Kárpátalja anno: amikor a borotvát is meg akarták adóztatni

Rejtő Jenő szerint „egy gentleman nem a társaságnak, hanem önmagának borotválkozik”.

Lehet benne valami, hiszen a borotválkozás története egészen az őskorig vezethető vissza – erre utalnak egyes barlangrajzok –, márpedig az ősembert vajmi keveset érdekelhette, hogy mit szólnak mások az arcszőrzetéhez.

Az ókorban tovább folytatódott a borotválkozás szokása, amikor is aranyból, rézből, kagylóhéjból és üvegből készült eszközökkel próbálták meg eltávolítani a nem kívánt szőrt.

Eközben a borotválkozás egész mesterséggé nőtte ki magát. Művelőit borbélyoknak nevezték. Voltak borbélyai az ókori Egyiptomnak, az ősi amerikai civilizációknak, ahogy a görögöknek és rómaiaknak is.

A középkorban már saját borbélyüzleteket üzemeltettek a mesterek, akik a szakáll- és hajvágás mellett nemegyszer kisebb sebészi és fogászati beavatkozásokat is elvégeztek.

Időközben egyre tökéletesebbé váltak a borotvapengék, pamacsok és egyéb borotválkozási eszközök.

Ezen a téren nagyot alkotott William Henson, aki 1847-ben kifejlesztette a ma is használatban lévő kapa alakú borotvát. Ezt módosította később Gillette King Camp, aki megalkotta a mindkét oldalán éles, egyszer használatos, szénacélból készített pengét.

A találmány olyan népszerűnek bizonyult, hogy rövid időn belül több ezret kellett belőle gyártani.

S itt kezdődik a mi ungvári történetünk:

A Munkácsi Közlöny 1935. január 20-i számában jelent meg az a cikk, mely az „önberetva” elterjedésének a borbélyokra nézve kedvezőtlen hatásáról számol be. A borotvaélen táncoló mesterekről így ír az újság:

„Az uzshorodi borbély- és fodrászmesterek a minap tartották évi közgyűlésüket, amelyen a következő vezetőséget választották: Díszelnök: Szabó Dezső. Elnök: Jónás Ernő, alelnök: Niedermann Gyula. Jegyző: Gyümölcs. Pénztáros: Szabó István Ellenőrök: Roskovits és Zombori. Választmányi tagok: Szabó D., Seszták Béla, Lukacsik és Nizsmanski. A közgyűlésen foglalkoztak a tanonc kérdéssel is és elhatározták, hogy a jövőben nem fognak szerződtetni új tanulókat, mert a mai súlyos helyzetben ha felszabadulnak nem tudnak elhelyezkedni, kontárokká válnak s csak ártalmára vannak a szakmának. Csak igy remélhető, hogy a sok munkanélküli segéd elhelyezkedik. A másik átka a borbélyiparnak, hogy ma már sokan használnak önberetvát, emiatt elmaradnak a vendégek a borbélyműhelyekből, hiszen otthon a zsilettel olcsóbban lehet borotválkozni. Az elkeseredett borbélyok követelik, hogy önberetvaadót vezessenek be, hátha ennek révén visszaszerezhetik vendégeiket. A borbélyok remélik, hogy az új vezetőség, amelynek tagjai, komoly ambiciózus emberek, akik már eddig is sokat fáradoztak szaktársaik érdekében, valami megoldást találnak, hogy javíthassanak a mai katasztrófális helyzeten.”

A fenti felvételen jobb szélen az ungvári Gyümölcs János fodrászmester egyik üzlete látható cseh felirattal.

Marosi Anita

Kárpátalja.ma