Kárpátaljai delegáció Sátoraljaújhelyen
Az Ungvári Magyar Főkonzulátus kárpátaljai ukrán és magyar tisztségviselőkből, felsőoktatási dolgozókból és újságírókból álló népes delegációt hívott meg Sátoraljaújhelyre, hogy az ukrajnai vendégek megismerhessék a magyar nyelvművelés fellegvárának számító zempléni várost.
Az utazást szervező Szalipszki Endre ungvári magyar konzul elmondta, hogy a zempléni régió értékeinek és nevezetességének bemutatása mellett a konzulátus nem titkolt célja, hogy az ukránok megtapasztalhassák Széphalmon, a Magyar Nyelv Múzeumában, hogy anyanyelvet ápolni lehet anélkül is, hogy ezzel másoknak sérelmet okoznánk, vagy másokban rossz érzést váltanánk ki. A konzulátus azt szeretné elérni, hogy az ukránok ne legyenek féltékenyek a magyar nyelvre, hanem amennyire lehet, próbálják ők is segíteni az ukrán nyelvtörvény érvényesítését.

Kazinczy Ferenc író és költő, nyelvújító munkásságáról, és „Zemplén fővárosának” irodalmi és a magyar nyelvművelésben betöltött jelentős szerepéről Végsőné Fazekas Aranka beszélt.
A Sátoraljaújhelyt bemutató kisfilm megtekintése után a vendéglátók a várost kettévágó szlovák–magyar államhatárhoz vitték a Kárpátaljáról érkezett delegációt, ahol a trianoni emlékkő megtekintése után a Ronyva hídján mindenki zavartalanul átsétálhatott a város Szlovákiához tartozó részére, melyet ma szlovákul Slovenské Nové Mestonak neveznek.
Az 1981-ben Sátoraljaújhelyhez csatolt Széphalom községben élt 1806-tól haláláig Kazinczy Ferenc, ahol a nagy nyelvújító egykori gyümölcsöskertjének helyén 2008. április 23-án megnyílt a Magyar Nyelv Múzeuma. A nemzetközileg is egyedülálló múzeum egy nagyon modern, XXI. századi multimédiával felszerelt intézmény, amely a legváltozatosabb kiállításokkal igyekszik bemutatni a magyar nyelv történetét, változását, nyelvemlékeinket és a nyelv fejlődését. A múzeumhoz közel, a költő egykori házának helyén található az 1862-ben Ybl Miklós tervei alapján épült, görög templomra emlékeztető, klasszicista emlékcsarnok, ahol Kazinczy Ferenc egykori személyes tárgyait tekintette meg a küldöttség, majd elzarándokoltak a költő sírjához.
Ezt követően a vendéglátók bemutatták Sátoraljaújhely legújabb nevezetességét, a város melletti Magashegyen kiépített Zemplén Kalandparkot. A hegy tetején lévő kilátóhoz Magyarország leghosszabb, 1333 méter hosszú libegőjével lehet feljutni, ahonnan a környék csodálatos panorámája tárul az ember szeme elé. A hegyen a műfüves sípályán nyáron is lehet síelni, a szánkópályán pedig szánkózni is. Az extrém kihívásokat kedvelők számára télen-nyáron sok szórakozási lehetőséget nyújt a kalandpark. A delegáció tagjai kipróbálhatták Magyarország és a térség leghosszabb, 2275 méter hosszú bobpályáját.
Sátoraljaújhely a Tokaj-hegyaljai borvidék része, ahol 1631-ben az Újhelyi Oremus szőlő présházában Szepsi Laczkó Máté református prédikátor készítette az első aszúbort. Így kihagyhatatlan volt, hogy a kárpátaljai vendégeknek bemutassák a híres Ungvári pincesort, amely a város két történelmi pincesorának egyike. Az Ungvári pincerendszer 2002-től a világörökség része. Az 5 hektár felszín alatti részen több mint 10 km hosszú pincerendszer található. Hegyalja egyik településén sincs ilyen kis területen ilyen nagy sűrűségű pincehálózat. Végül a Szilágyi család egyik borospincéjében borkóstolással zárult a kárpátaljai delegáció sátoraljaújhelyi programja.
Szalipszki Endre ungvári magyar konzul a zempléni utazás kapcsán elmondta: „A magyar konzulátus a vízum- és kishatárátlépő-kiadás, és az állampolgársági ügyek intézése mellett arra is törekszik, hogy rendezettek legyenek a magyar–ukrán és magyar–kárpátaljai kapcsolatok. Ezek a kapcsolatok természetesen sok tényezőtől függenek, de ha az ukrán közvélemény ukrán forrásból tapasztalja meg, hogy mi van Magyarországon, hogy miként kezelik, védik és gondozzák nálunk a magyar nyelvet, és kísérlet sem történik arra, hogy ezt más nyelvek rovására, más nyelvek ellenében tegyék, akkor előbb-utóbb talán egyre szélesedő körben fognak jóindulattal tekinteni a kárpátaljai magyarok nyelvhasználati jogokkal kapcsolatos igényeire, talán akkor nem akadályozzák majd a nyelvtörvény rendelkezéseinek teljesülését. Én azt tapasztaltam, hogy az ukrán újságírók ezt a fajta nyitottságot jól fogadták, helyén kezelik, értékelik, és kíváncsian várom, hogy milyen beszámolók jelennek meg az út kapcsán. Ha csak két pozitív írás jelenik meg a mostani kirándulásunk hatására, szerintem akkor már eredményes volt ez a nap.”
