Akikre büszkék lehetünk… Interjú Hegedűs Györgyivel

‒ 1984-ben születtem az ungvári járási Rát községben. Mivel édesanyám óvónőként dolgozott Nagygejőcön, nagyszüleim pedig a szomszédos Kiesgejőcön éltek, így Kisgejőcre írattak be az iskolába, s a gyermekkorom nagy részét is ebben a faluban töltöttem a nagyszüleimnél. 1991-től 2002-ig a Kisgejőci Középiskolában tanultam. 2002-ben sikeres érettségit tettem, és aranyéremmel fejeztem be a középiskolát. Itt döntöttem el, hogy történész szeretnék lenni. Ebben az elhatározásban sokat segített egykori történelem tanárnőm, Kocsán Ella, aki megszerettette velem ezt a tantárgyat! Óráira mindig felkészülten érkezett, odaadással tanított, szerette és tisztelte tanítványait.

‒ Vonzott a főiskolában az, hogy anyanyelvemen, magyarul tanulhattam, ráadásul nagyon jó körülmények között. Noha az ungvári egyetemre is felvételt nyertem, nem volt kétséges számomra, hogy a főiskolát választom. Szerettem a történelmet, s kiváló párosításnak bizonyult számomra, hogy a másik kedvenc tantárgyammal, a földrajzzal is kiegészíthettem. Tudtam azt, hogy a főiskolán kiváló tanárok oktatnak, akiktől alapos és mély tudást sajátíthatok el.

‒ A diákévek gyorsan elrepültek, minden perce tele volt pozitív élményekkel. Rengeteg kiváló oktatót, előadót ismertem meg a főiskolán eltöltött évek alatt. Mindenki saját stílusával, előadásmódjával került közelebb hozzám, lopta be magát a szívembe. Az itt töltött idő alatt példaképemmé vált az immáron megboldogult Soós Kálmán tanár úr. Ő volt az az ember, aki hatalmas tudásával, toleranciájával, személyes példájával megmutatta a történelem fontosságát, mindazonáltal emberségre is tanított. Ezenkívül sokat köszönhetek azoknak a tanároknak, akik öt éven át a szakmai szeretetre, érdeklődésre, tudásvágyra tanítottak, buzdítottak. A teljesség igénye nélkül: Orosz Ildikónak, Szamborovszkyné Nagy Ibolyának, Bocskor Andreának, Fodor Gyulának, Gönczy Sándornak, Molnár Józsefnek.

‒ A főiskolát 2007-ben fejeztem be. Ekkor kaptam meg a specialista diplomámat. Előtte, 2006-ban a baccalaureatus diplomával már munkát kaptam a Ráti Általános Iskolában, és történelemtanárként kezdtem meg pályafutásomat. Mivel nem kaptam teljes tanári állást, így 2007 szeptemberétől az Ungvári 10. Számú Dayka Gábor Középiskolában vállaltam kiegészítő földrajzórákat. Egy évig két munkahelyen dolgoztam. 2008 októberétől már teljes állásban Ungváron kezdtem a tanévet, mivel történelemórákat is kaptam a meglévő földrajzóráim mellé.

2009 nyarán új fordulatot vett az életem. Megkerestek az ungvári járási oktatási és nemzetiségi osztályról, és felajánlották számomra a Ráti Általános Iskola igazgatóhelyettesi posztját. Sokat gondolkodtam rajta, hiszen egy ilyen állást betölteni hatalmas felelősséggel jár. Ám édesanyám és férjem tanácsára mertem élni a lehetőséggel, és a 2009/2010-es tanévet igazgatóhelyettesként kezdtem a szülőfalumban, ahol jelenleg is dolgozom. Emellett történelmet és jogot tanítok itt.

‒ Igen, mindig pedagógus szerettem volna lenni. Pályaválasztásomat nagymértékben befolyásolta az a tény, hogy a családomban több pedagógus is van, többek között édesanyám, akitől rengeteget tanulhattam, és példát vehettem róla. Gyakran mondogatták az iskolában a tanáraim, hogy belőlem biztos pedagógus lesz, mivel szüneteken is a tábla mellett álltam, és írtam, számoltam. Rengeteget tanultam iskolás éveim alatt. Mindegyik tantárgyat szerettem, mindegyikben találtam valamit, ami vonzó volt számomra. A gyerekeket is nagyon szeretem, szeretek velük foglalkozni, tanítani őket szépre, jóra.

‒ Iskolánkat jelenleg 139 diák népesíti be. Ez a számadat az általános iskolák között jónak mondható, ám azt is hozzá kell tennem, hogy sok a roma nemzetiségű tanuló az intézményünkben. Ennek ellenére elmondhatjuk róluk, hogy látogatják az iskolát, igyekszenek megtanulni írni, olvasni, számolni, megfelelően öltözködnek, tisztálkodnak. Iskolánkban évről évre vannak tehetséges, érdeklődő, jó előmenetelű tanulók, akik öregbítik tanintézményünk hírnevét. Tanáraink a legjobb tudásuk szerint oktatják tanítványaikat, s mindent megtesznek azért, hogy a tudásuk legjavát adják át diákjaiknak.

‒ A falu lakóinak körülbelül 80 százaléka magyar anyanyelvű. Mivel közel vagyunk a megyeközponthoz, Ungvárhoz, diákjaink rákényszerülnek arra, hogy a gyakorlatban is használják az ukrán nyelvet.

‒ A főiskola mindenekelőtt alapos tudást, szakmai szeretetet adott, diplomát a kezembe, amellyel érvényesülni tudok a pedagógusi pályán. Ezenkívül élményeket, barátokat, határozottságot és még hosszasan sorolhatnám.

‒ Rengeteg főiskolás élményem van, amelyek mindig emlékezetesek maradnak számomra. Ilyenek a felejthetetlen terepgyakorlatok, barangolások Kárpátalja nevezetes tájain, a családias légkör, az együtt töltött idő.

‒ Azért, mert alapos tudással vértezhetik fel magukat a diákok, s mindezt anyanyelvükön tehetik meg. A képzés sokoldalú, és kiváló oktatók, előadók tanítják a diákokat. A beregszászi főiskolán egyedül a tudás számít és semmi más.