145 éve született Móricz Zsigmond, a magyar irodalom jelentős alakja

Móricz Zsigmond a 20. századi magyar realista prózairodalom legtehetségesebb alkotója, legtermékenyebb és legnépszerűbb írója. Pályáját a Nyugat folyóiratnál kezdte. Műveiben társadalomkritikával, a magyar parasztság, a dzsentri és a civilizációs különbségek realista ábrázolásával maradandót alkotott. Hírnevet a Hét krajcár című novellája hozott számára 1908-ban.

Móricz Zsigmond 1879. július 2-án született Szatmár megyében, Tiszacsécsén, református családban.

Neveltetésében a vallási és a hagyományos nemzeti értékek fontos szerepet kaptak.

Édesapja, Móricz Bálint vállalkozó szellemével ötholdas parasztból a nagygazdák közé küzdötte magát. Édesanyja, Pallaghy Erzsébet szegény, de művelt lelkészi családból származott, és ragaszkodott gyermekei iskoláztatásához, akik közül kettő még gyermekkorában elhunyt, és heten érték meg a felnőttkort.

Móricz hatéves volt, amikor apja vállalkozása csődbe ment. A család átköltözött Prügyre, ahol nagy szegénységben éltek. Ennek ellenére 1890-től Móricz a Debreceni Református Kollégiumban tanult három évig, majd a sárospataki kollégiumban folytatta tanulmányait. Itt az első félév végén három tárgyból megbukott, ezért anyai nagybátyja felügyelete alá került a kisújszállási gimnáziumba, és ott is érettségizett 1899-ben jeles eredménnyel.

Gyermekkora élményeit több művében megörökítette. A Judith és Eszter című novellája a prügyi évek hangulatát idézi fel, a kollégiumi diákéveiről a Légy jó mindhalálig című regényében emlékezik meg, a kisújszállási évek a Forr a bor című regényben elevenednek meg.

Az Életem regénye című önéletírás, mely családtörténet és szociográfia egyben,Móricz egyik legsajátosabb alkotása.

Érettségi után Debrecenben teológiát majd jogot hallgatott, aztán a budapesti jogi karon folytatta tanulmányait, de egyetemi diplomát sohasem szerzett. Ekkorra már elhatározta, hogy író lesz. 1903-ban az akkor induló Az Újság gyermekrovatához került, itt jelentek meg első meséi, gyermekversei, verses állatmeséi, melynek gyűjteménye Boldog világ címen jelent meg 1912-ben.

A Kisfaludy Társaság felkérésére népdal- és népmesegyűjtő munkába kezdett és szülőföldje, Szatmár megye falvait járta négy nyáron át. Ekkor tudatosultak gyermekkori emlékei, ekkor találkozott felnőtt fejjel újra a magyar falu kultúrájával, gondolkodás- és beszédmódjával, moráljával.

Ettől kezdve egyik fontos munkaeszköze a kicsire hajtogatott papírlapokra jegyzetelő ceruza volt, amivel lejegyezte megfigyeléseit.

1905-ben feleségül vette Holics Eugéniát, akit Jankának nevezett. Házasságuk két évtized alatt teljesen megromlott, és 1925-ben az asszony öngyilkosságával ért véget. 1926-ban ismét megnősült, második felesége Simonyi Mária színésznő volt. Ez a házasság mintegy tíz évig tartott, válásukban szerepe lehetett Móricz fogadott lányának Littkey Erzsébetnek, Csibének, az egykori lelencgyereknek, akiről az Árvácska című regény főszereplőjét mintázta.

Műveinek visszatérő motívuma a férfi és nő házasságbeli kapcsolatának bemutatása, ilyen a Sárarany, Az Isten háta mögött, a Nem élhetek muzsikaszó nélkül, az Úri muri vagy a Rokonok című regényei. Az 1930-as évek novellaterméséből kiemelkedik a Barbárok balladisztikus elbeszélése.

Móricz Zsigmondnak és Holics Jankának három leánya született, a legidősebb Móricz Virág (1909-1995), aki a Nyugat titkára, filmes segédrendező, író volt. Móricz Gyöngyi (1911-1979) magyar emlékiratíró, és a legfiatalabb Móricz Lili (1915-1999) magyar színésznő, író volt.

Móricz utolsó éveit az 1912-ben épült házában, Leányfalun töltötte, itt születtek a Rózsa Sándorról szóló trilógiájának darabjai. 1942 augusztusában agyvérzést kapott, a budapesti Korányi klinikára került, és szeptember 5-én távozott az élők sorából. Temetésén a kortársak a 20. századi magyar irodalom egyik legtehetségesebb alakját gyászolták. Síremléke a budapesti Fiumei úti sírkertben található.

Regényeiből, novelláiból számos filmfeldolgozás és színpadi átirat született, két kötetben megjelent naplói fontos irodalomtörténeti dokumentumok.

A szülőfalujában található emlékháza életrajzi múzeumként szolgál. Nevét viseli a nyíregyházi színház és egy irodalmi ösztöndíj, amelyet fiatal pályakezdő irodalmárok támogatására hoztak létre, s amelyet leánya, Móricz Lili alapított 1987-ben. Leányfalu önkormányzata a település egykori lakójának 2012-ben posztumusz díszpolgári címet adományozott.

A Magyar Rádió hangdokumentációs anyagában fellelhető egy, az 1930-as évekből származó fonográflemez, amely megörökítette az író hangját. A filmarchívum is őrzi az író emlékét, a Magyar Nemzeti Digitális Filmintézet öt mozgóképes felvételt tart számon Móricz Zsigmondról, két amatőrfilmet és három híradó-tudósítást.

Forrás: Felvidék.ma
Nyitókép: Móricz Zsigmond dolgozószobájában (Fotó: Wikipédia)