A nap verse: Finta Éva: Barátaim panaszkodnak

Barátaim panaszkodnak

Nem tudják végigolvasni verseskönyvemet

Mérhetetlenül szomorúak lesznek

Boldogabb verseket kellene írnom

Mondják

Szegény barátaim

Akik nem is sejtik

Mi mindentől kímélem meg őket

S nem azért mert zordan látom a világot

Hanem mert a világról írok

Nagyon kíméletesen

Nagyon megfontoltan

Hogy ne ijesszem meg őket

Barátaim ugyanis nem a valóságra kíváncsiak

Akkor már tudnának róla ezt-azt

Barátaimat nem a valóság

Szemüvegük elvesztése izgatja

Melyen keresztül szűrt fényben

Tonírozott üvegen

Valami ősi sablonon át

Mondhatom teljes vakságban

Gyömöszölik tapogatják a dolgokat

Tapintanak nem mindig tapintatosan

Hogy látni mégse

Ne legyen szükség

Kényszer

Mód

Látni ne

Mert akkor ítélni is

Dönteni is

Választani is

Érteni is

Nagy lesz a kényszerűség.

Sárospatak, 2007. január 8.