezni egyes növények hatóanyagaival.

Egy gomba tanulmányozása során eljutott a lizergsav-dietilamid kombinációjáig. Eredetileg azt remélte tőle,
hogy a szer egyénre szabhatóan stimulálja az ember vérkeringését, de

1943 áprilisában, miután véletlenül önmagán próbálta ki az LSD-25-öt, élte át először azt, ami nemcsak a drogok, hanem a modern kultúra történetében is fordulópontot jelentett:

megtapasztalta a módosult tudatállapot érzését, amely erősen emlékeztette a gyermekkori erdei séta élményére.

Másnap már tudatosan kereste azt az összetételt, ami ezt az állapotot, elméjének addig nem látott kitágulását jelentette.

Az LSD eljött hozzám és azt mondta: „Meg kell, hogy találj. És ne adj oda a gyógyszerészeknek, mert nem
találnak majd semmit.”

Április 19-én már egyik asszisztense is elkísérte, amikor hazafelé biciklizett, és később pontosan lejegyezte mindazokat a hallucinációkat, amelyeket átélt. Ez a nap az LSD születésnapja.

Hofmann kezdettől fogva tudta, hogy az LSD nem játékszer, és hogy csak nagy fegyelemmel, ellenőrzés alatt lenne szabad használni.

De azért ő maga is tovább kísérletezett, elsősorban saját magán.

1951-ben írt Ernst Junger német írónak, aki a meszkalinnal végzett kísérleteket. Közösen vetették alá magukat az LSD-próbának 0,05 milligramm tiszta LSD-vel Hofmann házában, amelyet teleraktak rózsákkal, japán füstölőket gyújtottak és közben Mozart zenéjét hallgatták. Ez volt az első „programozott pszichedelikus teszt”.
Mindezeket leírta LSD című „önéletrajzi” könyvében.

Az LSD-t legalább tíz évig elsősorban a pszichoanalízisben, skizofrén betegek esetében használták, de fájdalomcsillapítóként is alkalmazták rákbetegeknél.

Aztán jöttek a 60-as évek, az LSD beáramlott a beatkultúrába, és az e körben végzet kísérletek inkább azokra az ópiumszeánszokra emlékeztettek, amelyeknek a XIX. századi dekadens francia költők, Baudelaire, Verlaine és Rimbaud hódoltak. Ken Kesey, a Száll a kakukk fészkére szerzője és baráti köre, a The Merry Pranksters (Vidám Kópék) már a költészettel és a rockkal kötötte össze a „kísérleteket”, és ezekben az években vált Amerika-szerte híressé, majd „első számú közellenséggé” Timothy Leary, a Harvard Egyetemről elcsapott kutatóorvos, aki az LSD köré valóságos vallást épített a szellem univerzális lehetőségeinek végtelenségével, a lélek és a test totális felszabadításának hirdetésével.

A kísérletezők, akikhez olyanok csatlakoztak, mint Allen Ginsberg, William S. Burroughs, a Pokol Angyalai motoros banda tagjai, vagy a Warlocks nevű San Franciscó-i blueszenekar, amelyből később a pszichedelikus rock legnagyobb csapata, a Grateful Dead alakult ki, az LSD-t életformájuk, művészi alkotásaik részévé tették. Pedig

az Egyesült Államokban már 1966-ban betiltották a szert.

Hofmann élete végéig „bűntettnek” tartotta azt, amit Leary és társai tettek az LSD-vel.

„Az ellenkultúra tönkretette neveletlen gyermekemet”

– mondta egy 100. születésnapján adott interjújában és fenntartotta, hogy a szer nem okoz addikciót. Ezen azonban nem változtat az a tény, hogy az LSD fantasztikus művészeti alkotásokat hozott létre, mindenekelőtt a zenében: a Deadtől a Jefferson Airplane-ig, a Vanilla Fudge-tól a Pink Floyd-ig, a Buffalo Springfieldtől a Byrdsig, de nem tudta kikerülni hatását a Beatles, Bob Dylan, a Rolling Stones és Janis Joplin sem

Ugyanakkor a modern képzőművészetben ez adott új lendületet a lemezborítók és koncertplakátok képi világának, a filmművészetben pedig az Easy Rider (Szelíd motorosok) volt az úttörő egy LSD-mámor
víziójának félelmetes megjelenítésével, amelyet kamerájával Kovács László teremtett meg.

Albert Hofmann 1971-ben ment nyugdíjba a Sandoztól. Ettől kezdve idejét a valóságos utazásoknak, írásainak és előadásainak szentelte, amelyek a filozófia és a vallás iránti fokozódó érdeklődéséről tanúskodtak.

Egy kis hegyi faluban élt és szinte utolsó éveiig aktív maradt.

Forrás: MTI

Nyitókép: Daniel Allemann, Kantonsapothekeramt Bern