Kárpátalja ma: napelemek, sajt és legelő
Kőrösmező különleges települése Kárpátaljának, hiszen nemcsak itt találhatók Ukrajna legmagasabb hegyei és több folyó eredete is, hanem a mai napig találkozhatunk a huculok egyedi életvitelével és kultúrájával. Ahogy egy évszázaddal ezelőtt, úgy ma is élő hagyomány a birkalegeltetés és a birkatejből készült ételek készítése. Azonban egyre kevesebb olyan pásztor van, aki nem fizetés ellenében végzi ezt a fontos szakmát.
A pásztorok életébe az UNDP Ukraine adott betekintést.
Az egyik ilyen személy Illja Petrjuk, aki a rahói járás egyik legnagyobb nyájának tulajdonosa. A férfi több mint 10 éve foglalkozik juhtenyésztéssel, és azt mondja, ez nem szakma, hanem igazi hivatás.
„A pásztorok munkája nem mondható könnyűnek. A napunk általában reggel 4-5 órakor kezdődik. Felébredünk, imádkozunk, megfejjük a bárányokat. Ezután a pásztorok egy része legeltetni hajtja a nyájat. Egy nap alatt körülbelül 15 kilométert kell gyalogolniuk a hegyekben, mert a birkák nem egy helyben legelnek, és vigyázni is kell, nehogy eltévedjenek. Ezt bármilyen időjárási körülmény között meg kell tennünk, függetlenül attól, hogy esik, fúj vagy épp vihar van. Eközben más pásztorok juhtúrót készítenek. A munkanapunk késő estig tart. De még éjszaka sincs mindig lehetőség a pihenésre, mert meg kell védeni a nyájakat a farkasoktól. Igen, mindez nehéz, de valakinek folytatnia és fejlesztenie kell ezt a tevékenységet”
– mondja Petrjuk.
A Kőrösmezői kistérség vezetése nagy reményeket fűz a juhtenyésztés megőrzéséhez és fejlesztéséhez. Andrij Deljatincsuk, a kistérség vezetője szerint a helyi hatóságok készek minden lehetséges módon segíteni az állománytulajdonosoknak, hogy megtartsák és fejlesszék ezt az ősi mesterséget. Ennek érdekében, elmondása szerint, a kistérség különböző pályázatokon és projektekben vesz részt, amelyek segítik a lakosság tájékoztatását a juhtenyésztés fennálló problémáiról, valamint elősegítik a hucul kultúra terjesztését.
„Kőrösmezőn huszonöt pásztort és kilenc hegyi nyájat tartanak számon, a juhok összlétszáma pedig nem haladja meg az ötezret. Ez sok vagy kevés? Biztos vagyok benne, hogy több is lehetne, ha az állam támogatná a juhtenyésztést. A vidék hegyi jellegéből adódóan nem tudunk nagy mennyiségű termést betakarítani, a juhtenyésztés pedig szinte az egyetlen módja a helyiek foglalkoztatásának és a turizmus fejlesztésének. A fiataloknak sajnos nem vonzó ez a szakma, mert nehéz és nem látnak benne fejlődési lehetőséget. Lényegébe véve, májustól augusztusig folyamatosan a mezőn kell lenni, kényelmetlen helyzetben és váltás nélkül, alvásra pedig legfeljebb néhány óra jut”
– mondja Andrij Deljatincsuk.
„Ahhoz, hogy az emberek visszatérjenek ehhez a szakmához, megfelelő feltételeket kell teremteni. Mi már megtettük az első lépéseket ehhez.”
A kistérségi vezető elmondta, tavaly „A kistérségek fenntarthatóságának erősítése Ukrajna régióiban” projekt keretében a kőrösmezői települési tanács új eszközökkel gazdagodott: két bozótvágót és két autonóm naperőművet kapott, amelyek kapacitása 3,6 kW. A projektet az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programja (UNDP) valósítja meg Ukrajnában, Nagy-Britannia kormányának pénzügyi támogatásával, Nagy-Britannia ukrajnai nagykövetségén keresztül.
Illja Petrjuk szavai szerint ez nagyban megkönnyítette a terepen végzett munkát: „Egyes helyeken tavaly napelemeket telepítettünk. Ez megkönnyítette a dolgunkat: már lehet vizet forralni a vízforralóban és elmosogatni az edényeket. A villanypásztor pedig segít megvédeni az állatokat. Most már nem kell aggódni, hogy éjszaka besurran egy vadállat és elpusztít egy juhot, amiért a pásztor felelősséggel tartozik a gazdának.”
„A bozótvágók is nagyon hasznosak: a szántóföldön bokrok irtására és széna előkészítésére használjuk őket a téli időszakra. Ki gondolta volna, hogy a modern technológiák segítenek visszaállítani ősi mesterségünket”
– mondja Petrjuk.
Jelenleg a kistérség egy több mint 16 ezer juh összlétszámú családi juhgazdasági hálózat kialakításán dolgozik.
Andrij Deljatincsuk elmondása szerint több mint 650 helyi lakost kellene bevonni a juhtenyésztésbe. Ezt a munkát 2027-ig tervezik befejezni.
„Tudjuk, hogy hallanak minket, és készek segíteni megoldani a problémáinkat.”
„Az UNDP ukrajnai segítsége lendületet adott a vidék számára a juhtenyésztés fejlesztésére vonatkozó még nagyobb tervekhez és ambíciókhoz. Számunkra ez annak a bizonyítéka, hogy jó úton haladunk”
– hangsúlyozta Andrij Deljatincsuk.
A pásztorok már május közepén kihajtják a nyájat a mezőre. Először a közeli réteken legeltetik a juhokat, majd – ha leesik a hó – a Petrosz melletti legelőre mennek. A megszokott háztartási cikkek mellett idén napelemes erőműveket is magukkal visznek az útra, hogy a hegyek ölésében is élvezhessék a civilizáció előnyeit.
A cikk – a már említett – „A kistérségek fenntarthatóságának erősítése Ukrajna régióiban” projekt keretében készült.
A projekt fő célja a kistérségek ellenálló képességének erősítése a háborús és többfaktoros válsághelyzetekben. A projekt növeli a helyi és regionális önkormányzatok, valamint partnereik kapacitását a válságkezelésben és –reagálásban, bővíti a kritikus infrastruktúrákhoz és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférést, valamint új gazdasági lehetőségeket teremt a helyi lakosság és a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek számára.
Nyitókép kollázsa: Kárpátalja.ma, fotók: UNDP Ukraine/Szerhij Perepelica