Kopogtató: mennyibe fáj lebetegedni ma Kárpátalján?
Ember lánya tervez, a betegség meg végez. Van valami a levegőben, énekelhetnénk vígan a Halott Pénzzel, de tudjuk, hogy nem a szerelem, és nem a tavasz lágy szellője, hanem az influenza, vagy egyéb hasonszőrű társai lebegnek körül minket. Egy betegség megterhelő a szervezetnek és a pénztárcának egyaránt. Mennyibe kerül ma betegnek lenni itthon?
Március első hétfőjén még gondtalanul terveztem el a másnapi teendőimet. Gondoltam, majd mindent szép sorjában. (Narrátor: ám nem így lett.) Kedden már arra ébredtem, hogy a talpraállás is kihívást jelentett. Hasogatott a fejem, melegem volt, a puszta létezés is nehéznek bizonyult. Dél körül már tudtam, hogy valami irtózatos nagy gubanc van velem, mert erőm még mindig nincs. Aztán/közben jött a hőemelkedés, és elég egyértelművé vált számomra, hogy én bizony benyeltem valamit. A gyanúmat végül orvos is megerősítette.
Ha betegség van, gyógyszer kell. Ha pedig a patikába megy az ember lánya, jobb nem aprópénzzel gurigázni. Mondjuk kinek mi az aprópénz, a sima földi halandónak egy Grigorij* kiesés is kiesés, valaki meg észre sem veszi, ha két koktél 47 ezer.
Szóval, mivel egyszerű földi halandóként nekem is számít a pénz, feltettem a kérdést:
mennyibe kerül Kárpátalján ma lebetegedni?
Szerencsémre viszonylag olcsón megúsztam, kevesebb mint 800 hrivnyát hagytam a patikában. Nincsenek alapbetegségeim, nem igénylek különlegesebb gyógyszereket (pl. allergia miatt). Az ismerőseim ennél többet szoktak hagyni egy előre nem tervezett gyógyszertári látogatáson (na, nem mintha az ember készülne arra, hogy na most egy hétig kiköpöm a tüdőmet és otthagyom a patikusnál a pénzem negyedét).
Ezen a ponton gondolkodtam el, hogy ugyan a láz és a vele járó nyűglődés rossz,
de az még rosszabb lenne, ha nem lett volna pénzem kifizetni a tablettákat.
Én szerencsés helyzetben vagyok, a családunkban mindenki kereső, ergo az én bogyópénzemet nem sínyli meg senki és semmi. Kiesés, de nem okoz érvágást a büdzsében. (Fellélegezhet a kutya a házában, ma sem vittem vásárra a bőrét.) Viszont nem mindenki van ilyen helyzetben.
Most vegyünk példának egy öttagú családot: egy kereső apa, egy dekreten lévő anyuka, három kiskorú. Tegyük fel, hogy ötből ketten ágynak esnek. A két embert már valakinek ápolnia is kell, kiváltképp, ha még túl kicsik. Egy légtérben élnek, fennáll annak a veszélye, hogy a többiek is elkapják, az később plusz egy fő beteget jelenthet. Maradjunk a két ágyban fekvőnél, akinek a gyógyszereinek ára – még ha olyan jól is járnak, mint én – 1 600 hrivnya.
Az már nem kis mínusz egy családnak. Főleg úgy, hogy jelen helyzetben (is) a bérezések finoman szólva sem túl magasak. Ott bizony nehezebb osztani-szorozni, hogy miből faragjon le az ember, hogy a hó végét kihúzza a család.
Márpedig enni, közlekedni, a számlát (lakás esetén a lakbért) fizetni kell. Emellett meggyógyulni sem ártana. És sajnos vannak olyanok, akiknek valóban alig van mit beosztani.
Mint például az alacsony nyugdíjakból élő idősek. Vagy azok a családok, ahol minden éhes száj eltartása egy emberre hárul, és ne adj’ Isten fogyatékkal vagy más betegséggel élő gyermeke is van.
Mit csináljanak azok az emberek, akik a karcsú pénztárcájuk miatt nem engedhetik meg maguknak a drága gyógyszereket?
(Empátiamentes butakommentelő: mennyendógozni!! négy,
dühös reakciójú válasz: te barom, itt mindenki dolgozik…)
És jelen esetben egy mezei grippről van szó, nem daganatos betegség kezeléséről. Mert sok ember pénztárcáját egy sima járvány is meg tudja nyirbálni Kárpátalján.
Ilyenkor szoktam elgondolkodni azon, mégis hogyan sikerült kollektíven túlélni a kétezres éveket eddig? És hogy bírják azok a családok, ahol egy ember bevétele oszlik ötfelé? Van-e ezeknek az embereknek segítségük, kihez fordulhatnak ilyen ügyben? Mert valljuk be, mi itt, Kárpátalján kérni nem szoktunk szívesen, inkább mi adunk másnak, ez valahogy bennünk van.
De ugyan kit érdekelnek az ilyen kérdések?
Az ilyeneken valószínűleg csak a magamfajta mezei újságíró fog gondolkodni a pénz- és egészségügyi minisztérium helyett.
Szabó Kata
*az ötszázas bankjegyen szereplő Grigorij Szkovoroda