A nap verse: Vári Fábián László: A május ígérete

Belátom, igen,
rám alkonyul,
mégis akarlak
jogtalanul.

Létre-nemlétre
bont fel a kín
az emlékezés
havasain.

S vajon ennyivel
beéred-e?
Oda a május
ígérete.

Hanem egy árnyék
fölmagasít,
gyújtja az éj rám
csillagait,

merthogy nem illő
így esni el: –
ajkad pecsétjét
menteni kell,

és feladva arcunk
lenyomatát,
folyónk tengerbe
öli magát.

Forrás: Vári Fábián László Fecskehajtó idő című kötete, Masszi kiadó, Budapest, 2004