Bizalmunk a „rend” őreiben

Ukrajnában a rendőrség iránti bizalom nem haladja meg a felmérési hibahatárt, amennyiben egy százalék alá csökkent. A szakmailag képzetlen, korrupt és demoralizált egyenruhás emberek hovatovább nemhogy megvédenék polgártársaikat, inkább maguk is veszélyt jelentenek rájuk nézve – mutat rá összeállításában a Korreszpondent országos hetilap.

Olga Sznyicarcsuk újságíró valószínűleg nem felejti el egyhamar május 18-át, azt a napot, amelyen egy kijevi ellenzéki tüntetésről beszámolva sportruhás férfiakkal találta magát szembe, akik a tüntetőket ütlegelték. Amint észrevették Sznyicarcsukot és újságírótársait, az ismeretlenek rájuk támadtak, az összevissza vert nőt később a mentőknek kellett elszállítaniuk a helyszínről. Sznyicarcsukot azonban saját bevallása szerint nem a verőlegények döbbentették meg igazán, hanem a rendőrök, akik egyáltalán nem reagáltak a történtekre, holott a közelből figyelték az eseményeket.

Bár az ügyben utóbb bűnügyi eljárás indult, az újságíró nem hisz abban, hogy a vétkesek elnyerik méltó büntetésüket. „Egyáltalán nem bízom bennük [a rendőrségben], a színvonaluk kimutathatatlanul alacsony” – állapítja meg Sznyicarcsuk, s véleményével nincs egyedül.

Ma ugyanígy, vagy majdnem ugyanígy viszonyul a rendőrséghez szinte az egész ország – derül ki az Ukrán Tudományos Akadémia Szociológiai Kutatóintézetének felméréséből. Míg 1994-ben az ukránok 10 százaléka alapvetően, 3 százaléka pedig teljességgel megbízott a rendőrségben, addig 2013-ban értelemszerűen csupán 8, illetve 0,8 százalékuk. Figyelembe véve, hogy a rendőrség kötelékében 171 ezren teljesítenek szolgálatot, azt kapjuk, hogy a rendőrök makulátlan tisztességében legfeljebb maguk a rendőrök hisznek – állapítja meg a Korreszpondent.

A rendőrség persze más számokkal operál: a Társadalmi Kutatások Harkivi Intézetének adatai szerint a rend őreiben a polgárok majd 26 százaléka bízik meg. Csakhogy európai összevetésben az utóbbi szám is meglehetősen szerény. Például Lengyelországban ez a mutató 57 százalék, Grúziában 87 százalék, Finnországban pedig 94 százalék.

A szakértők egy sor tényezővel magyarázzák az ukrajnai lakosság bizalmatlanságát a rendőrséggel szemben. Az okok között szerepel egyebek mellett az alacsony bér, s az ennek megfelelően gyatra szakmai felkészültség, valamint a kialakult rendszer, amelynek eredményeként a rendőrség már nem tartja feladatának a törvények betartását, viszont a számára a törvények által biztosított hatalmat más, egyáltalán nem emberbarát célokra használja fel. Ugyancsak a lakossági bizalmat gyilkoló tényező a korrupció – állítja Hennagyij Moszkal parlamenti képviselő, aki egykor belügyminiszter-helyettes volt, azaz belülről ismeri a rendszert. Szavai szerint a mai napig a hivatal kivétel nélkül minden alegységében léteznek az úgynevezett „közösök”, amelyekbe a korrupció eredményeként befolyó pénz áramlik lentről felfelé.

Mindezek a tényezők a rendőröket a polgárok védelmezőiből a veszély forrásaivá változtatják. „Nálunk a rendőrség jobban szereti kiverni a tanúvallomást, mint szakszerűen lefolytatni a nyomozást és összegyűjteni a bizonyítékokat; jobb szereti meghamisítani a bűnjeleket, mint ésszel bebizonyítani a vétkességet. Ők erre vannak kihegyezve” – állítja Bohdan Hmelnickij jogvédő.

Az esetek magukért beszélnek. Roman Kopics, egy csernyihivi nemzetközi vállalat 33 éves menedzsere márciusban öt nap elzárást kapott egy betört kirakatüvegért, néhány nap múltán azonban arról tájékoztatták az édesanyját, hogy agyduzzanattal szállították kórházba. A fiatalember hamarosan meghalt anélkül, hogy magához tért volna. Az anyának meggyőződése, hogy a fiát megölték a rendőrségen.

Egy harkovi jogvédő csoport nyilvántartást vezet a rendőrség gyászos ténykedéséről: 2009-ben a rend őreinek kezétől kisebb vagy nagyobb mértékben 600 ezer polgár szenvedett, 2010-ben 800 ezer, 2011-ben pedig már egymillió. A társadalom szemében a rendőrség elnyomó szervezetté alakult át, amely könyörtelen bárkivel szemben, aki az útjába kerül – állapítják meg a jogvédők.

Örökre emlékezetes marad a közlekedésrendészet (GAI) munkatársaival való találkozás Vitalij számára, aki neve elhallgatását kérte. A rendőrök akkor állították meg, amikor távozott a parkolóból, ahol a személygépkocsiját hagyta. Előbb az iratait kérték, majd vitába bonyolódtak, végül a vita dulakodássá fajult. „Ketten próbáltak lenyomni, miközben kértem a feleségemet, hogy hívja ki a mentőket és telefonáljon a GAI bizalmi vonalára” – emlékezik vissza a történtekre Vitalij, aki csak arról igyekezett meggyőzni a rendőröket, hogy törvénytelenül járnak el.

Utóbb Vitalij feljelentést tett a rendőrségen a GAI munkatársai ellen hivatali helyzettel való visszaélés miatt, az ügyészség viszont ellene indított eljárást a Büntetőtörvénykönyv 345. paragrafusa alapján rendvédelmi szerv munkatársának bántalmazása miatt. Végül Vitalij két évet töltött börtönben, s maradék bizalmát is elvesztette a rendőrség iránt.

Igen tanulságos a legfrissebb, néhány napja Harkivban kirobbant botrány. A város egyik kávéházában a dulakodás miatt riasztott rendőrök erővel fogtak le egy kerületi bírót. A rendőrségi jelentés szerint az ittas bíró a kávéház biztonsági őrére és a kiérkező rendőrökre is rátámadt, ezért kellett erőszakkal megfékezni, ugyanakkor a történtek miatt vizsgálatot indított az ügyészség, s két intézkedő rendőrt őrizetbe vettek hatalommal való visszaélés vádjával.

Egyébként a Belügyminisztériumban sem tagadják, hogy akadnak problémák a testületnél, s igyekeznek is fellépni ellene. Így tavaly 77 esetben indult eljárás rendőrök ellen – 59 esetben hivatali helyzettel való visszaélés, tízben testi sértés és nyolc alkalommal kínzás miatt. Csakhogy mindez csepp a tengerben, mutat rá a Korreszpondent, ha összevetjük az International Amnesty ukrajnai szervezetének adataival, akik szerint 2012-ben a belügy dolgozóira 115 ezer esetben tettek panaszt az ügyészségen.