A belvárosi kamionforgalom „áldásai”

Beregszász történelmi városközpontját, a ráadásul nem is aszfaltozott, hanem macskaköves útburkolattal rendelkező Rákóczi teret és az onnan Munkács, Nagyszőlős, valamint az Asztély–Beregsurány nemzetközi határátkelőhely felé vezető főútvonalakat nem a kamionforgalom számára tervezték.
Az éles kanyarokban sem szűkölködő keskeny utcákban kínkeservesen forgolódnak a hatalmas, nehéz gépjárművek, kellemetlen perceket szerezve a mögöttük araszoló személygépkocsik vezetőinek és utasainak, miközben a hangvivő levegőt betölti a kamionok dübörgése, illetve a járművek kipufogócsöveiből kizúduló gázok bűze.

Az egyik ismerősöm a minap egy nehéz gépjármű mögött volt kénytelen haladni a kocsijával. A Beregszászt minden bizonnyal első ízben útba ejtő kamionsofőr ötvenméterenként megállt, kérdezgetve a járdán lépdelő járókelőket, melyik út vezet Nagyszőlős felé, így a mögötte araszoló gépkocsivezetők is kénytelenek voltak újra és újra lefékezni, miközben nyelhették a mérgüket, hogy a kínkeserves vánszorgás miatt a tervezettnél később érik el úti céljukat, s a pénztárcájuk is megsínyli a lassú haladás következtében megnőtt üzemanyag-fogyasztást. Ráadásul egy mentőautó araszolt a kocsisorban, melynek sofőrje kétségbeesetten dudált bele újra és újra az utca zajába, s csak remélni lehet, hogy nem egy agyvérzést vagy szívinfarktust kapott beteget próbált éppen eljuttatni a járási kórházba, mert akkor perceken múlhatott, hogy egyáltalán élve be tudja-e őt szállítani az egészségügyi intézménybe. A forgalmi dugókon kívül pedig megannyi más problémát is okoznak a város főútjain haladó kamionok.

– Éjjel-nappal itt dübörögnek a nehéz gépjárművek a házunk előtt, s az éjszakai nyugalmunkat is megzavarják, mert nem egyszer felriadunk álmunkból az általuk keltett zaj miatt – panaszkodik a Hmelnickij utcában (a volt Bocskai utcában) lakó Erzsike néni. – Beleremegnek a falak, amikor a több tonnás kamionok elhajtanak mellettük, s ha felvernek az álmunkból, megesik, hogy azt hisszük, megint reng a föld. A házunk állaga is romlik, meg vannak repedezve a falak, az utcára néző szobáinkat pedig csak kora hajnalban tudjuk kiszellőztetni, amikor valamelyest csökken a forgalom, ha más időpontban nyitjuk ki az ablakokat, dől be rajtuk a kipufogógáz. A mellettünk lévő óvodában meg köhögnek a gyermekek a légszennyezés miatt. Már nagyon itt lenne az ideje, hogy megépítsék a várost elkerülő körgyűrűt, s végre tisztább levegőt lélegezzünk be.

– Minket is zavar a zaj, illetve az, hogy a helyiségeink mennyezetéről, falairól mállik le a vakolat – fűzi hozzá a szintén a Hmelnickij utcában lakó Kiss József. S jómagam is el tudom képzelni, milyen kellemetlen lehet a főutak mentén lakó beregszászi polgárok számára, ha teszem azt, étkezés közben mész- vagy festékpor hull a tányérjukba. Senki sem kedveli az efféle „ételízesítést”…

– 2003-ban a Beregszászi Járási Útkarbantartó Vállalat már elvégeztette a Munkácsi utcáról a Rákóczi térre vezető, a kamionforgalom által érintett közúti híd terhelési vizsgálatát, melynek alapján a szakemberek megállapították, hogy az 1800-as években épült híd nem rendelkezik olyan teherbírással, hogy hosszú távon elviselje a kamionforgalom általi megterhelést – tájékoztat Orosz Géza, a városi tanács KMKSZ-frakciójának a tagja. (A városi tanácson megtudtam, hogy a lembergi „Triada” Tervezőiroda munkatársai végezték el a vizsgálatot – L. M.) – Az eredményen nem is csodálkozhatunk, hiszen a híd felépítésekor a gyalogosok mellett még csak lovas kocsik, illetve szekerek közlekedtek rajta. A 2003-as vizsgálat után két tervezet készült a beregszászi városközpont nehéz gépjárművektől való mentesítésére. Az egyik projekt értelmében a Beregardó–Tasnád–Kígyós–Nagymuzsaly útvonalra lehetne elterelni (ha nem is egészében, de legalább részben) a kamionforgalmat. Ám ehhez jelentős útjavító munkálatokra lenne szükség, mivel jelenlegi állapotában az útvonal járhatatlan a kamionok számára. A másik megoldás az lenne, ha megépítenék a Jánositól – Déda és Asztély érintésével – Nagymuzsalyig vezető, Beregszászt elkerülő körgyűrűt, mely teljes mértékben megszűntetné a városon átmenő forgalmat. A Kárpátaljai Megyei Közútkezelő Vállalat az előző évtized derekán elkészíttette a körgyűrű tervdokumentációját, a Beregszász–Macsola útvonalon megkezdték a Vérke-híd és a vasúti felüljáró megépítését, ám a munka abbamaradt, s bár azt is tervezték, hogy a tavalyi labdarúgó-Európa-bajnokságra felépítik a körgyűrűt, a terv nem vált valóra. S ha a közeljövőben esetleg döntés születne a munka újraindításáról, az útépítés megkezdése előtt át kellene dolgozni a tervezet költségvetési részét, mert az infláció miatt már jóval nagyobb összegeket kellene fordítani a munkálatok finanszírozására, mint amilyen összegek a tervezetben fel vannak tüntetve.

Csak sajnálni tudom a kamionforgalom negatív hatásait elviselni kénytelen városlakókat, sőt – az ukrajnai útviszonyok ismeretében – még a kamionsofőröket is, s érdekelne, hová kerülnek azok az összegek, melyeket a teherszállító vállalatok fizetnek az ukrán államnak a közutak használatáért, mert nem azt látom, hogy az útviszonyok javítására fordítanák az így befolyt pénzeket… – jegyzi meg beszélgetőtársam.

A Régiók Pártja, illetve az UMDSZ városi tanácsi frakciója az idén februárban, tíz évvel az említett híd terhelési vizsgálata után képviselői beadványt terjesztett a városi tanács elé a híd állapotának az újbóli kivizsgálását illetően. De a városi tanács tíz év alatt sem érte el, hogy megépüljön a körgyűrű, és javuljon a közlekedési helyzet. Ezért úgy tűnik, csak látszattevékenység a két frakció részéről, hogy most ismét meg akarják vizsgáltatni a híd állapotát, s újabb papírmunkát végeznek valódi munka helyett – fűzi hozzá.

Mint olvasóink emlékezhetnek rá, Gajdos István a 2002-es parlamenti választások előtt – melyen a Beregszászi Járási Állami Közigazgatási Hivatal elnökeként indult –, a választási kampány során egy interjúban kifejtette: „… a tervek szerint várhatóan elkezdődik egy Beregszászt elkerülő út építése, ami igen komoly beruházás, s nem csupán a Vérke-parti várost tehermentesíti majd, de rengeteg munkahelyet is ad, s reményeink szerint számos, ma még halódó, de később beszállítóvá váló vállalatot éleszt újjá.” Ám Gajdos István sem a járási állami közigazgatási hivatal elnökeként, sem parlamenti képviselőként, sem beregszászi polgármesterként nem érte el, hogy megépüljön végre a körgyűrű. A napokban parlamenti képviselőként újból felvetette az elkerülő út megépítésének a fontosságát, ismét feltéve a „régi lemezt”. Azt akarná jelezni választóinak, mintha ő képviselőként Beregszász fejlesztésén munkálkodna? De a Vérke-parti várost járva nem találkozunk, ahogy a korábbi években sem találkoztunk a fejlődés jeleivel. A fejlődés elmaradása, illetve a körgyűrű megépülésének az elmaradása fényében látszattevékenységnek minősül az elkerülő út kérdésének a parlamenti felvetése.