Láncok nélkül

Mindenki ismeri Charles Dickens klasszikus regényét, a Karácsonyi éneket. Sokan olvastuk, talán feldolgozásokat is láttunk belőle. A goromba, szőrösszívű Scrooge-nak – aki dühöngve figyeli az emberek ünnepi készülődését, undokul elkergeti az adománygyűjtőket, megvetéssel beszél egyetlen rokonával – szenteste vendége érkezik. Meglátogatja Jacob Marley, a hét éve halott üzlettársa, és figyelmezteti, hogy még három szellem fog érkezni hozzá a következő éjjeleken. Scrooge kelletlenül bár, de a karácsony szellemeivel látogatást tesz a múltba, a jelenbe és a jövőbe. Főhősünk a látottak után teljesen megváltozik, pálforduláson megy keresztül. A rosszból jó lesz, a gonosz szív megtanul szeretni. Igazi karácsonyi happy end.

Különösen elgondolkodtatott Marley szerepe, aki életében Scrooge-hoz hasonlóan fösvény és lelketlen ember volt. Az elmúlt évek során arra volt kárhoztatva, hogy árnyként járja a világot, magához láncolt hatalmas, súlyos ládáját cipelve. Annak köszönhette ezt, hogy életében nem az emberiség javára élt, senkit nem tett boldoggá. Figyelmeztetni jött régi társát, hisz Scrooge-nak még van lehetősége a változásra, neki még lehullhatnak a láncai.

Szeretnéd látni, mekkora az a lánc, amit te magad hordasz? – kérdezi Marley. Scrooge talán észre sem vette eddig, de ő is terheket cipel. A zsugoriság, a gonoszság, a rosszakarás, a megvetés láncait. Ha nem tesz valamit, az örökkévalóságig hordoznia kell, mint Marleynak.

Sajnos mi magunk is szemenként kovácsoljuk hosszabbra és hosszabbra a láncunkat. Azokat a félelmeket, kudarcokat, sérelmeket, amiket már rég letehettünk volna. Láncunkhoz hozzátoldjuk toxikus kapcsolatainkat, a függőségeinket, a cselekvéskényszerünket. Ki-ki a maga keresztjét.

Scrooge-ot a szellemek a múltba, a jelenbe és a jövőbe kalauzolták. Szellemek nélkül, de mi is tegyünk egy lelki utazást az életünkben! Gondoljunk vissza a múltra, hogy mennyi mindenben megsegített már minket az Úr. Jó és rossz is van mögöttünk, de innen már látjuk – sosem voltunk egyedül. A jelen nehézségeket tartalmazhat, lemondásokat, aggodalmakat, viszont boldogságot is, apró örömöket, okot a hálaadásra. És mit rejteget az jövő? Az enyém Istentől kapott ígéretekkel van tele. Olyan biztatásokkal, megerősítésekkel, amelyeket talán én már el is felejtettem, de Ő nem.

Téged sem felejtett el! Ismerd fel a láncaidat, kérd az Úr szabadítását, és keresd meg az isteni szeretet jelenlétét az életedben! Ott lesz.

Keresztyén Eszter

Forrás: teso.blog