Balassi Bálint

470 éve született Balassi Bálint

470 éve, 1554. október 20-án született Zólyom várában Balassi Bálint magyar költő, a magyar reneszánsz irodalom kiemelkedő alakja.

A mai Szlovákia területén látta meg a napvilágot báró Balassi János várkapitány, korának egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb személye és Sulyok Anna első gyermekeként. A család később még három gyermekkel – Ferenc, Anna és Mária – gyarapodott.

Balassi Bálint neveltetését 1564-től Bornemissza Péterre bízták. 1565-től Nürnbergben tanult.

1569-ben apját és nagybátyját, Dobó Istvánt hamis vádakkal fogták el, emiatt a család Lengyelországba menekült. 1572-ben amnesztiát kaptak, Balassi Bálint így lett az udvarnál pohárnok. Egy évvel később részt vett az Erdély elleni hadjáratban, ahol hadifogságba esett, de Báthory István megkedvelte, emiatt nem adta ki a szultánnak.

1576-ban Lengyelországba ment az erdélyi fejedelemmel, majd egy évvel később hazatért.

Megpróbálta megoldani a családi ügyeket, de csak gyarapította azokat. Tehetséges és talpraesett volt, kicsapongó életével viszont maga ellen fordította az embereket.

1579 és 1582 között Eger várában volt hadnagy, de elbocsátották innen, mert szabadidejében a polgárokon torolta meg bosszúját. Ebben az időben ismerkedett meg Losonczi Annával. A nő Felvidék egyik legnagyobb birtokát mondhatta magáénak. Anna férje volt az egri vár kapitánya, Ungnád Kristóf. A kapitány osztrák származású volt, később horvát báni címet kapott. A költő és a várkapitány felesége között hat évig tartott a kapcsolat, aminek Balassi nősülése vetett véget. A hozomány miatt 1584-ben elfoglalta Sárospatak várát, majd feleségül vette unokatestvérét, özvegy Várdai Mihályné Dobó Krisztinát, a vár úrnőjét. A frigyet vérfertőzéssel vádolták, Dobó Krisztina el is hagyta a férjét.

Házasságukat 1587-ben maga a pápa érvénytelenítette. A hatalmas vagyont Balassi eltékozolta időközben.

Balassi, evangélikus vallását feladva, katolikussá lett. Válásának évében halt meg szerelme, Losonczi Anna férje. A költő hiába ostromolta a nőt, az elutasította.

1589-ben Lengyelországban bujdosott, katonáskodásra akarta adni a fejét, de ismét szerelmes lett, ezúttal Debnó várában. Ekkor írta a Célia-verseket. 

Versei három téma köré fonódtak: szerelem, vitézség és Isten. Emellett drámával is foglalkozott.

Életének utolsó éveiben borral és lovakkal kereskedett, a művelt főurak körében elismert művész volt.

A tizenötéves török háború kitörésekor katonának állt, és ez is okozta a vesztét: 1594. május 19-én Esztergomnál egy ágyúlövés találta el, május 30-án hunyt el.

Költészete sokáig feledésbe merült, mígnem 1874-ben a zólyomradványi könyvtárban megtaláltak egy XVII. századi kódexet, amit Balassi-kódexnek neveztek el

Kárpátalja.ma

Nyitókép: Encyclopaedia Humana Hungarica