magány nő

Finta Éva: Útban ismeretlen világok felé


Az időt becsomagoltam a bőröndömbe.
Utazom.
A cél: minden táj, minden idő,
minden kultúra.
Az univerzum univerzális játékaként
kipróbálom teherbírásom
a végtelen lesiklópályán,
ahol vibráló világok lesik
tehetetlenségem kísérleteit
a minden lehetségesre.
Ray Bradbury után szabadon:
lakhatóvá teszem a kiüresedett
lelkeket,
az elnéptelenedő városokat,
a lógó kábelekből hajfonatot kreálok vagy ostort.
Elszemtelenedni nehéz is lenne
ebben a belünket kifordító,
önbizalomterhes pusztításban,
hősök és cincérek színpadán,
ahol ugrálva bohóckodnak
a megbízott félvezetők,
mert hiába kapcsolták rájuk
a 320-at.
Én nem ugrálok
Lassú, nesztelen mozgásom
japánselyem,
eltolható falaim között
dobog bennem a létezés,
gombostűfejnyi világokat
vizsgálok nagy teljesítményű
felbontásban.
Ragyogásuk: az aranyporé,
süt, világít, lüktet
belőlük a Tiszta.

Nyitókép: Pixabay

Forrás: Együtt folyóirat