Szent Istvánra emlékeztek a Tiszaháton
Negyedjére szervezték meg a tiszaháti Szent István-napi ökumenikus megemlékezést. A rendezvénynek augusztus 20-án Farkasfalván az egykori Fogarassy-kúria kápolnája, valamint a Tiszaháti Tájmúzeum adott otthont.
A megemlékezés a Himnusszal kezdődött meg, majd Marcsák Gergely költő, zenész, a Kovács Vilmos Irodalmi Társaság (KVIT) elnöke Szent Istvánról szóló egyházi éneket adott elő gitárkísérettel.
Nagyné Szakadáti Rita, a Tiszaháti Tájmúzeum és Péterfalvi Képtár igazgatója, a program házigazdája köszöntőjében elmondta, hogy
az alkalmon a magyar államalapításról, valamint az első magyar királyról emlékeznek meg, imádkoznak a békéért, és megszentelik az új kenyeret.
Kustán Beáta, a Péterfalvai kistérség titkára köszöntőjében hangsúlyozta, hogy az ünnepre az ilyen nehéz helyzetben még inkább szükség van, „hogy közös életünkre olyan távlatból tekintsünk, amely segít megérteni a múltunkat, valósághűen látni jelenünket, és bölcs döntésekkel segíteni jövőnket”.
„Most kell erőt merítenünk Szent István bölcsességéből, istenhitéből, előrelátásából, bátorságából, szerénységéből”
– tette hozzá.
Dr. Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának ideiglenes ügyvivő konzulja az ungvári főkonzulátus nevében is üdvözölte a résztvevőket. Elmondta, hogy az államalapítás egy olyan időszak volt a magyar történelemben, amire büszkék lehetünk. Szavai szerint ekkor
„véglegesen eldőlt, hogy sok más pusztai néphez hasonlóan mi nem tűnünk el nyomtalanul a történelem süllyesztőjében, hanem sikerül megkapaszkodni itt, a Kárpát-medencében”.
István király kapcsán kiemelte: kemény harcot vívott saját népével is, és – nyugat felé fordulva – a kereszténység felé nyitotta meg az ország kapuit.
„A történelem pedig őt igazolta”
– tette hozzá. A jelenleg dúló háború kapcsán ismételten Magyarország Ukrajnával vállalt szolidaritását hangsúlyozta.
Dr. Zubánics László, az UMDSZ és a KMMI elnöke, az UNE UMOTI magyar történelem és európai integráció tanszék vezetője beszédében István király életútját vázolta fel. Ennek kapcsán aláhúzta, hogy Szent István Szűz Máriának ajánlotta fel Magyarországot. Kiemelte azt is, hogy amikor kiszolgáltatottnak látta a helyzetét, nem esett kétségbe, nem panaszkodott, hanem Istenhez fordult, így biztosítva jövőt a magyarságnak.
Dr. Vári Fábián László Kossuth-díjas költő, az Együtt folyóirat főszerkesztője szintén István király tanításainak, valamint a kereszténység felvételének fontosságáról beszélt.
„Hogyha István (király) nem veszi fel a kereszténységet, és nem köti össze saját életét egy keresztény bajor hercegnővel, és népe sorsát nem tereli a kereszténység útjára, akkor ma milyen magyarság lenne?”
– tette fel a kérdést, amit Illyés Gyulát idézve válaszolt meg, miszerint enélkül nem lett volna magyarság.
„Ha a magyarság elkerülte volna a kereszténységet, akkor ma nem lennénk magyarok, mert ebben a környezetben, ahol már a nyelvünk is elég nagy kihívás – mert nem értik – (…), akkor valóban nem maradtunk volna meg ezen a földön”
– jelentette ki.
Shrek Tímea író, a KVIT alelnöke ünnepi beszédében kijelentette, hogy van indok az ünneplésre Kárpátalján ma, miközben az országban dúl a háború. Szavai szerint most van szükség erre és egymás támogatására is. Babits Mihály szavait idézte Hazám! című verséből:
Szállj ki, lelkem, keresd meg hazámat!
Oly hazáról álmodtam én hajdan,
mely nem ismert se kardot, se vámot
s mint maga a lélek, oszhatatlan.
Dupka György, a MÉKK elnöke, Tiszabökény díszpolgára, a helyi Római Katolikus Egyházközség világi elnöke arról beszélt, hogy a háború ellen nem tehetünk, de a túlélésért küzdhetünk, és ezért fohászkodhatunk az Istenhez.
Felelevenítette az első ökumenikus megemlékezést, amikor szintén egy nehéz helyzet – a koronavírus-világjárvány – állt elő, mégis sikerült megszervezni a programot.
Az esemény hangulatát emelte a Tisza Csillag Kórus fellépése.
Az ökumenikus liturgiát Lehel ferences atya, a Tiszabökényi Árpád-házi Szent Erzsébet római katolikus templom plébánia kormányzója és Kótonovics István görögkatolikus áldozópap vezették le, akik a békéért is imádkoztak.
Az új kenyeret Kótonovics István áldozópap szentelte meg, amelyet később valamennyi résztvevő közösen fogyasztott el.
A kápolnában tartott rendezvény zárásaként felhangzott a Szózat, majd a kastélyudvarban megkoszorúzták a kettős keresztet.
A megemlékezés a tájmúzeumban tartott kötetlen programmal ért véget.
Szabó Kata