Megjelent az Együtt folyóirat idei első száma

Megjelent a Magyar Írószövetség Kárpátaljai Írócsoportja Együtt című folyóiratának idei első száma. A tavaly óta kéthavonta megjelenő irodalmi, kulturális és művészeti kiadvány a 2012-ben Együtt-nívódíjas Finta Éva Világrengések című versével indít. A folytatásban is a líráé marad a főszerep, az irodalombarátok a Budapesten élő Szepesi Attila Költők az interneten és Bakos Kiss Károly Ne szólj című versét olvashatják. „Időt teremtve hiába menne csont a csonthoz, vérhez a keserű vér – döndülne a dob? Későre jár, örökké légbe foszlik a tér.” Az Együtt idei nívódíjasa, Lőrincz P. Gabriella, az Áramszünethiány és az Útravaló című versével van jelen. A folyóirat főszerkesztője, a József Attila-díjas Vári Fábián László, aki egyben a Magyar Művészeti Akadémia egyik oszlopos tagja, a Szentendrén alkotó Kátai Mihály képzőművészhez írta a Pasztorál című művét. „Ne nézz rám, kis kudrihajú kurva, delejedtől védve már szívem, de lelkem, akár hátsód, szét van dulva, lebukok mint nap, túl a vízen.” Három versre való csokorral jelentkezett a Szernyéről elindult parasztköltő, Tar Béla. A Mi lesz majd című versében a múló szerelemnek állít szó-emléket: „mi lesz majd, mi lesz majd, Kedvesem, a folyón túl… odaát, ha szívünkben nem lesz már semmi, csak egy elszáradt barkaág?
Folytatódik Cseh Sándor Akácfák alatt című regénye. A Temető út sarkán lévő kocsmába kalauzolja el az olvasót Bartha Gusztáv Csengőjáték című novellája. A művet átszövi az „egyszer fent, máskor lent” életérzés, és valami tipikus melankólia és táj, illetve korhű kilátástalanság, amely Bartha írásainak többségét jellemzi. Lengyel János Interjú egy marslakóval című novellája a Képzelt interjúk sorozat legújabb darabja. Ahogy a műben szereplő újságíró mondja: „Korábban már készítettem riportot a Pokolban és a Mennyország kapujában, de a főnöknek egyik sem tetszett.” Ám a humorral átszőtt történet végül is egy sajátos Kárpát-medence-i „hepienddel” végződik. „Kozmikus beszélgetőtársam regényének egy példánya volt. A borítón a szíriuszi állami fordítóiroda hivatalos pecsétje. Fölötte pedig egy ismerős motívumot fedeztem fel, pántos korona alatt hármas halom, kettős kereszt, vörös-ezüst sávozott mezők.”
A számban szerepel egy másik, érdekes témájú interjú is, Kosztyu Katalin beszélgetett el egy beregszászi javasasszonnyal, aki, érthető okokból, nem fedi fel a kilétét. Az érdekes beszélgetésből megtudhatjuk a rontás és annak levételének praktikáit, egyfajta utazást tehetünk az emberi lélek mély, sötét szobáiba. Lilagőz upanisád címmel írt esszét Zselicky Zoltán filozófiatörténész. Oláh András, Mátészalkán élő költő Lőrincz P. Gabriella Fény-hiány című verseskötetéről írt recenziót. Bakonyi Sándor a 2010-ben elhunyt székesfehérvári író, Sobor Antal munkásságáról közöl tanulmányt.
Bujdosó István tanulmányának címe Az ungvári Drugeth Gimnázium története. „Az 1919. október 13-i rendelet alapján a Podkarpatska Rusz magyar tanárait – többek között az ungvári gimnázium tanárait – elengedték állásukból, mivel azok nem voltak hajlandók esküt tenni a Csehszlovák állam hűséges szolgálatára.” Dupka György lágerkutató Mégegyszer a lágerköltészetről című tanulmányának bevezetőjében a következőket olvashatjuk: „Több mint negyedszázada kezdtem el gyűjteni és kiadni a II. világháborús hadifogoly- és munkatáborok akkor még a tabukategóriába sorolt „oral history”-jellegű emlékanyagát, a szóbeli visszaemlékezéseket, az úgynevezett „fejben írt lágerverseket”, amelyeket ma már a magyar folklorisztikában a szakirodalom lágerfolklórként és a hagyományos magyar népköltészet szerves részeként, illetve modern folklórként tart nyilván.”
Ebből a számból sem hiányozhatnak a Kárpátaljai Kultúrkrónika és az Eseménynaptár című rovatok. A lapszámot Zichermann Sándor művei illusztrálják. A szerkesztőség továbbra is várja előfizetők és támogatók jelentkezését.