Mire való a szabadegyetem?

Egyik rendszeres olvasónk szegezte nekem a fenti kérdést, miután hazatértem Felsőszinevérről, ahol immár huszonegyedik alkalommal rendezték meg a Kárpátaljai Nyári Szabadegyetemet, melynek 2010-ig a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) volt a szervezője, a későbbiekben pedig a Pro Minoritate Alapítvány és a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ) vette át a lebonyolítását.

A kérdés egészen pontosan úgy hangzott, hogy a környezet szépségét leszámítva mi értelme évről évre elzarándokolni Felsőszinevérre, ha egyszer a fontos kérdések úgysem ott dőlnek el, annál virgoncabb kommunikációt pedig, mint amilyet a világháló meg az internet tesz lehetővé, elképzelni sem lehet. Könnyű belátni, hogy lehetetlen kielégítő „hivatalos” választ adni erre a kérdésre, legfeljebb amolyan szubjektív feleletecske sikeredhet, amely immár két évtized tapasztalatait igyekszik valamiképpen összegyúrni.

Legelőször is az jut eszembe, hogy amikor első alkalommal került sor a szabadegyetemre valamikor a kilencvenes évek elején, legfeljebb hallomásból ismertük az internetet. A szervezők tehát keresve sem találhattak volna alkalmasabb formát az anyaországi és a határon túli magyarság eszmecseréjére, a nemzetpolitikai kérdések megvitatására a közös táborozásnál, a szabadegyetemnél.

Érdekes módon a helyzet azt követően sem változott alapvetően, hogy az internet fokozatosan „behálózott” bennünket. Az előadások, a kerekasztal-beszélgetések és az úgynevezett informális eszmecserék hangulata máig változatlan maradt. Igaz, hogy a sorsfordító döntések a hivatali dolgozószobákban születnek, a fontos szerződéseket és rendelkezéseket öltönyös-kosztümös politikusok és hivatalnokok írják alá. De Kárpátalja esetében éppen a szóban forgó, egymás között hosszú évekig egyszerűen csak Fidesz-táborként emlegetett fórum bizonyította be, hogy a hasonló rendezvényeknek igen fontos szerep jut a magyarság számára lényeges kérdések előkészítésében, kimunkálásában.

Példaként talán elég megemlíteni, hogy a Kárpátaljai Nyári Szabadegyetem volt az első fórumok egyike, ahol a 90-es évek második felében felvetődött a magyar igazolványok és a hozzájuk kapcsolódó kedvezmények rendszerének bevezetése. Felsőszinevéren még jóval azelőtt szó esett az egyszerűsített honosítási eljárásról és a szavazati jog biztosításáról a külhoni magyar állampolgárok számára, hogy a magyar Országgyűlés törvénybe foglalta volna a második Orbán-kormány erre vonatkozó javaslatait.

Igaz tehát, hogy a sajtósok a szabadegyetem történéseiről szóló beszámolóikat már évek óta a világhálón továbbítják Felsőszinevérről, az internet, az elektronikus kommunikáció azonban nem volt képes elhalványítani a személyes találkozás, az élőszó és a kötetlen beszélgetések varázsát. Az elmúlt két évtized történései ékes bizonyítékul szolgáltak arra, hogy az öltönyt és a nyakkendőt elhagyva is lehetséges hasznos és eredményes eszmecserét folytatni sorskérdéseinkről, sőt egy egész sor problémát valójában csak így, kötetlen formában lehet sikeresen felvetni és megoldani. Valahogy mindig úgy alakul, hogy a kerekasztal-beszélgetések, éjszakába nyúló eszmecserék témái előbb-utóbb együttműködések, kezdeményezések, programok, rendeletek és törvények formájában öltenek testet.

„Csodák” manapság is történnek Felsőszinevéren. Például az oktatás kérdéseiről rendezett idei tanácskozáson Orosz Ildikó, a KMPSZ elnöke felvetette, hogy célszerű volna a Magyarország által folyósított oktatási-nevelési támogatás rendszerét oly módon átalakítani, hogy azzal minél több szülőt bírjanak rá arra, írassák gyermekeiket magyar iskolába. Répás Zsuzsanna, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára, aki szintén részt vett a fórumon, mindjárt jelezte, hogy várják a szakmai érdekvédelmi szervezetek javaslatait, nyitottak a támogatási rendszer esetleges módosítására.

Van egy másik, legalább ennyire fontos szerepe a tábornak: közel hozza egymáshoz a Kárpát-medence legkülönbözőbb szegleteiből érkező magyarokat, lehetőséget teremt az ismerkedésre és az eszmecserére. Mondjanak még egy helyet és alkalmat, ahol és amikor egy kárpátaljai főiskolai diák bármikor szóba elegyedhet a magyar külügyi államtitkárral, hogy kikérje a véleményét, vagy a zöldségtermesztő gazda kérdéseket tehet fel az asztalnál kedélyesen adomázó európai parlamenti képviselőnek! Felsőszinevéren ez a bensőséges közvetlenség és nyitottság nem egyedi eset, hanem bevett gyakorlat, mondhatni hagyomány. Ez a hagyomány még azokból az időkből ered, amikor a Fidesz a magyar parlament frissen alakult, ellenzéki pártjainak egyike volt, s a KMKSZ és KMPSZ is útjának elején járt még, de valamennyiüket összekötötte a közös cél: a részekre szakított magyarság újbóli összekovácsolása.

Egyébként is, jó kibeszélni a problémáinkat. Talán még ennél is jobb megtapasztalni, hogy beszélgetőtársaid bárhonnan érkezzenek is, értik a nyelvet, amelyen beszélsz, s értik a problémákat, amelyeket feszegetsz. A Kárpátaljai Nyári Szabadegyetem az a hely, az a rendezvény, ahol magyarnak érezheted magad anélkül, hogy átlépnéd az országhatárt, ahol megélheted, hogy a nemzet egyenrangú tagja vagy, alanya és formálója közös ügyeinknek, egy teljes értékű magyar.