Újságírónak lenni jó – interjú Kovács Elemérrel

Március 15-én nemzeti ünnepünk alkalmából magyar állami kitüntetéseket adtak át Magyarország Ungvári Főkonzulátusán – olvashatjuk a Kárpátalja.ma korábbi cikkében.

A kitüntetettek között volt Kovács Elemér, kárpátaljai Európa-díjas újságíró is, a Kárpátinfo munkatársa, aki idén a főkonzulátus sajtódíját vehette át. A mintegy három évtizede sajtómunkásként tevékenykedő beregszászi újságíróval beszélgettem.

– Március 15-én Ön sajtódíjat kapott. Mit tudhatunk erről az elismerésről?
– Az ungvári magyar főkonzulátus Bacskai József vezetésével az eddigiektől eltérő szellemben kulturális rendezvények garmadáját kezdeményezi és szervezi a különböző versenyektől a kiállításokon át az egyéb eseményekig. A díjátadással kapcsolatos kezdeményezésük sem új. Minden évben Magyar Arany és Ezüst Érdemkereszttel tüntetnek ki nevesebb kárpátaljai személyeket, illetve sajtódíjat osztanak, melyet egyaránt kaphat szerkesztőség és egy-egy munkatárs is. 2012-ben például Varga Béla újságíró és a Kárpátinfo szerkesztősége részesült az elismerésben. Idén az a megtiszteltetés ért, hogy én kaptam a kitüntetést.

– Hogy gondolja, miért esett Önre a választás?
– Nem tudom, de tény, hogy gyakran működünk együtt a konzulátussal. Lehet, hogy éppen azt értékelték, hogy sokszor társulunk a kezdeményezéseikhez. Amikor például a szervezők azzal az ötlettel álltak elő, hogy magyarországi gazdák mellett a határon túliak bevonásával készítik el a Magyarok Kenyerét, meghallottam, hogy már mindenütt gyűjtik a búzát, csak Kárpátalján nem mozdulnak az emberek. Ekkor a szerkesztőség magára vállalta, hogy megpróbál gazdákat szervezni, s ezáltal segíteni. Ez a megmozdulás szép példája volt az együttműködésnek, melynek oklevélben is nyoma van. Talán ez is közrejátszott a mostani kitüntetésben, hiszen ez a szervezési munka valamivel több volt, mint újságírói feladat.

– Önnek nem ez az első díja, ezelőtt már több elismerésben is részesült…
– A legnagyobb megtiszteltetés az volt, hogy 2010-ben Budapesten megkaptam a Szabadelvű Médiaműhely sajtódíját, Európa Éremmel tüntettek ki. Nagyon nagy megtiszteltetés volt, de mégsem kell túlértékelni. Bár rangos díjról beszélünk, a kitüntetésben közrejátszott az is, hogy szerettek volna már a kárpát-medencei régiók közül Kárpátaljáról is díjazni valakit. Így ez a díj kicsit Kárpátaljának is szólt, bizonyítva ezáltal azt, hogy itt is vannak említésre érdemes, rangos újságírók.

– A hétköznapi munka során adnak ezek a kitüntetések lendületet a további alkotáshoz?
– Persze. Egy kitüntetés, mondjon bárki bármit, még a legszerényebb embernek is jólesik. Főleg itt, a mi régiónkban, ahol egy újságíró teljesítményét néha csak szubjektíven értékelik, esetleg a kollégák felől kapunk némi visszajelzést. Azonban egy újságíró, legyen az bármilyen képességű, ha elolvas egy cikket, mindig meg tudja állapítani, hogy az jó cikk-e, vagy sikeredhetett volna esetleg jobban is. Egy díj azonban azt jelöli, hogy nemcsak szubjektíven vagy „belülről” értékelik a teljesítményt, hanem azt, hogy a szakma is elismeri a munkát. Ezért volt fontos számomra az Európa Érem, és ezért fontos minden egyéb díj, amelyben részesülhetek.

– Mióta tevékenykedik újságíróként?
– 31 éve vagyok a pályán. Mindig elmondom az ifjabb kollégáknak, hogy ez egy rettenetes „taposómalom”. A mindennapos készenlét, a mindennapi munka szinte az ember teljes energiáját elveszi. Én mégis azt mondom, hogy a napi rutin mellett mindig kell lennie egy hosszabb távra szóló feladatnak, célnak is. Itt vannak például a Kárpátinfo gondozásában megjelent, tematikus, főként turisztikai kiadványok. Örülök ezeknek a köteteknek, és örülök annak, hogy a főszerkesztőnk szorgalmazta a létrejöttüket. A mindennapi munka mellé ezeket is be kellett illesztenünk. Természetesen hosszú időt vesz igénybe a megírásuk, hiszen hónapokon át készülnek ezek a kiadványok, de így mindig tudom, hogy van egy kis plusz feladatom. A 30 év alatt már jónéhány hasonló többletfeladatot elvégeztem.

– A kötetek között borászati kiadványt is találunk. Ezek szerint foglalkozik borászattal is?
– Újságírói szinten legkorábban a szőlészettel és a borászattal kezdtem foglalkozni. Ennek a kiadványnak már sokadik kiadása látott napvilágot. De jelent meg cikksorozatom a kuláküldözéssel kapcsolatban, s készítettem interjút a régi mesterségek űzőivel, kerékgyártóval, kötélverővel, sőt az utolsó malomkőfaragóval is.

– A borászat iránti elkötelezettsége abban is megmutatkozik, hogy Ön a Beregszászi Szent Vencel Borrend krónikása is…
– Mint már említettem, szakmailag nem foglalkozom komolyabban szőlészettel és borászattal, de a borrend krónikása vagyok annak megalakulása óta. Ebben az a szép, hogy a közel 50 fős társaságban csak a borról és a szőlőről esik szó, s az ember közöttük akaratlanul is tanul. Például egy 6-8 órás Magyarországra vagy máshová tartó utazás alatt csak szőlőről, csak borról beszélgetünk. Mint minden szakmának, a szőlészetnek és a borászatnak is megannyi, kimeríthetetlen ága-boga van, de hallgattam már néhány órán át két galambtenyésztőt, vagy néha horgászokkal beszélgetek, s eljárok a vadászokhoz is – mindenhol ugyanaz a helyzet: az adott szakma kimeríthetetlen. Akik a szakmájukat hivatásként űzik, azoknak minden apróság fontos, és mindig lehet valamit javítani.

– Az Ön családjában szinte mindenki újságírással foglalkozik.
– A feleségemen és rajtam kívül a kisebbik lányom is ezt a szakmát választotta, de a nagyobbik lányom szintén kapcsolódik hozzá valamelyest.

– Az újságírás hobbi vagy hivatás?
– Azt hiszem, nálunk hivatás. A feleségem például három lapot szerkeszt egyszerre, ami sajtótörténeti kuriózum is lehetne. Esetünkben nagy elkötelezettségről van szó. Ehhez a munkaszeretethez azonban hozzátartozik a jó munkahelyi légkör is, hiszen a felettesünk teljesen szabad kezet ad nekünk. Mi pedig minden értékes kezdeményezés mellett ott szeretünk lenni, bárki is csinálja.

– Van-e most ilyen kezdeményezés, melyhez Önök is kapcsolódnak?
– Igen, a Kárpátaljai Magyar Értéktár, melyről kicsit hamarabb értesültem, mint ahogy azt meghirdették. Ezt jómagam is szívügyemnek tartom. Lényegében sok olyan kezdeményezés van, melyet érdemes felkarolni, és mindemellett jó újságírónak lenni.
Gál Adél
Kárpátalja.ma