Lányi Sarolta: Mire ideér

Siess kedvem, te hű, csöndes cseléd,
gyorsan dologra! mindjárt itt az úr,
enyém és néked is parancsolód,
nem messze tart már, érzem közelét.

Siessünk rendbeszedni szívszobámat
hová belép majd, tiszta, szép legyen,
– pár régi lom hever még szerteszéjjel,
pár hervatag kis emlék, régi bánat…

Ki mind! ne lássam és ne fájjanak!
hozz friss örömmel friss virágokat
te kedvem s énekszóval ablakot nyiss,
hadd tűzzön áldón, termőn rám a nap.

Te kedvem énekelj s örűlj velem,
sok bánatunknak vége már, talán…
s ha látod jönni őt s engem felé repülni
fordúlj el és sírj, lopva, csendesen…

Nyitókép: CC BY-NC-SA / Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény