Könyvajánló: A fehér király
Dragomán György A fehér király című műve az író második kiadott könyve, amely 2005-ben jelent meg. Ez hozta meg számára előbb a nemzetközi, majd a hazai sikert.
A mű tizennyolc fejezetre tagolódik, melyek egyenként is megállják a helyüket, de teljes történetként is értelmezhetőek. A cselekmény egy 11 éves kisfiúról szól, akit csak Dzsátáként ismerünk meg, az ő életének egy időszakát követhetjük végig a fejezeteken keresztül. Általa ismerkedhetünk meg azzal a diktatórikus rendszerrel, amely markában szorongatja a könyv világát. A mű fő mozgatórugója Dzsátá apjának visszaszerzése (akit elhurcoltak a Duna-kanyarhoz kényszermunkára), a tőle elsajátított erények megtartása, s az életben maradás egy olyan rendszerben, amelytől sehogy sem lehet szabadulni.
A könyv olvasása során talán nehézséget okoznak a fejezetnyi hosszú mondatok, a mondatkezdő kisbetűk. Az első néhány fejezet után azt érezhetjük, ez csupán egy korrajz egy rendszerről, amely bármelyik országban létezhet, azonban az események kitárulkozása rámutat arra, hogy Dragomán műve jóval túlmutat ezen az elképzelésen.
A főhős mindennél jobban ragaszkodott édesapjához, igyekezett úgy viselkedni, hogy apja büszke lehessen rá, ha egyszer visszatér. Próbált bátor lenni, egyenes, védelmező. Gyermeki fantáziája lehetővé tette, hogy a nehezen feldolgozható eseményeket egyszerűvé tegye, mi, olvasók azonban rájövünk, tudjuk, mi a valóság. Látjuk, mennyire erőszakos a társadalom, hogy egy gyermek vagy egy nő egyéni látásmódja, törekvése mit sem ér önmagában. Csak annak van szava, aki nyers erővel tartja kézben a gyeplőt.
A történet előrehaladtával, a kilátástalanság ellenére is reménykedünk valamiféle csodában, igazságszolgáltatásban. Abban, hogy lehet még boldog vég. Azonban Dragománnak esze ágában sincs egy mesebeli történettel áltatni minket. Helyette szembesít minket egy kegyetlen világgal, ahonnan hiányzik az emberi együttérzés, a megértés. Nincs igazság, nincs elnézés. Minden kihágásért büntetés jár, beleértve a gyengeséget is. Nincs se igazságszolgáltatás, se bosszúállás. Csak szenvedés, teperés és áldozathozás.
A fehér király egy mindenkori olvasmány, bármely időszakban megállja a helyét. Egy történet, mely bárhol, bármikor, bárkivel megtörténhetne. Akár a mi életünkben is.
Részlet a könyvből:
„Csákány lekattintotta a lámpát, és azt kérdezte, hogy láttam-e apámat. Megmondtam, hogy láttam, és akkor Csákány azt kérdezte, hogy mit adnék azért, hogy visszahozzam onnét, én meg gondolkodás nélkül azt mondtam, hogy akármit, akármit odaadnék, és ahogy ezt kimondtam, a sörösüveg eldőlt, a borotválkozótükör meg leesett az asztalról, pördült egyet a levegőben, aztán a hátával lefelé ráesett a sárpadlóra. Nem törött el, csak hosszában végigrepedt, és Csákány arca megmerevedett, keresztet vetett, és úgy mondta, hogy nem tudom, mit beszélek. Felemelte a földről a sáros tükröt, végighúzta az ujját a repedésen, és azt mondta, hogy az ő hibája, nem kellett volna megkérdeznie, és hátha helyre lehet még hozni, aztán rám nézett, és azt kérdezte, hogy életet is adnék-e érte, közben nemet intett a fejével, és mondta, hogy jól gondoljam meg a választ, nagyon jól gondoljam meg, én meg éreztem, hogy kihűlt körülöttem a levegő, a tükör hosszú repedésére néztem, úgy mondtam, hogy adnék, igen, odaadnám az életemet…”
Orbán Viktória